Szereplők~frissített

Sziasztok. Frissítettem a szereplők listáját. Most már tudjátok hogy néz ki Niki és egy új szereplő is belekerült, név szerint Alina. Remélem tetszik a történetem és a karakterek. Most már folyamatosan fogom frissíteni ezt a listát,ha valaki belép, vagy kilép a történetből.
Jó olvasást! :)
Netti.:)

Szophie Rank - 18 éves egyetemista lány, akinek nagyon bejött az élet.  Bár életében sok bonyodalom van, szereti. Nincs oda az 1D-ért, de mégis nagy szerepet fognak játszani a fiúk az életében.

Jessy Oldson - 17 éves lány aki Szophie legjobb barátnője és oda van a One Direction nevű fiúbandáért. Később már nem csak a rajongójuk.

Tomy Runer - 19 éves fiú. Szophie pasija, Magyarországon sikeres énekes. Egy este folytán összeveszik Szoffal.

Niki Green - Spohie barátnője, nagyon jóban vannak és szinte már testvérek. Nagy 1D fan, később nem csak fan.

Alina Parker - Sophie egykori legjobb barátnője, aki Londonba jön Szof után. 1D fan, később több mint egy fan.

Louis Tomlinson - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Sophie életében.

Harry Styles - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik  Jess életében. Később viszont Alina életébe is belekerül.

Niall Horan - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Niki életében. De Szofhoz is közel kerül.

Liam Payne - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Sophie és Jess életében. Jessel legjobb barátok lesznek.

Zayn Mailk - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie és Jess életében. Niki legjobb barátja lesz.

(NÉHÁNY szereplő képét Noricii's Blogdesign oldalról vettük.)

17.rész~ Látod, hogy megoldod egyedül is?

Én és Tomy, csak ültünk a kanapén és nem tudtunk hozzászólni a beszélgetéshez.
-Na jó, belehet fejezni!- mondtam közéjük csapva.- Niall, a kérdésed jogos volt. Nem akartam megszakítani az eseményeket a konyhában. Ezért egy kicsit később rendeljük meg a pizzát.
-Majd én elintézem!- állt fel Niall.- A kajáért mindent!
Kiment és a papírral a kezében már ki is jött a konyhából.
-Ennyi az egész. És nem értem milyen konyhai eseményekről beszélsz. Nincs is senki a konyhában.- nézett értelmetlenül Niall.
-Akkor hová lettek Jess-ék?- kérdezte Tomy.
-Szerintem felmentek Jess szobájába.-mondtam és megvontam a vállam.
-Mindjárt megnézem.- mondta Louis.
-Ha már ott vagy kérdezd már meg tőlük, hogy milyen pizzát kérnek! Köszi!- szóltam utána.
-Oké.
Mikor visszajött, megrendeltük a pizzákat. Közben Jessék is előkerültek. Kézenfogva jöttek le a lépcsőn.
-Mi történt amiről mi nem tudunk?- nézett rájuk Niki.
-Semmi különös.- mondta Jess.
-És mi az a kézfogás? Így nem a szerelmesek fogják egymás kezét?- kérdeztem.
-De-de. Jól látod.- jelentette ki Harry.
-Látod, hogy megoldod egyedül is?- mondtam Harrynek.
-Látom-látom.-kaptam a bő választ.
-Hát gratulálok, barátom!- ment oda Harryhez Luois és megütögette a vállát.
-Köszi!- mosolygott vissza a göndör.
-Jess, kijönnél velem a konyhába? Légyszi.- szóltam Jessnek.
-Persze, megyek.
Kimetünk a konyhába és "letámadtam" Jesst.
-Biztosan jó ötlet volt összejönni vele ilyen hamar?- néztem rá.
-Igen! Miért baj?
-Nem baj, én örülök hogy végre van egy társad, de nem is ismeritek egymást, meg ez szerintem korai. Általában egy kapcsoltat előtt elszoktak menni találkozni, vagy randizni, de ez nálatok nem volt meg.
-De most megismerkedtünk. És tudod, hogy nekem már régóta tetszik Ő.
-Tudom, de egy kapcsolatban nem elég az, hogy csak tetszel a másiknak. Érezni is kell iránta valamit és annak többnek kéne lennie, mint barátság. Te érzel is iránta valamit?- kérdeztem.
-Lehet, de nem igazán tudom. Nem voltam még igazán nagyon szerelmes, de lehet, hogy nekem Ő az igazi. Lehet, hogy ciki, hogy nem voltam még igazán szerelmes, de nem érdekel.
-Egyáltalán nem ciki! De hagyjuk is. Szerintem túl hamar jöttetek össze, de ha nektek így jó, akkor legyen így. Amúgy gratulálok nektek.- mondtam és átöleltem.
-Köszi.- ő is átölelt.
-Menjünk most már ki, úgy hallom megjött a pizza.
Kimentem és kinyitottam az ajtót. Átvettem a pizzákat és elkezdtük enni. Niall olyan hamar benyomta, hogy én még egy szeletet sem ettem meg, neki már elfogyott az egész. Már késő volt, ezért kitaláltuk, hogy ottalvós buli lesz. Nálunk aludt mindenki. Még szerencse, hogy 3 szobás a ház. Niki akarta beosztani, hogy ki kivel aludjon egy szobában. Mondtam neki, hogy Jess és Harry maradjanak kettesben, hogy még jobban megtudjanak ismerkedni. Ezért a beosztás így nézett ki:
Jess és Harry- Jess szobájában.
Én, Tomy és a répafaló Louis- a kis szobában.
Niki, Niall, Zayn és Liam- a nagyszobában.
Odaadtuk Nikiéknek a Tomy és én szobámat, mert ők 4-en voltak.
Mindenki elment letusolni és elaludtunk. Az volt a rossz, hogy a kisszobában nem volt ágy, ezért a földön kellett aludni. Még szerencse, hogy volt szivacs amit magunk alá tettünk, mert így nem volt olyan kemény a padló. Furcsa volt úgy aludni, hogy még egy harmadik személy is van a szobában. Megszoktam, hogy csak Tomy meg én vagyunk kettesben, de ez most nem tudott működni, mivel sokan voltunk.

16.rész~ Ezt nem hiszem el!

Elindultak az ajtó felé.  Először Tomy jött be, majd Harry. Tomy szólt Jessnek.
-Jessy, itt vagyok. Gyere légyszi!- kiabált a konyha felé.
-Jövök máris!- kapta a választ Tomy.
Mikor kilépett a konyhaajtón meglátta az öt srácot az ajtóban. Szó szerint lefagyott.
-Jess, jó vagy?- ment oda hozzá Harry.
-Ezt nem hiszem el!- préselte ki magából a mondatot.- Honnan tudod a nevemet?- nézett rá a göndörre.
-Szof mondta. De te jól vagy?
-Ennél jobban nem is lehetnék.- mondta. Ekkor kijött Niki is a konyhából.
-Sziasztok fiúk!- mondta és mindekivel lepacsizott, kivéve Niallt. Őt átölelte és egy hosszú puszit adott az arcára.

*Jessy szemszöge*

Mikor kiléptem a konyhából, először nem is láttam őket, csak Tomyt meg Sopiet. De mikor kicsit jobban megnéztem, nem csak ők voltak ott.
"Te jó ég ez a One Direction..."- gondoltam magamba és megállt a kép. Ott álltak előttem életnagyságban.
És mikor Hazza odajött hozzám és kimondta a nevemet, én onnantól fogva semmit és senkit nem láttam és hallottam, csak az ő hangját, ahogy kiejti a nevemet.
-Jess, jól vagy?- kérdezte tőlem, aggódó hangsúllyal.
-Ezt nem hiszem el.- ennyi jött ki csak a számon.- Honnan tudod a nevemet?- néztem rá a göndörre.
-Szof mondta. De te jól vagy?- kérdezte, még mindig aggódó hangsúllyal.
-Ennél jobban nem is lehetnék.- mondtam neki.
Mikor Niki kijött a konyhából és úgy köszönt a fiúknak, mintha ezer éve ismernék egymást, nem értettem a dolgot. És mikor odament Niallhoz és megpuszilta, mégjobban összezavrodtam. Niki ismeri a fiúkat? És együttvan Niallel? És Szof is ismeri őket? Te jó ég ilyen jó napom soha nem volt még.

*Harry szemszöge*

Mikor Jess kilépett a konyha ajtón, nekem elállt a lélegzetem. Ilyen gyönyörű lányt még nem láttam. A haja, a szeme, meg a kisugárzása, teljesen megfogott.  Láttam rajta, hogy meglepődött és teljesen lefagyott, így hát odamentem hozzá. Az illata lenyűgöző volt. Én abban a pillanatban szerelmes lettem.
-Jess, jól vagy?- kérdeztem tőle, aggódó hangsúllyal.
-Ezt nem hiszem el.- ennyi jött ki csak a száján.- Honnan tudod a nevemet?- nézett rám.
-Szof mondta. De te jól vagy?- kérdeztem, még mindíg aggódó hangsúllyal.
-Ennél jobban nem is lehetnék.- mondta.
Ilyen lenyűgöző lányt még nem láttam. És ami még jobb, hogy nagy rajongónk.

*Vissza Szof-hoz*

-Üljetek le, mindjárt hozok inni.- mondtam és beljebb invitáltam őket. Láttam, hogy Harry meg Jessy között izzik a levegő. szerintem Jess bejön a göndörnek. Nagyon szépek voltak együtt. Elhívtam Nikit és Harryt a konyhába, hogy segítsenek. Viszont beszélni is akartam Harryvel.
-Mit gondolsz Jessyről.- nézetem a göndörre.
-Nagyon szép lány. És kedves is. Van barátja?
-Hát majdnem lett egy, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy a fiúnak van barátnője. Pedig Jess teljesen beléesett.- adtam a választ.- De miért?
-Mert nagyon szép lány. Azt hittem már rég foglalt. De ha rajtam múlna, már nem lenne szingli. Csak az a baj, hogy nem is ismerjük egymást.- mondta szomorúan.
-Abban biztos vagyok, h ő tud rólad mindent...-mondtam és a vállára tettem a kezem.- De ha ennyire tetszik, ismerd meg!- tettem hozzá.
-És mégis hogy?
-Azt már rádbízom...ne nekem kelljen már tippet adnom. Esetleg összejöjjek vele helyetted?- viccelődtem.
-Légy szíves.
-Na hagyjuk ezt, én szurkolok. Inkább segíts!- mondtam és a kezébe nyomtam a tálat amiben a répa van.
-Louis! Gyere csak!- kiabált ki a nappaliba Harry.
-Repülöök.- mondta és a konyhában termedt. Mikor meglátta Harry kezében a tálat, kikapta a kezéből, kivett egy répát és elkezdte ropogtatni.
-Szóval neked kellett a répa!- gondolkoztam hangosan.
-Igen nekem. Segítsek valamit?- nézett rám és beleharapott a répájába.
-Nem kell, köszi.
Kimentünk a nappaliba és beszélgettünk. Egy kis idő után Jess kiment a konyhába.Láttam, hogy Harry is elindult. Remélem lesz valami köztük, ami nem csak barátság.
-Harry hol van?- nézett körbe Niall.
-Kiment a konyhába.- válaszolta neki Zayn.
-És Jessy?- kérdezte Niki.
-Ő is kiment.- mondtuk egyszerre Louissal. Aztán egymásra néztünk és elröhögtük magnkat.

*Louis szemszöge*

Ez a Sophie elképesztő csaj! Egyszerre szép, kedves, életvidám és humoros. Kevés ilyen ember van. Szerencsés Tomy, hogy az övé lehet. Én is örülnék neki, ha ilyen barátnőm lenne. Mikor ránézek, a gyomrom györcsben van és nem bírom levenni róla a tekintetem. Azthiszem megtetszett. Próbálom magam tartani, mert nem szeretném, ha összeveszne Tomyval, vagy hogy szakítsanak. Ha ő boldog, akkor én is az vagyok.

*Niki szemszöge*

Izzott a levegő a szobában. Harrynek, tuti bejött Jessy és szerintem Jessynek is bejött Harry. Ha jól vettem ki Louisnak bejött Szof, ami aggasztott, mert Szof és Tomy szép páros, nem akartam, hogy összevesszenek. Pont ezért ki is hívtam Louist a konyhába, de ott nem tudtunk beszélgetni, ezért kimentünk egy kicsit levegőzni.
-Neked bejön Szof?- kérdeztem Louistól egyből a lényegre törve.
-Azt hiszem igen...De nem fogok semmit tenni, mert Tomyval igen szép párt alkotnak és azt akarom, hogy sokáig együtt legyenek.- kaptam a választ.
-Ne is, mert ha megtudom, hogy miattad szakítanak, akkor neked véged!- fenyegettem meg.
-Nem fogod megtudni...Titokban tartom.- viccelődött.
-Haha, ez nem volt vicces!
-Jól van na. Attól próbálkozhatok nem?- nézett rám sértődött fejjel.
-De. Na menjünk vissza, amit meg mondtam, azt tartsd be!
-Oké.
Visszamentünk és újra beszélgettünk.

*Vissza Szofhoz*

Mikor visszajöttek Nikiék eszembe jutott, hogy éhes vagyok.
-Rendelünk egy pizzát?- néztem a többiekre.
-Én benne vagyok.!- szólalt meg először Niall.
-De te nem kapsz!- mondta neki Niki.
-De az úgy nem jó.- ült le durcásan a szőke.
-Nyugi van, mindenki kap!- jelentettem ki és kimentem a konyhába a pizzás telefonszámáért.
Mikor a konyha közelében voltam, megláttam, hogy Jess és Harry megölelték egymást és Harry megcsókolta Jesst. Visszamentem a nappaliba és leültem.
-Mi van a pizzámmal?- nézett rám Niall.
-Nyugodj már te haspók!- hallottuk Liam hangját.
-Na ebben igazad van Liam.- mondta Niki és megölelte Niallt.
-Mindig csak a hasadra gondolsz!- egészítette ki Zayn.
-Ez nem igaz!- mondta sértődötten.- Nikire is szoktam gondolni.
-De cuki vagy!- mondta Niki és megint megölelte Niallt.
-Tudom.- jelentette ki öntelten Niall.

15.rész~Végre itt vagy!

Sziasztok. Ahogy ígértem meghoztam a 15.részt. Mostantól megint teszem fel a részeket, de most már nem 2 naponta mint régen hanem amikor tudom...:) Jó olvasást! :)

Másnap korán keltünk, hogy legyen időnk kipakolni a most már saját házunkban. El is kezdtünk készülődni, mikor apa benyitott.
-Jó reggelt!- mondta frissen.
-Szia apu!- mondtam és megöleltem.
-Segítsek valamit? Pakolni, vagy átvinni?
-Megköszönnénk.
-Rendben, akkor ami kész van azt leviszem a kocsimba, a többit meg ti viszitek. Jó?
-Okés.
Tomy és apa levittek apa kocsijába 6 bőröndöt. Közben én és anya pakoltuk a többit. Közben tök jót beszélgettünk. Mikor készen lettünk, levittünk még egyszer 6 bőröndöt és elindultunk. Odaértünk a házhoz. Tomy kinyitotta az ajtót és bevittük a cuccokat. Anyának és apának sajnos menni kellett, úgyhogy ők nem tudtak segíteni. Kipakoltunk majdnem mindeni, mikor megszólalt a telóm. Jess volt az, hogy nemsoká itt vannak. Ki is mentünk Tomyval a reptérre. Mikor megjött a gép, nagyon izgatott lettem. És ekkor megláttuk Jessyt, ahogy apukájával vidáman felénk jönnek. Nekem sem kellett több, elé futottam és átöleltem.
-Végre itt vagy! Annyira örülök neked!- mondtam és a hosszú ölelés után elengedtük egymást. Aztán Kevint öleltem meg.
-Sziasztok.- mondta Tomy és megölelte Jesst.-Hogy vagy?
-Nagyon jól. Köszi. És ti?
-Mi is. Hiányoztál.- adta Tomy a választ.
-Ti is nekem. Nagyon.- mondta Jess és legördült egy könnycsepp az arcán.
-Jajj drágám, nehogy már sírjál!- öleltem meg még egyszer.
-Jól van.- mondta és a szája felfelé görbült.
-Nagy így már sokkal jobb!- mondtam én is mosolyogva.
-Menjünk gyerekek!- szólt közbe Kevin, Jess apukája.
Bepakoltuk a kocsiba a cuccokat és elindultunk a szálló felé. A kocsiba elkezdtem faggatni Jesst.
-Mi újság azzal a sráccal a színjátszó körből?
-Semmi különös Van barátnője, szóval barátságnál nem lehet több.- mondta szomorkásan.
-Ez nem jó hír, de majd felvidít a meglepetés amiről beszéltem.
-Tényleg mi az? Mondd el légyszii.- nézett rám a bociszemeivel.
-Nem mondom, majd este megtudod.
-Olyan későn?- nézett rám.
-Milyen későn? Drágám, fél5 van.- mondtam és rámutattam az órára.
-Az más. Mikor lesz?
-Azt még pontosan nem tudom, de nemsoká.- mondtam megnyugtatóan, és megszólalt a telóm.
Niki volt az.
-Szia.- szóltam bele a telefonba.
-Szia Sophie. Nemsoká megyünk ha nem baj.
-Mikor van az a nemsoká?- kérdeztem.
-Olyan 7 óra felé. Nektek jó akkor?- kérdezte.
-Persze hogy jó. tudod hova kell jönni?- kérdeztem tőle.
-Nem.
-Akkor gyertek a szálló elé fél7kor, Tomy eljön értetek és elhoz. Jó?
-Remek.- mondta vidáman.
-Mindenki jön ugye?
-Igen 6-an megyünk.
-Jó, akkor elkérem apa 7 személyes kocsiját.- mondtam neki.
-De mi is kocsival megyünk és az is 7 személyes.
-Jó akkor ez az ötlet törölve. Viszont most le kell tennem.- mondtam és le is tettem.
Mondtam Tomynak, hogy el kéne jönnie a szálló elé fél7-re. Szerencsémre bele is egyezett.
-Kevin, este elrabolnám a lányodat jó?
-Rendben. Vidd csak.- mondta beleegyezően.
-Hová megyünk?- kérdezte Jess.
-Az új házba.-adtam a választ.
-És kik jönnek?
-Azt majd meglátod, ha már megjöttek.
-De nem bírok várni!!- mondta feldobva.
-Csak várjál.
Odaértünk a szállóhoz. Felmentünk apuékhoz és ott beszélgettünk egy kicsit, aztán Jess, Tomy és én átmentünk a házba. Körbevezettem Jesst és megmutattam, hogy ő hol fog aludni. Már 6 óra volt, úgyhogy Tomy elment a szálló elé, Jess meg én pedig átmentünk a közeli bolta rágcsálnivalóért, meg innivalóért.
Mikor visszamentünk kipakoltuk a rágcsát, meg tettünk poharakat. Niki azt mondta, hogy vegyünk répát is, de nem értettem, hogy miért. Mikor leültem volna a kanapéra, Jess mellé, hallottam, hogy megállt egy ismeretlen kocsi a ház előtt.
-Jess, kimegyek megnézem, hogy ki állt meg..maradj csak, jó?
-Rendben.- mondta és folytatta a TV nézést.
Mikor kimentem, láttam, hogy Niki száll ki a kocsiból, aztán Tomy, majd Niall és még 4 srác. Becsuktam az ajtót, hogy Jess ne hallja meg a fiúk hangját, mert tuti letámadta volna őket. Odajött hozzám a göndör hajú és bemutatkozott.
-Szia, én Harry vagyok, a barátaimnak Hazza.
-Szia, az én nevem Sophie, a barátaimnak csak Szof.- ismételtem a mondtatát a saját nevemmel.
-Helló, én Louis vagyok.- jött oda hozzám egy gyönyörű, kék szemű srác.
-Szia, én még mindig Sophie vagyok.
Aztán odajött még a másik két srác is , Liamn és Zayn.
-A barátnőm Jessy, nagyon szeret titeket, de ő nem tud róla hogy itt vagytok. Ma jött vissza Magyarországról és ez lenne a meglepetésem neki, hogy ti itt vagytok.- mondtam a fiúknak.
-Ha jól tudom, közületek Harry a kedvence, de nem biztos.- folytattam.
-Akkor én megyek be először, jó?- lépett oda hozzám a göndör.
-Ez remek ötlet. De előtte had menjek be én, és Niki, aztán Ti meg Tomy.
Be is mentünk, és Jess nagyon meglepődött, hogy itt van Niki. Rég nem látták egymást.
-Sziaa, Niki!- futott a lány felé Jess.
-Szia, hogy vagy?
-Jól köszi, te?
-Én is. Képzeld láttam élőben az 1D-t.- mondta Niki.
-Aj, de jó neked. Én sajnos nem láttam, de nagyon szeretném látni őket.
-Lányok nem kértek inni?- szóltam bele a beszélgetésükbe.
-De az nagyon jól esne.- mondta Niki.
-Mindjárt hozok.- válaszoltam neki.
-Szof, hol van Tomy?- nézett rám Jess.
-Nem tudom, mindjárt megnézem. Öntötök magatoknak inni?
Kimentem és szólta a fiúknak, hogy bejöhetnek. Látszólag Tomy és a srácok nagyon jól kijöttek egymással.
-Fiúk, bejöhettek. Úgy ahogy megbeszéltük!- szóltam ki suttogva.

Bocsii :) Újra itt vagyok!

Sziasztok. Bocsánat, hogy ilyen rég nem írtam, de nem jött az ihlet. Most rávett barátnőm, hogy írjam tovább. Remélhetőleg vasárnapra már lesz is fent egy rész. És még egyszer bocsi, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem!! :)♥
Jó olvasást, a további részekhez! :)

14.rész~Eljött az én...vagyis a mi időnk

-Rendben, akkor mehetünk is a színpadra, gyakorolni.- ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján, már indultunk is.  Hamar eltelt az idő. Mikor ránéztem az órámra este fél 6 volt.
"Ez hogy lehet?"-gondoltam magamban. A nagy gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy meghallottam, hogy a nevemet kiabálják. El is indultam a hang felé. A sminkes volt az, hogy megcsinálja a sminkemet, ami nagyon jól nézett ki.
Aztán beküldtek az öltözőbe és odaadták a ruhámat, ami gyönyörű volt. Végül a hajamat is megcsinálták, ami szintén nagyon szép lett.

Mire kijöttem a "fodrászól" már 8 óra volt. Megláttam egy ismerős arcot, aki Niki volt.
-Sziaa. De szép vagy!- jött oda hozzám.
-Szia. Köszönöm. Hogy-hogy itt vagy hátul?- kérdeztem meglepődötten.
-Tudod, volt az a srác a parkban.- kezdte el és rövid hatás szünetet tartott.- Ő is felép itt.
-Értem. És te innen hátulról szurkolsz neki?
-Pontosan.
És odajött az a szőke srác és egymásnak egy igen hosszú puszit adtak.
-Szia.- köszönt nekem.
-Szia. Sophie vagyk, Niki barátnője.- nyújtottam a kezemet felé egy kézfogásra.
-Én Niall vagyok, és Niki barátja.
-Ja hogy ti együtt vagytok?- néztem még meglepődöttebben.
-Hát igen, ezt akartam volna mondani.- jelenette ki Niki.
-Hát akkor gratulálok, és sokáig legyetek boldogok!- mondtam és megöleltem -Nikit.
-Viszont nekem most mennem kell, mert mindjárt mi jövünk.- mondta Niall és eltávozott.
-Én is megyek, majd még összefutunk.- mondtam Nkikinek.
-Rendben. Sok sikert! Ügyes legyél!
-Megpróbálok.- mondtam bizakodóan.
Beszélgettünk még egy kicsit Tomyval aztán már 8 óra lett és kezdődött. Én csak fél9kor léptem fel, úgyhogy én addig izgultam és unatkoztam egyben.
Aztán eljött az én...vagyis a mi időnk. Mondták a nevünket, megszólalt a zene és  először egyedül felmentem a színpadra. Elénekeltem öt számot és belekezdtem a harmadikba is, amikor Tomy is belépett. A szám amit énekeltünk, a mi számunk volt, a Talking to the moon.

Mikor ezt elénekeltük én mentem le a színpadról és Tomy még fent maradt. Ő is énekelt öt számot.
Mikor visszamentem az aulába, Nikit és Niallt láttam egymásba gabalyodva. Nagyon cukik voltak együtt. De nekem menni kellett vissza az öltözőbe, mert a nagyon rossz volt abba a cipőbe állni. Eltelt egy kis idő és jött a közös szám, egyben az utolsó.

Nagyon jó este volt. A fellépések feledhetetlenek voltak. Nagyon el is fáradtunk. Mikor vége lett, átöltöztünk és mentünk is volna ki a kocsiba, ha Niki ne állít meg.
-Sophie, Sophie!- kiabált utánunk.- Nagyon jók voltatok. Gratulálni szeretnék.- mondta lihegve.
-Köszönjük szépen.- mondta Tomy.
-Ez természetes.- mondta.
-Köszi.- szóltam bele én is a beszélgetésbe.
-Azt szeretném kérdezni, hogy holnap lenne kedvetek eljönni Niallal és velem egy kicsit sétálni a városba? Beülnénk enni is meg minden.- ajánlotta fel nekünk.
-Szívesen mennénk, de nem tudunk, mert költözünk.- mondta szomorkás hangon. És ekkor beugrott valami.- Viszont este felé, már biztosan kész leszünk, mert csak a ruhákat, meg egy pár cuccot viszünk át, úgyhogy ha van kedvetek átjöhetnétek.
-Ez remek ötlet! Tomy, te is benne vagy?- nézett kérdőn Tomyra.
-Persze, hogy benne.
-Remek. Csak annyi a bökkenő, hogy lehet jönnek velünk a fiúk is.
-Milyen fiúk?- kérdeztem meglepődötten.
-Hát az 1Ds fiúk.
Mikor ezt kimondta eszembe jutott Jess. A One Direction jön át hozzánk és ő nincs itt.
-Nemprobléma. Bulizunk egyet az új ház örömérem. mondtam vidáman.
-Menjünk Kicsim, mert nagyon fáradt vagyok.- mondta Tomy.
-Akkor ezt még holnap megbeszélük.- mondtam -Nikinek és megüöleltük egymást.-Szia.
-Oké, majd hívlak. Sziasztok, jóéjt!
-Neked is.- mondta Tomy.
Hazamentünk és én úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba és elaludtam. Nem sikerült sokáig aludom, mert megszólalt a telóm.
-Háló? Tessék.- szóltam bele álmos hangon.
-Szia Szof. Jess vagyok. Nagyon jó volál, drágám, láttalak.
-Szia Jessy. Köszi szépen.
-Hogy-hogy a "gotta be yout" is énekelted?
-Ez neked szólt.-mondtam és elmosolyodtam. Kár hogy nem látta Jess.
-Oh, de aranyos vagy!
-Ez természetes, hiszen kiskorom óta legjobb barátnőm vagy.
-Aztért hívlak, hogy elmondjam, holnap megyek visza apával Londonba.
-Ez nagyon jó hír! Akkor már van is egy meglepetésem neked.
-Mi az?- vágta rá egyből.
-Várj holnapig!
-De nem bírok. Így is nagyon örülök, hogy végre láthatlak.
-Én még annál is jobban örülök!- mondtam.
-Bocsi de le kell tennem, mert hív apu. Szia drágám, hlnap találkozunk! ÁÁh de várom már!- mondta először szomorúan, majd vidáman.
-Rendben. Jó utazást! Hívj, ha közel vagytok, kimegyek elétek. Szia szivem.- mondtam és letettük a telefont. Mostmár volt arra erőm, hogy letusoljak. Megtettem. Aztán befeküdtem az ágyba omy mellé és elaludtunk.

13.rész~ Mackóó, hát te vagy az?

Szombat reggel 7 órakkor megszólalt az ébresztő. Tomy, már fent volt és csinálta nekem a tejeskávét.
-Jó reggelt Szivem.- nyögtem ki magamból és kómás fejjel ránéztem.
-Szia Kincsem. Jót aludtál?- kérdezte fitten.
-Igen, mint a bunda.
-Mindjárt kész a tejeskávéd.
-Köszönöm szivem, imádlak.- mondtam és elásítottam magam.
-Igazán nincs mit. Én is nagyon szeretlek!- odajött és megölelt. Még egy puszit is nyomott a homlokomra.
Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Letusoltam és próbáltam rendbehozni magam. Nem sminkeltem semmit, mert ott úgyis le kéne szedni. Megittam a tejeskávémat és kinyitottam a gardróbot. Gyors felvettem valami ruhát és lementem a konyhára ennivalóért. Mikor benyitottam ismerős fütyülésre lettem figyelmes.
-Jó reggelt.- mondtam még igencsak álmos hangon.
-Szépség?- jött a hang a konyha egyik végéből.
-Mackóó, hát te vagy az?
-Igen, miért ki lenne más?- jött oda és felkapott és tőle is kaptam egy puszit.
-Azt hittem az a Drake, vagy hogy hívják.- mondtam fintorral az arcomon.
-Nem így akartam tudatni veled, hogy visszajöttem és megint itt dolgozok, de így is jó. Akartam neked vinni, fel a szobádba tejeskávét úgy, ahogy szereted.- mondta lehajtott fejjel.
-Elrontottam a meglepetést? Bocsánat!- mondtam szomorúan és megöleltem.
-Ezt el de van egy jó hírem.
-Mi az? Mondd már!- néztem rá izgatottan.
-Ma este, az első sorból fogok neked szurkolni.- mondta vidáman.
-Dejóó!- ugrottam a karjaiba.- Viszont nekem most mennem kell. Szia Mackó, szeretleek!
-Szia Szépség. Én is nagyon! Várj, itt hagytad a tejeskávédat!- kiabált utánam.
-Ohh köszi.- elvettem és már indultam is vissza.
Beléptem az ajtón és Tomy menet felszerelésben várt.
-Mehetünk Kicsim? -nézett rám.
-Még csak 7 óra van. Nem kell ilyen hamar menni!- mondtam neki.
Ekkor megszólalt a telefonom. Nem volt szám, csak az volt kiírva, hogy "Ismeretlen".
-Hallo, tessék? Sophie Rank telefonja.
-Szia Szof! Rég beszéltünk Hiányzol!- hallottam az ismerős hangot.
-Szia kincsem! Mi újság? Jól vagytok?- kérdeztem.- Te is nagyon hiányzol. Képzeld ma lesz a show.
-Tudom, ezért hívtalak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, és nem szurkolhatok.- mondta Jess, mert ő hívott.
-Viccelsz? Ha itt lennél velem, együtt lépnénk fel! Na de hogy vagytok?
-Nagyon jól vagyunk, köszi. Csak hiányoztok. Rossz itthon egyedül. De ha minden igaz nemsoká kimegyünk egy kicsit és ami még jobb, hogy én jövőhónapba, megyek vissza. Eljövök Magyarországról és visszaköltözöm. Felforgatjuk majd a szállodát.- mondta biztató hangsúlyon.
-Hát azt nehezen, ugyanis én meg Tomy vasárnap cuccolunk a szállóból.- jelentettem ki.- De ami jó. hogy te is ott fogsz lakni.
-Hol? Mi van? Nem a szállóban?- értetlenkedett.
-Nem elköltözünk egy nagyon szép házba. Mikor jöttök ki?
-Hát, ha minden igaz. Jövőhéten, vagy utána. Amúgy nem zavarlak?
-Te drágám soha.
-Kicsim, kéne mennünk!- szólt hozzám Tomy.
-Menjünk.- válaszoltam.- Nem neked mondtam Jess.- tettem hozzá.
-Képzeld, van jó oldala is, hogy hazajöttem!- kezdett bele.- Itt volt a múlthéten egy külföldön híres, pont londoni színjátszó kör. És van egy nagyon cuki fiú benne, és még mindig itt van és ma megyek találkozni vele.
-Ez nagyon jó hír. Örülök neki!- mondtam vidáman. Beszélgettünk még egy kicsit, de sajnos le kellett tennem, mert megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és egyenesen Simon irodájába vettük az utat.
-Sziasztok.- köszöntött kedvesen.- Izgultok?
-Szia. Igen egy kicsit. De tegnap volt időnk és helyünk gyakorolni.- mondtam.
-Ez remek. Elhoztátok a zeneszövegeket, meg az esti menetrendet?
-Persze, hogy elhoztuk.
-Rendben, akkor mehetünk is a színpadra, gyakorolni.

12.rész~ Ennyi embert egy színpadon...

-Hát ez...., ez nagyon jó volt. Fel vagy véve, mint szereplője a szombat esti shownnak.- gratulált Simon Tomynak.
-Köszönöm szépen.- mondta Tomy.
-Mára ennyi volt, itt van a zeneszövegek, amiket jó lenne, ha megtanulnál holnapra. Holnap minél előbb várlak titeket. 8 előtt ne gyertek, mert akkor még ne lesz itt senki, de utána szép lassan gyülekezünk.
-Itt leszünk. -mosolyogtam Simonra.
-Mi a baj?- kérdezte meglepődötten.
-Ezt nem értem. Mi baj lenne?- értetlenkedtem. Tényleg nem értettem, hogy ez most hogy jött ide.
-Látom a szemeden, meg az arcodon, hogy van valami baj. Sírtál. Ugye?- nézett rám.
Ez hihetetlen. Nem is ismer nagyon és egyből meglátja, hogy sírtam és baj van. Elképesztő ember. Nem ilyennek néz ki, de igazából teljesen ilyen.
-Igen, de nem nagy ügy.
-Ha megkérhetlek, ne nagyon stresszeld magad jó? Tudom, hogy nehéz nem idegesnek lenni, meg minden, de próbáld meg. Nem tesz jót a hangodnak.
-Rendben.
-Na mennem kell. Sziasztok.- viharzott el Simon.
A választ már nem is vártam meg. Elment.
-Én nagyon fáradt vagyok. Menjünk haza.- adtam a tanácsot Tomynak.
-Menjünk inkább a parkba. Úgyis régen voltunk.- mondta Tomy és elindult ki.
Megmondom őszintén, nem nagyon tetszett ez az ötlet, de nem tudok neki nemet mondani. Így hát lementünk. Most hamar fel is jöttünk. Olyan 2 órát lehettünk lent. Felmentünk a szobába és egymás karjaiban elaludtunk.
Másnap hamar felkeltünk, hogy bent legyünk minél hamarabb. 8 órára menetkészen lettem, de Tomy nekiállt a "nem tudom, mit vagyek fel" című projectjéhez. Segítettem neki, mert ha nem teszem, 10 órára sem vagyunk ott. fél 9-kor el is indultunk. Majdnem mi voltunk az elsők, akik odaértek.Mikor már mindenki ott volt, legalább is szerintem, bementünk a stúdióba. Mindenki előadta a a számokat, amit énekelni fogunk és aztán együtt mentünk fel a színpadra.
-Mindenki fel a színpadra. Szólításra mentek és oda álltok ahova mondjuk. Stimm?- szólt az utasítás.
-Igen!- mondtuk egyszerre.
Beállítottak mindenkit és elkezdtük énekelni, a közös számokat. Háromszor fogunk együtt énekelni. Szerintem nagyon jó lesz. Elsőnek a Rolling in the deep-et fogjuk énekelni, aztán a Learning to let go-t és végül egy olyan számot, amit mindenki előad külön-külön is és együtt is a One more night-ot.

Ennyi embert egy színpadon, még sosem láttam. De az volt a jó benne, hogy én is köztük vagyok. Mikor mindenki előadta a kis "számát" még maradnunk kellett egy kicsit, mert meg kell beszélnünk a holnapot. Kint álltam az aulában Tomyval, mikor odajött hozzánk egy aranyos lány. Ismerős volt, mert mintha láttam volna a színpadon őt is, de nem biztos.
-Sziasztok. Jessica vagyok.- mutatkozott be.
-Szia én Sophie.
-Tomy. -nyújtotta a kezét a lány felé. Kezet fogtak és Tomy már el is ment.
-Nagyon jól énekelsz, szép hangod van.
-Köszi szépen.- mosolyogtam rá.
Beszélgettünk még egy kicsit, mikor meghallottuk Simon hangját.
-Mindenki a nézőtérre!- mondta katonásan a rendező.
Bementünk leültünk és hallgattuk Simon mondanivalóját. Fontos infókat tudtunk meg a szombat estéről. Mikor vége lett, elindultunk a kocsihoz.
-Megyünk valahova?- kérdeztem Tomytól
-Igen, haza, mert pakolni kell össze a cuccokat.
-Milyen cuccokat?- néztem rá értetlenül.
-Milyenek a cuccok? Ne legyél szőkee!- mondta Tomy és megölelt.
-De komolyan nem tudom miről beszélsz.
-Vasárnap költözünk.- jelentette ki tök nyugodtan.
-Hogy mi? Ilyen hamar? De jóó!- hadartam össze vissza.
Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Elkezdünk pakolni, mert másnap nem lett volna időnk rá. Nagyban ment a pakolás, mikor benyitott apa.
-Sziasztok. Hova pakoltok?- nézett körben a szobában.
Nem csodálom, hogy olyan fejet vágott amilyet, mert elég nagy rumli volt a szobában.
-Vasárnap cuccolunk át a házba.- ugyanolyan nyugodtsággal mondtam, mint nekem Tomy.
-Ez komoly?- csönd lett.- Na de mindegy nem ezért jöttem. Lenne egy próbátok ma 6kor lent a halban.
-Oké kihívás elfogadva!- nevettem el magam.
-Akkor várlak lent titeket! -és már csukódott is az ajtó.
-Remek! Tudunk készülni a holnapra.- gondolkodtam hangosan. Ránéztem az órára és 5 óra volt.
Elkezdtem készülődni. Felvettem egy elegánsnak mondható ruhát és már el is jött az idő.

Elénekeltük az össze számot amit énekelni fogunk holnap plusz még a mi dalunkat a Talking to the moont.

Mikor vége lett, felmentünk és elaludtunk, mert holnap korán kelünk és sokáig leszünk fent. Nem mintha ez nagyon rossz lenne és nem tudnánk sokáig fent maradni, de nem akarunk fáradtak lenni holnap.

11.rész~ Miért...?

Sziasztok...Ez egy kivételes alkalom, hogy ma is jelentkezem új résszel. Ha eddig nem vettétek volna észre, mindig páros dátumú napokon tettem fel a részeket, ezt most sem fogom megváltoztatni. Viszont ha most rendesen holnap tennék fel részt, akkor az páratlan dátumú nap lenne, és onnan már dőlne ez az egész, így ma is felteszek egyet és megint 2 naponta fogom felrakni. 

Reggel megint arra ébredtünk, hogy apa bejött hozzánk.
-Gyerekek ébresztő! Indulnunk kell haza.- hallottam apa erőteljes hangját.
-Jó reggel apu!- nyöszörögtem halkan.
-Jót aludtál drágám?
-Igen nagyon. Mint a bunda.- mondtam egy viccnek szánva, de nem nevetett rajta.
-Lent várunk a parkolóban 8kor.
-Rendben ott leszünk.
Kiment az ajtón. Fel akartam valahogy ébreszteni Tomyt.
Kipróbálom a tegnapi ajánlatát..- gondoltam magamban.
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Vártam egy kicsit de nem ébredt fel.
Hát akkor marad a fülbe puszi.- dörzsöltem össze a tenyereimet.
Megint odahajoltam hozzá és egy jó cuppanósat nyomtam a fülébe. Fel is ugrott.
-Már megint miért így keltettél?- nézett rám kómás fejjel.- Mint ahogy tegnap is mondtam egy csókra is felébredtem volna.- mondta és a kómás fejéről a felháborodott fejére váltott.
-Meg is fogadtam, de nem történt semmi. Nem keltél fel.
-Nem igaz.
-Nem hiszel nekem?- nézetem rá felháborodottan
-De..-mondta lehajtott fejjel.
-Na ezt már szeretem. Kelj fel, mert 8ra lent kell lennünk.
-Oké, de mit vegyek fel? Nincs másik ruhánk ebben aludtunk és ebben voltunk tegnap...Ebben legyünk ma is?- mutatott a ruhájára.
Nem válaszoltam, kisuhantam a szobából, át anyáék szobájába.
-Mit vegyünk fel? nincs itt semmi ruhánk.- nyitottam be a szobába köszönés nélkül.
-Itt van a bőrönd. Tegnap összeszedtem nektek egy pár ruhát.- mutatott anya a kis bőröndre.
-Köszi szépen.- vettem el és innen is kisuhantam.
Vissza mentem a szobába és elővettem a ruhákat. Imádom mikor anya pakol nekem össze. Olyan jó ruhákat tesz nekem, hogy olyat még én sem tudok. Most az egyik kedvenc ruhámat tette be.

Felöltöztünk és már mentünk is le. A kocsinál anya megint a kezembe nyomta a kulacsot.
-Köszii!- mondtam fáradt hangon.
Az út ugyanúgy telet, mint ahogy idefelé. hosszú és fáradt. Én megint befeküdtem Tomy ölébe. Viszont félúton cseréltünk. Elvoltunk a hátsó üléseken ketten. Mikor végre hazaértünk felmentünk a szobába. Én a fürdőbe vettem az irányt ahol jó meleg vízzel letusoltam. Aztán rohantam is a konyhába.
-Mackóó! Itt vagy?- szóltam be. De nem az a hang jött amire számítottam.
-Szia Sonja.- köszönt kedvesen.
-A nevem Sophie.- adtam a választ kissé mogorván.- Josh hol van?
- Nos ő még mindig nem jött vissza.- a hangján egy kis elcsuklás hallatszott.
-Mondd meg az igazat.  Mi történt vele?- háborodtam fel.
-Semmi, csak haza kellett mennie, mert zűr van  a családjában. Ennyit tudok.
-Rendben..Köszi.- mondtam lenyugodva.
Felmentem anyáékhoz.
-Anya, én aggódom Mackóért.- mondtam és leültem az ágyra.
-Miért aggódsz? Nem kell félteni őt.
-Mi lesz, ha nem jön már vissza? Én ezzel a kis Drake-kel ne leszek jóban. Nagyon nem szimpi és nem tetszik, ahogy próbál úgy viselkedni, mint az én nagy Mackóm.- öntöttem ki anyának a lelkem.
-Nyugi drágám. Egy nap őt is megfogod kedvelni!- hallottam az ő hangjában is az elcsuklást.
-Ez nekem nagyon nem tetszik. Miért csuklik el a hangotok miközben róla van szó?- kérdeztem ismét felháborodva.
-Kicsim, mondanom kell valamit.- mondta anya a könnyeivel küzködve.
-Ez nem hangzik jól ültem le és már nekem is gyűltek a könnyek a szememben.
-Kicsim, Josht kirúgták.
Ahogy ezt a mondatot meghallottam kiszaladtam az ajtón és átrohantam az én szobámba. Ledőltem az ágyra és a fejem a párnába fúrva, elkezdtem sírni.
-Mi a baj drágám?- jött ki a fürdőből Tomy.
-Ma......Mackót............- nem tudtam többet mondani.
-Mi van Josh-al?- kérdezte kétségbeesetten.
-Kirúgták.
Ebben a pillanatban még jobban elkezdtem sírni. Nem bírtam abbahagyni. Csak sírtam és sírtam.
-Kicsim, nyugodj meg!- vigasztalt Tomy.
-Nem....nem bírok. Ő volt a legjobb barátom és majdnem bátyám volt.- sírtam Tomy vállán
-Tudom.
-Ez nem ér...miért pont őt? És miért egy ilyen ellenszenves embert kellett helyette felvenni? Miért...?
-Nyugi szivem. Nyugodj meg, mert mindjárt megyünk Simonhoz.
-Tényleg, köszi, hogy szóltál. Legalább elfelejtem egy kicsit őt...- mondtam és a sírást is abbahagytam.
-Szedd össze magad és indulunk. Jó?
-Okés.
Mikor kész lettem annyira, hogy úgy éreztem, hogy eltudunk indulni, elindultunk.
Meg is érkeztünk. Bementünk Simon irodájába és a lényegre tértünk.
-Sziasztok.- mondta és Tomy felé nyújtotta a kezét.
Kezet fogtak, bemutatkoztak egymásnak és már Tomy kezdett is énekelni.
Végére ért minden számnak. Most jött a vélemény nyílvánítás.
-Hát ez....

10.rész~ Feledhetetlen nap volt

-Ajj segítsek?
-Nem kell, boldogulok!- jelentette ki és a ruhahalom felé fordult.
-Na segítek!- mondtam egy nagy sóhajtás közepedte.
Nem kellet 2 perc, már ki is választottuk a megfelelő viseletet.
-Köszönöm a segítséget!- mondta és a számra nyomott egy puszit.
-Szívesen, de visszapakolni nem segítek!- mutattam a ruhakupac felé.
-Tudod, hogy szeretleek!
-Igen teljes mértékben! De nekem mennem kell.
-Pont most? És hova tart az utad?- kérdezte szomorú fejjel.
-Azt még nem tudom, de mennem kell.
-Akkor ez azt jelenti, hogy tényleg nem segítesz összepakolni?
-Mint már mondtam, igen azt jelenti. Ha a kipakoláshoz nem kellett segíteni az összepakoláshoz se kelljen!
-És ha nagyon szépen megkérlek?- kérdezte bociszemekkel.
-Akkor talán...- csúszott ki a számon a mondat, de nem ezt akartam mondani.
-Légyszives segííts összepakolni!- mondta gyerek hangon.
-Nem volt elég szép!- mondtam viccelődve.
-Kedves Sophie Rank. Legyél oly kedves és segíts nekem összepakolni, ezt a nagy halom ruhát!- mondta és a ruhákra mutatott.
-Ez már tetszik!- mondtam és elindultam az ágy felé.
Összepakoltunk és már mehettünk is a parkolóba.
-Köszönöm szépen a segítséget!- mondta Tomy és megcsókolt.
-Na látod hogy lehet ezt szépen is csinálni?!- mondtam neki válaszul.
-Igen látom. Menjünk mert nem lesz jó vége, ha nem érünk oda időben.
-Ugyanmár, nem fogják leszedni a fekünket!
Mikor leértünk a parkolóba, apáék már ott voltak.
-Végre, hogy leértetek!- jelentette ki apa.
-Nem is késtünk!- mondtam megsértődött hangon.
-Tessék szivem itt a tejeskávé, úgy ahogy szereted.- nyomott a kezembe egy kulacs szerű valamit anyu.
-Köszönöm.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Tomy hol van?- szólalt meg apa.
-Én már beszálltam.- hallottuk a hangot a kocsiból
-Tessék Tomy, neked is csináltam tejeskávét.- nyújtott egy ugyanolyan kulacsot Tomy felé anya.
-Köszönöm!- mondta és elvette a kulacsot.
-Anyu ez nagyon finom lett!- jelentettem ki.
-Ezt nem én csináltam!
-Akkor ki?
-Josh.- mondta anya.
-És azt hogy?- néztem rá furcsa fejjel.
-Csinált egy pár adagot mielőtt elment.- kaptam a választ
-Hogy ez a Mackó milyen előrelátó!- gondolkodtam hangosan
-Najó, beszállás!- hallottuk apa hangját.
Beszálltunk és elindultunk. Tomy és én ültünk a hátsó ülésen. Gondoltam egyet és lefeküdtem úgy, hogy a fejem Tomy lábain legyen. Ő rám nézett és elnevette magát.
-Kényelmesen fekszel?- kérdezte viccesen.
-Teljes mértékben.
-Biztos? Nem nyomja a lábam a fejed?- és ennél a kérdésnél rájöttem, hogy nem viccel, hanem komolyan kérdezi.
-Biztos. maradj csak így jó nekem.
Negyed óra sem telet el az útból, mikor én elaludtam. Megint arra ébredtem, hogy Tomy néz engem alvás közeben. Ez az egyetlen dolog, amit ki nem állhatok.
Végre megérkeztünk az uticélra. Hosszú volt az út, nem tudom, hogy mennyit leszünk itt, de keveset, ha vissza is akarunk érni.
Bementünk a kapun és ott kettéváltunk. Anya és apa elmentek jobbra, Tomy és én pedig balra.
Egy kis idő múlva összetalálkoztunk. Éhesek voltunk ezért elmentünk enni.
-Mikor indulunk vissza?- érdeklődtem aputól.
-Holnap.- jelentettem ki, úgy mintha ezt már mondta volna.
-Hogy mi?
-Holnap reggel...Szeretném ha jól éreznénk magunkat, ezért kivettem egy szobát az egyik hotelben, és ott fogunk aludni, hogy minél több időt tudjunk itt tölteni.
-Ez nagyon jó ötlet volt!- öletem át apát és vállon is veregettem.
Megkajáltunk és újra elszakadtunk egymástól. Nagyon jó ez a hely. Szép és érdekes egyben. Már beesteledett, mikor megszólalt a telefonom.
-Tessék?!- szóltam bele.
-Szia Sophie, Simon vagyok.
Szia Simon, mondd!
-Sajnos az egyik csapat lemondta a fellépést, mert nem tudnak eljönni szombaton. Nem tudsz valakit aki beugrana helyettük?- kérdezte kétségbeesett hangon.
-....-rövid csend.- Sajnos nem- szólaltam meg.
-Akkor viszont több közös számot kell elénekelnetek, emiatt, holnap is be kéne jönni. Tudom, hogy nem a legjobb, de muszáj kitalálni valamit.
-Várj csak, van egy ötletem. A barátom is nagyon jól énekel és ha az úgy jó, akkor felléphetnénk úgy, hogy...- elmondtam neki a hosszú de jó tervemet.
-Ez remek. Viszont ígyis úgyis be kéne holnap reggel jönni, hogy meghallgassuk és kiosszuk a zenéket a barátodnak. Hogy is hívják?
-Tomy.- mondtam.- Viszont van egy kis bökkenő. Holnap csak délután, vagy este felé tudunk bemenni, mert nem vagyunk otthon.
-Rendben, akkor este várlak titeket!- mondta megértően.
-Köszi, hogy gondoltál rám és remélem bejön az ajánlatom.
-Ez csak természetes. Mindenki reméli! Akkor én most megyek is. Szia és jó szórakozást, bár nem tudom hol vagy.- mondta és elnevettem magam.
-Köszi szépen. Szia.
Letettük a telefont és Tomy rám nézett.
-Ez mi volt??- olyan értelmetlen fejjel nézett rám, hogy az már vicces volt.
-Hát drágám, van egy jó hírem. Fel fogsz lépni velem szombaton a show-ban.- jelenttem ki.
-És én ebbe belemegyek?- vágott még mindig értelmetlen fejet.
-Igen!- jelentettem ki.
-Akkor rendben. Jó tudni.
-Ugye?!
Megkerestük anyuékat, ami nem volt egyszerű, de mire jó a telefon(?).
Megérkeztünk a hotelbe. Nagyon szép hely. Egyszerű, de mégis szép és modern.
Felmentünk a szobába, ami még a hotel aulájánál is szebb volt. Engedtem magamnak egy jó meleg fürdőt és befeküdtem a vízbe. Végeztem, kimentem az ágyhoz, és belehuppantam. Mikor Tomy is végzett az esti tennivalóival, befeküdt mellém és elaludtunk. Feledhetetlen nap volt.

9.rész~ Ilyet sem fogok többször hallani

Este fél11kor mentünk haza, mert elbeszélgettük az időt. De én szerettem ezt a napot is. Viszont mikor beértünk a szobába, az asztalon egy cetli állt rajta ezzel a a szöveggel: "Reggel korán kelünk! Majd jövök ébreszteni titeket. Puszi, Apa.".
Na vajon mi lesz itt?
-Én megyek lefeküdni, mert nagyon fáradt vagyok.- mondta Tomy.
-Én megyek először a fürdőbe!- jelentettem ki és már rohantam is az ajtó felé.
-Ez természetes már. Mindig te vagy az első.
-Hát ez már csak így van nálam.- mondtam és elnevettem magam.
-Na indulás be a fürdőbe, vagy én foglak bevinni, de az nem fog tetszeni!- mondta Tomy fenyegető hangsúllyal.
-Ettől meg kéne ijednem? -kérdeztem és a biztonság kedvéért bementem a fürdőbe.
Mikor végeztem és jöttem ki a szobába, Tomy zavartan csukta le a laptopomat.
-Mit csinálsz?- kérdeztem tőle kicsit furcsa hangsúlyon.
-Csak megnéztem a facebook-omat, hogy megnézzem jött-e valami értesítő.
-Értem. De felőlem annyit netezel rajta, aminnyit akarsz, ezt már megbeszéltük.
-Rendben de én most megyek fürdeni.
-Oké. Mire kijössz lehet, hogy alszok, úgyhogy Szia.
-Aludj csak. Szép álmokat kicsim!- jött oda és adott egy puszit a homlokomra.
Lefeküdtem aludni. Nem kellett több 2 percnél, hogy el is aludjak.

*Tomy szemszöge*

Mikor Szof kijött a fürdőből éppen egy régi barátnőmmel beszéltem. Meghallottam, hogy nyílik az ajtó és megijedtem, hogy ide fog jönni és megnézi, hogy mit csinálok. Szerencsémre nem tette ezt, ugyanis ha meglátja, hogy én Carollal beszélgetek, kivágja a hisztit. Szof nagyon nem bírja Carolt, pedig aranyos lány. De tartani akarom magam, nem akarom még egyszer megcsalni Sophie-t, mert én szeretem őt. Carollal jöttem össze akkor is, mikor Szof kijött Londonba. Viszont tudom, ha még egyszer elrontok valamit a kapcsolatunkban, akkor vége az egésznek. Mert ez az utolsó utáni esélyem. Tudom.
Amikor bementem a fürdőbe, attól féltem, hogy Szof megnézi a gép előzményeit és így megtalálja a levelet is amit küldtem neki. De ezt sem tette meg. Mikor kijöttem a szobába, Szof nagyon édesen aludt.  Befeküdtem mellé és én is elaludtam.

*Vissza Sophiehoz*

Reggel, arra ébredtem, hogy Tomy már megint nézi ahogy alszom. De most nem hagytam neki időt, hogy észre vegye, hogy fent vagyok, így egyből kinyitottam a szemem. Hajnali 5 óra volt.
-Ezt most nem tudod kimagyarázni, láttam, hogy nézel.
-Hát most lebuktam.- mikor ezt kimondta, felém hajolt az ágyban és megcsókolt. Átkarolt és visszafeküdt az ágy másik végére. És így elaludtunk. Nem sokat tudtunk így aludni, ugyanis apu fél6kor jött minket ébreszteni.
-Jóreggelt álomszuszékok!!- nyitott be az ajtón.
-Jó reggelt!- nyöszörögtem és ránéztem az órára.- Apu, még csak fél6 van hadd aludjunk már még egy kicsit!
-Nem lehet!- kaptam a választ, ami nem nagyon tetszett.
-Hová megyünk ilyen hamar?
-Gyerekek, megyünk Disneylandbe!- mondta úgy, minta gyereksikolyra várt volna, de ne, kapta meg.
-Ilyen korán? Ilyen messzire?- nyöszörögtem még mindig.
-Igen ilyen korán. Jót fog tenni nektek is, meg nekünk is egy ki kikapcsolódás!
-Persze, hogy jót fog tenni, csak ez a korán kelés nem tesz jót, főleg, hogy majdnem éjfélig voltunk lent a parkban.
-Nem én tehetek róla.-mondta apa, egy vállmegvonás kíséretében.
-Jó reggelt, David.- jött ki Tomy a fürdőből.
-Szia, Tomy.
-A parkolóban várlak titeket negyed7kor. Ne késsetek!- adta ki apu a parancsot, és már csukódott is az ajtó.
-Mi az, hogy negyed7kor??- néztem kérdőn Tomyra.- Én addig nem fogok elkészülni!
-Hát pedig el kell, mert különben mérges leszek!- mondta megint fenyegető hangon Tomy.
Kaptam tőle egy ébresztő jellegű csókot, és eltűntem a fürdőben.
Kivételesen, kevés időt töltöttem bent, mert sietni akartam. Mikor kijöttem a fürdőből megláttam, hogy Tomy az ágyon fekszik és alszik. Még hogy én siessek...- gondoltam magamban. Odamentem hozzá és a fülére adtam egy jó cuppanó puszit, hogy felébredjen. Sikerült, ugyanis majdnem lefejelt.
-Ez mire volt jó?- kérdezte felháborodottan.
-Kérlek szépen arra, hogy felébredj.
-Hát ez sikerült!- mondta még mindig felháborodott hangsúlyon.- De egy csókra is felébredtem volna!- tette hozzá.
-De ez hatásosabb volt!
-Te nem szeretnél felöltözni?
-És te?
-Na jó hagyjuk abba a csípelődést és segíts kiválasztani a ruhámat!- javasolta Tomy.
-Én segítsek neked? Ilyet sem fogok többet hallani!- mondtam furcsa fejjel.
-Igen segíts. Nem tudom mit kell felvenni egy ilyen helyre.
-Minél kényelmesebb, annál jobb. Ennyit segítek.- mondtam és kinyitottam a gardróbot.
Meg is találtam a megfelelő öltözetet magamnak.

Amikor kész lettem, lementem a konyhába.
-Sziaa, Mackó!!!- kiabáltam be.
Nem jött válasz, csak egy ismeretlen ember bukkant fel a sok fazék és egyéb között.
-Szia, én Drake vagyok.- nyújtotta  a kezét felém.- Gondolom nem én vagyok a Mackó.- mondta mint ha vicces akart volna lenni. Hát nem jött össze.
-Sophie.-mondtam-Nem nem te vagy az. Már ha nem baj, hogy tegezlek.
-Dehogy baj. Kifejtenéd konkrétan, hogy kit keresel?- tudakozott.
-Josht.
-Értem. Ő most nincs itt, el kellett mennie mert valamiért.
Erről nekem miért nem szólt?- gondoltam magamban.
-Na mindegy köszi a segítséget, és örülök, hogy megismertelek, viszont most mennem kell. Szia.
-Rendben, szia.
Felmentem anyuékhoz, hátha ő többet tud.
-Sziasztook!- nyitottam be a szobájukba.
-Szia Kicsim! Mi járatban itt?- kérdezte anyu, és megölelt.
-Nem tudod, hogy miért nem dolgozik Mackó?
-El kellett mennie.
-Ennyi infót már kaptam Drake-től, vagy hogy hívják.
-Igen ő Drake. Aranyos nem?
-Anyu, ne tereld légyszi a témát. Miért kellett elmenni Mackónak?
-Valami zűr van a családjában és szabadnapot kért.
-Kár pedig csak ő tudja elkészíteni a tejeskávémat úgy, ahogy szeretem!- mondtam lehajtott fejjel.- Na de megyek vissza a szobába. Majd találkozunk a parkolóban. Sziasztook.
-Rendben szia kicsim. -mondta apu.
Mikor visszaértem bementem a szobába és Tomyt láttam meg. Az ágyon egy nagy halom ruha volt.
-Te meg mit csinálsz?
-Én csak nem tudok mit felvenni...- mondta és vakarta meg a fejét.

8.rész~ Tényleg szép az élet

-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,....- rövid hatásszünet és..- nagyon sokat beszéltünk róla. Megbeszéltük a jó és a rossz oldalait is a dolognak és arra a döntésre jutottunk, hogy bár fájó szívvel, de bele egyezzünk. És azért mondtam a fájó szívet, mert nem lesz valami jó, hogy nem lesztek itt, közel hozzánk!- mondta anyu.
-Köszii!!- ugrottam apu és anyu nyakába.- De azt tudnotok kell, hogy mint már mondtam, bármikor átjöhettek!
-Köszönjük szépen!- mondta Tomy- És Szofnak igaza van tényleg bármikor!
Rendben, de van egy feltételünk, Holnap Sophie próbája után mindketten megyünk értetek és mi is megnézzük a házat és a környékét.- mondta anyu.
-Ez remek ötlet!
-Viszont mi most megyünk aludni, mert holnap mindketten korán kelünk.
-Apu, holnap is eltudsz vinni Simonhoz?
-Nem tudom, majd meglátom. Kicsit szűkösen, de talán bele fér az időmbe.
- David, ha kell eltudom én vinni! -mondta Tomy. Ezen kicsit meglepődtem.
-Rendben! Köszi, hogy segítesz.- mosolygott Tomyra apu.
-Ez csak természetes, hiszen a barátnőmről van szó.
-Én tényleg megyek, mert álmos vagyok. Sziasztok.- mondta apu és egy puszit nyomott az arcomra.
-Sziaa. Szeretlek!
Kiment apu és Tomy nyakába ugrottam, mint ma már háromszor.
-Köszi, hogy elviszel holnap!
-Mint már mondtam, ez természetes!
-Feküdjünk le mert én is álmos vagyok!- mikor ezt kimondtam elásítottam magam.
Bementem a fürdőbe és letusoltam, megmostam a fogam és pizsamába bújtam. Befeküdtünk az ágyba, Tomy átkarolt és elaludtunk. Ez a nap nagyon jó volt!
Másnap felkeltem időben és elkészültem. Felvettem egy kényelmes, de ugyanakkor mondhatni, hogy elegánsat.

Volt még 2 órám ezért elmentem a parkba egy kicsit sétálni. Egy ismerős arcra lettem figyelmes sétálás közben. Oda mentem hozzá, de nem volt egyedül. Niki volt az és ott volt egy szőke, gyönyörű tengerkék szemű srác vele. Gondoltam nem zavarok így kikerültem őket. De Niki észrevett. Elbúcsőzott a fiútól és odafutott hozzám.
-Sziaa.
-Szia. Nem kellett volna miattam leráznod azt a srácot!
-Ohh, dehogy is! Egyébként is ment valahova. Olyan édes, és kedves és jófej!- áradozott nekem.
-A szemei biztos, hogy gyönyörűek! -állapítottam meg, és elnevettem magam
-Most min nevetsz?- kérdezte meglepődötten.
-Hagyjuk! Csak mikor megláttalak titeket olyan cukik voltatok együtt és eszembe jutott, hogy mi hogy ismerkedtünk meg Tomyval. Amúgy ti jártok? Vagy együtt vagytok?
-Nem sajnos. De én szívesen összejönnék vele. Nagyon helyes és kedves meg cuki meg..
-Jó, oké felfogtam, hogy minden jó tulajdonság meg van benne- vágtam a szavába. Ebben a mondatában felfedeztem Jess szavait is. Ő is mindig ugyanígy áradozik a One Direction-ről.
-Viszont most mennem kell! Sziaa. Amúgy akkor szombaton fellépsz ugye? -kérdeztem tőlem.
-Igen, fellépek. Menjél csak nyugodtan Szia.
-Sziaa.
Megöleltük egymást és mentünk a magunk útjára.
Vissza mentem a szállóba és bementem a konyhára. Josh ott volt és egyből a nyakába ugrottam.
-Szia Mackóó!!
-Szia szépség, Miújság?
-Semmi különös. Csinálsz nekem egy finom tejeskávét, ha szépen megkérlek?
-Neked bármit!- mondta kedvesen.
-Úgy szeretleek!- öleltem át újra.
-Mi van ma veled picike? Szeretethiányod van?
-Nem dehogy is csak úúgy szeretleek. -nyújtottam el a szavakat.
-De ha ennyire nagyon szeretsz, akkor nem lesz készen a tejeskávéd! -mondta fenyegető hangsúllyal.
-Ugyan Mackóó te ügyes vagy, mindent megoldassz!
-Tudom, ezért is szeretsz engem!- mondta és öldalba bökött egy picit.
-Ezért is és még sok jóó tulajdonságod miatt.!
-Szépség, gél 10 van. Nem kéne menned?
-Jajj, dejó, hogy szóltál. Imádlaak! Sziaa!-futottam ki a konyhából, le a lépcsőn ki a főbejárathoz. Már nem is hallottam, hogy Josh elköszönt, vagy nem. Tomy már kint várt a kocsiban. Gyorsan bepattantam mellé és száguldottunk a stúdió felé. Háromnegyedkor, már ott is voltunk. Bementem Simon irodájába és elkezdtünk gyakorolni. Végig énekeltük az összes létező számot, amit énekelni fogok szombaton. Aztán a színpadon a koreográfiával is elgyakoroltuk. Előttem valami nagyon bolond emberek "léphettek fel", mert a színpad úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. De ez engem nem nagyon zavart. Lement az utolsó szám, amit én kértem, hogy hadd énekeljem el egy különleges személynek és Simon beleegyezett. Ez a személy, Jess volt és a szám a Gotta be you, az 1D-től.

-Ez nagyon jó volt Sophie.- jött oda hozzám Simon. -Legközelebb szombaton találkozunk. Legyél  itt reggel 10 órára, de nem baj ha hamarabb ide érsz. Ugye a show csak este 8kor kezdődik, de még lesz egy közös szám, amit el kell próbálni az összes énekessel.
-Rendben, itt leszek hamar. Szia.
-Várlak! Szia.
Ahogy kimentem a recepciónál nem várt senki. Ezen meglepődtem. Elindultam a parkolóba és nagy örömömre ott várt Tomy. Beültem a kocsiba és hazamentünk.
-Mikor fogunk költözni? -kérdeztem izgatottan. Nem tudom, majd még megbeszélem a tulajdonossal.
-Már nagyon várom. Ma ráérsz?
-Persze a tiéd vagyok!- kacsintott rám.
-Elmehetnénk ebédelni, aztán a parkba!- ajánlottam fel neki.
Jó ötlet!
Így is lett. Bementünk egy étterembe, ahol ismét beszélgettünk és  ettünk. Aztán kimentünk a parkba, a szokásos helyünkre. Itt is jót elbeszélgettünk. Furcsa, hgy sosem fogyunk ki a témából.

7.rész~ A nagy hír

Arra ébredtem fel reggel, hogy apu benyitott hozzánk, hogy el kell indulni. Én még sehogy sem álltam. Gyorsan megmosakodtam, és felkaptam egy ruhát.

Semmit nem tudtam csinálni, mert késésben voltunk.  Tomy már teljes menet felszerelésben volt, nem értem, hogy miért nem keltett fel időben. Beültünk a kocsiba és elindulutunk. Annyira késében voltunk, hogy a kocsiban csináltam meg a hajam, hogy legyen valami rendes kinézetem is. Simon hívott, hogy haladjunk, mert már 8 óra elmúlt és neki dolga van 9től. Meg is érkeztünk. Én rögtön rohantam az irodába. Szerencsére hamarabb odaértünk, mint ahogy hittem.
-Szia Simon, bocsi a késésért!- mondtam lihegve.
-Szerbusz. Most elnézem, de máskor ne forduljon elő!- mondta megértően.- Ez miattam is van, mert nagyon korán hívtalak be.
-Nem fog megtörténni mégyegyszer, biztos lehetsz benne!
-Mindjárt jön az énektanár és gyakorolsz vele.
-Rendben.
-Sikerült készülnöd...ugye?
-Persze. Szinte minden dalt ismerem, szóval nem volt nehéz megtanulni.
-Rendben van, majd meglátjuk!
Ebben a percben, benyitott az énektanár. Simon bemutatta nekem és engem neki és már kezdtük is az "órát". Az első szám amit énekelni fogok, az az A thousand years lesz Cirtina Perri-től.

Ezt a számot nyílván ismerem, mivel ez a kedvencem. Azért ezt tették be elsőnek, mert hallotta Simon, ahogyan ezt éneklem a szállodában és megtetszett neki. 1 órán át, csak énekeltem és énekeltem. Mikor befejeztem az egyik számot Simon megállított, hogy neki menni kell, holnap is jöjjek be.
-Nagyon jó volt!- mondta és közben tapsolt.
-Köszönöm.
-Holnap 10kor ugyanitt. Ne késs!!- és elnevette magát.
-Rendben, nem fogok. Szia.
És ebben a pillanatban kilépett az ajtón. Összeszedtem a cuccomat és én is mentem a magam útjára. Apa megint ott várt a recepción, de most Tomy is vele volt. Amikor megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Közben elindult a kocsi felé. Nem tett le, hanem kivitt a kocsihoz. Beültünk és elindultunk. Ekkor apu meszólalt.
-Tegnap miért rontottál be a szobámba? Mi volt olyan sürgős?
-Jajj tényleg, neked még nem is mondtam. Igazából te vagy az akinek először mondom, képzeld tegnap Tomy elvitt engem egy gyönyörű házhoz. És meg szeretném tőled kérdezni, hogy lakhatunk együtt Tomyval?
-Nem jó nektek a szállóban? Ott is együtt vagytok.
-De jó csak ott csak ketten lennénk, meg természetesen ott lehetne Jessy is.
-Ezt még megbeszélem anyukáddal is.
-Rendben! Azt tudnod kell, hogy bármikor eljöhetnétek oda.- mondtam hátha kicsit jobban megtudom győzni.
Hazaértünk és mindenki ment a saját szobájába, engem kivéve. Én Josh-hoz vettem az irányt.
-Helló!- kiabáltam be a konyhába.
-Szia kicsim!- hallottam anyu hangját.- Hogy ment a "meghallgatás"?
-Jól. Josh itt van?
-Persze. Kihívjam?
-Igen légyszi, de ha nem zavarok, akkor neked is mondok valamit.
-Hadd halljam!- mondta izgatottam.
-Hívd ki Mackót és már mondom is!
-Szia szépségem!- ölelt át Josh.
-Szia Mackóó!
-Na mondd már? -kért anyu izgatottan.
-Képzeljétek el Tomy megkért......-hatásszünetet tartottam.....- Hogy költözzünk össze.
-Ez nagyon jó ötlet, mondta Josh.
Anyu viszont nem volt olyan boldog.
-Ezt még meg kell beszéljük apáddal!- mondta kicsit mérgesen. Szerintem nem nagyon díjazza az ötletet.
-Tudom, apu is ezt mondta.
-Remek szóval apád sem egyezett bele ilyen hamar?
-Nem, de anyu csak, hogy tudd, bármikor eljöhetnétek hozzánk.
-Jól van kicsim, még megbeszéljük.

*Carla szemszöge-Sophie anyukája-
Mikor kimondt Szof, hogy össze szeretne költözni azzal a Tomy gyerekkel, én majdnem szívrohamot kaptam. Nem mutatom ki, de én nem nagyon csípem őt. De szeretik egymást Sophie-val, úgyhogy én nem szólok bele az életükbe, viszont én azért fogok "harcolni", hogy maradjanak itt a szállóban, itt legalább szemmel tudom tartani őket.

*Vissza Sophie-hoz*
Visszamentem a szobámba és pakolásztam egy kicsit, mert nem tudtam mit csinálni. Bejött Tomy a szobába.
-Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk moziba?- kérdezte.
-Az nagyon jó lenne, úgy sem tudok mit csinálni.
Este későn jöttünk vissza, mert még beültünk vacsizni is. Nagyon jót beszélgettünk, végre igazából is meg tudtam nyílni előtte. Mikor hazaértünk, felmentünk a szobába és lefeküdtünk az ágyra és tovább beszélgettünk. Egyszer csak benyitott anyu és apu.
-Sziasztok.
-Helló.- mondtuk egyszerre Tomyval.
-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,.....

6.rész~Furcsa, de jó ajánlat

-Szóval te már ismert vagy itt kint?!- gondolkodott hangosan Niki.
-Hát azt azért nem mondanám.
-Várj csak, mit mondtál, hol fogsz fellépni?
-A Sztárok a színpadon-ban.
-Akkor én látni foglak téged!!- mosolyogta el magát.
-Hogy hogy? -kérdeztem tőle meglepődötten.
-Nem mondok semmit, csak ennyit, amit már mondtam. Viszont nekem mennem kéne, mert nem vettem fel anyunak a telót.- mondta szomorúan.
-Rendben, szia. Akkor szombaton találkozunk?
-Még szép, hogy igen.
Elköszöntünk egymástól és mindenki ment haza. Felérve a szobámba, megláttam Tomyt, ahogy összegubózva alszik az ágyamon. Halkan és gyorsan letusoltam. Mikor kijöttem a fürdőből az asztalra néztem, amin egy levél volt: "Ha hazaértél kelts fel légyszi...Veled akarok lenni még egy kicsit este! szeretlek,Tomy!"
Nem volt szívem felkelteni, ezért bebújtam mellé az ágyba és én is elaludtam.
Reggel megint egy levél várt rám: "Nemsoká jövök. 9re legyél készen, mert megyünk el! Szeretlek, Tomy."
'Remek, már csak levélen keresztül kommunikálunk egymással?'-gondoltam magamban.

Felvettem a kedvenc pólómat, amit még régen kaptam Jesstől és mikorra Tomy megérkezett és útra készen voltam.
-Megjöttem kicsim!- kiabált be a fürdőbe.
-Rendben. Mit vegyek fel? Elegánsat, vagy ne?
-Amiben jól érzed magad! Bejöhetek?
-Persze, gyere nyugodtan!
Mikor bejött átkarolta a hasamat, magához húzott és egy puszit adott a nyakamra.
-Nem ébresztettél fel este!- mondta megsértődve.
-Tudom de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Bocsii!- mondtam szomorúan és megcsókoltam.
-Neked elnézem.- mosolygott.- De most már mehetünk?
-Persze, de hova megyünk?
-Azt majd meglátod, ha odaértünk.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy helyre. Ez olyan volt, mint egy kis falu a nagy városban. Teli volt szebbnél szebb házakkal és kertekkel.
-Miért hoztál engem ide?- kérdeztem meglepődötten.
-Nyugi, mindent szép sorban megtudsz!
Kiszálltunk egy gyönyörű ház előtt és Tomy megfogta a kezem és bekísért a lakásba. Elővett egy kulcscsomót és kinyitotta az ajtót. Belülről szebb volt, mint kívülről. Megnéztük a földszintet, aztán mentünk az emeletre. Jó nagy szobák voltak benne és ami még jobban tetszett, az összes háló és egyéb szobához volt egy külön fürdőszoba. Mikor végeztünk, leültünk a kanapéra és Tomy hozott inni. Aztán rétért a lényegre.
-Azért jöttünk ide, mert szeretném megtudni, hogy szeretnél-e velem ebben a gyönyörű házban lakni?
-Szeretnék, de mi lesz Jess-el? Ő nemsoká jön vissza és nem lakhat egyedül a szállóban.-mondtam kissé szomorúan.
-Nem számoltad mennyi szoba van? Neki is van hely, sőt még vendéget is hozhat, vagy a barátja is itt lakhat.
-Szóval a válaszom ezek alapján: IGEN!!- mondtam és ugrottam is az ölébe.
-De aranyos vagy, hogy gondoltál rá is!- fogtam meg a kezét.
Visszamentünk a szállóba. Tomy elment valahová, én pedig felszaladtam apu szobájába. Pont rosszkor érkeztem, mert apu éppen egy ügyfelével tárgyalt.
-Elnézést, nem akartam zavarni.
-Ugyan már Szof te sosem zavarsz!- mondta apu.- Viszont ha már így betoppantál megkeresnéd anyukádat és felküldenéd?
-Persze ez csak természetes!
Lementem a konyhába, mert anya a szállodában dolgozik szakácsként.
-Hahóó, valaki!!-kiabáltam be.
-Szof, te vagy az?- kérdezte Josh a főszakács.
-Igen én vagyok. Ki lenne más?
-Szia szépségem!- jött oda hozzám és megölelt. Joshra úgy tekintek, mint ha a bátyám lenne. Mindent elmondok neki és ő meghallgat és ha kell még tanácsot is ad.
-Mackó!- öleltem meg én is.- Anyu merre van?
-Elment a boltba, meg van valami elintéznivalója.- válaszolt Mackó.
-Rendben köszi, majd holnap este lejövök mert van mit mesélnem! Sziaa.
-Rendben, várlak! Szia
Felmentem apuhoz és mondtam neki, hogy nincs itt anyu. Még egy kicsit maradni kellett apunál aztán átmentem a szobámba. Átnéztem az összes zeneszöveget. A nagy részét ismertem, ezért nem kellett sokat tanulni. Megjött Tomy is. Letusoltunk, aztán befeküdtünk az ágyba. Mikor Tomy a hátán fekszik, én  mindig kihasználom a lehetőséget és ráfekszem a mellkasára. Ez most is így történt. Éreztem, hogy hogy dobog a szíve és ez álomba ringatott.

5.rész~ A találkozás

Apu el vitt a stúdióba, mert én nem tudtam, hogy hol volt. Bementünk az épületbe és leesett az állam. Nagyon jól nézett ki és mindenki nagyon kedves volt velünk. Egy kedves lány bekísért Simon irodájába.
- Szia Sophie. Hogy vagy?
- Szia. Köszi jól. Te?
- Én is. Akkor bemutatnám neked a stúdiót.
Körbevezetett, megmutatta, hol van az a bizonyos színpad meg még pár fontos helységet. Aztán visszamentünk az irodába, ahol egy halom papír várt minket. Ezek a szerződések, és a zene szövegek voltak. Aláírtunk mindent, megkaptam az úgymond "forgatókönyvet"  amiben a szombat este menete volt leírva, és a zene szövegeket is a kezembe nyomta Simon.
-Ezeket tanuld meg.-Szólt rám.- Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen segíteni. Lesz egy súgógép de arra nehéz ránézni éneklés közben. Szerdára meg kéne tanulni a jó részét, nem az összeset, de nagyjából tudd a java részét. Jó?
-Rendben. Kössz a tippet, megfogadom.-  mosolyogtam.
-Akkor Szerdán várlak, most viszont sürgősen el kell mennem. Szia.
-Itt leszek! Szia.
Amikor kimentem az irodából Apu már ott várt a recepciónál.
-Minden rendben ment? Add ide ezt a sok papírt!- vette ki a kezemből az összeset.
-Persze. Szerdán ráérsz?
-Mit kéne csinálni? Mondjuk neked mindent megcsinálok.- nyomott egy igazi cuppanós puszit az arcomra.
-El kéne ide hozni megint 8ra.
-Itt leszel!-kiáltott fel, persze csak átvitt értelemben.
-Köszönöm. Te vagy a legjobb apuka a földön!- mondtam és adtam neki egy nagy ölelést.
-Ezt meg kell koronázni! Mit szólnál ha elmennénk fagyizni, vagy kávézni, közben beszélgethetnénk.
-Benne vagyok, de csak akkor, ha a fagyimra kapok gumicukrot is!- nevettem el magam.
-Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.
Imádom apát. Szinte Ő a legjobb férfi barátom. Viszont mellette még kislány vagyok így 18 évesen is. Ő kihozza belőlem a bennem rejlő kisördögöt és kislányt egyszerre. Olyan vagyok, mint egy 6 éves, felnőtthöz egyáltalán nem hasonlítható gyerek.
El mentünk fagyizni és kaptam gumicukrot a fagyimra, sőt a kávéra kaptam tejszínhabot, meg kakaót is. Beszélgettünk egy csomó mindenről. Úgy elszaladt az idő a beszélgetés közben, hogy besötétedett. Akkor jutott eszembe, hogy én 7kor Nikivel találkozom a parkban. Ránéztem az órámra és fél7 volt. Mondta apunak, hogy menjünk. Kifizette a kávékat, meg a fagyit és hazafuvarozott. Felmentem a szobába gyorsan átöltöztem egy lazább ruhába, és lesuhantam a parkba.

Niki már ott várt. Odaszaladt hozzám és megölelt. Régen nem találkoztunk. Ő is Magyarországról jött és régen majdnem szomszédok voltunk. Facebook-on szoktunk beszélgetni, viszont élőben régen találkoztunk. Ő is imádja az 1D-t. Nem értem mit lehet abban 5 fiúban annyira szeretni. Niki csak miattuk jött ki, mert lesz valami fellépésük itt Londonban és eljött csak azért, hogy megnézze őket. Én mikor mondtam neki, hogy nem szeretem a fiúkat, egyből elkezdett piszkálni, hogy hogy nem lehet őket szeretni, meg olyan aranyosak, meg ilyenek. Vele is jót elbeszélgettem. Körülbelül 9 óra lehetett, mikor megszólalt Niki telefonja. Én akaratlanul elkezdtem énekelni a számot, ami a More than this volt az 1D-től. Niki rám nézett és kinyílt a szája.
-De hát te nagyon jó énekelsz. Nem akarsz jelentkezni az X-Factor-ba? A fiúk is ott lettek híresek. Az az igazság, hogy szombaton fel fogok lépni a Szárok a színpadon-ban. Egyébként meg csak a szállóban lépek fel néha.

Bocsii...

Sziasztook...Ma sem teszem fel a következő részt, mert ma már nincs időm és nem is volt :// úgyhogy megint kell várnotok...Csütörtökön fent lesz..Addig is találgassatok, hogy mi lesz a megbeszélésen!
Sziasztook...jó éjt nektek!♥

4.rész~ Az életem egyre szebb és szebb

Meghoztam a 4.részt. Mostantól megint 2 naponta fogom feltenni a részeket, ahogy eddig.

Ahogy kiléptem az ajtón egy üzenet fogadott. Nem ismertem fel az írást. Viszont ami rajta volt az meglepett. "Ma egy kicsit másképp fogsz eljutni a suliba,csak indulj el! Puszi!"-ez állt rajta.
Vajon ki lehet ez?-gondoltam magamban. Apu biztos nem, ő csúnyán ír. Anyának meg más a stílusa, ő nem levelet ír, hanem megmondja. de nem volt időm gondolkodni, így is majdnem késésnem voltam. Kiléptem a nagy ajtón és elindultam. Nem láttam semmi meglepő és szokatlan dolgot, viszont ahogy a zebrához értem egy ismerős arcot láttam a másik oldalon, de nem láttam teljesen, mert pont mögötte sütött a nap és nem lehetett csak nagyon keveset látni.  Zöldre váltott a lámpa, az alak meg csak ott állt és mintha várt volna valakit. Egyre jobban kezdett kirajzolódni az arc és megláttam. Tomy volt az teljes életnagyságban. Végre itt van velem és átölel. Út közben megbeszéltünk, hogy hol találkozunk suli után. Elkísért egészen az ajtóig aztán ment a szállodába. Mikor vége lett a sulinak, felvittem a cuccomat a szobába, majd lementem a parkba ahova megbeszéltük. Tomy már ott várt. Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni az életről. Aztán én már meguntam az ülést ezért elmentünk sétálni a belvárosba. Beültünk egy kávézóba is és vagy 3 órát csak sétáltunk és beszélgettünk. És még folyattuk volna, a nem kezd el esni az eső. Elindultunk haza. Mikor odaértünk a szálló elé, már bőrig áztunk. Felmentünk a szobába és átöltöztünk. Én még a fürdőben öltöztem, mikor benyitott Tomy, hogy siessek, mert itt van apa. Törölközővel a fejemen mentem ki a fürdőszobából. De nem csak apu volt a szobámban, hanem valami ismeretlen fickó.
-Jó napot!-köszöntem.-Elnézést, nagyon eláztam.
-Önnek is!-Nyújtotta a kezét egy kézfogás erejéig.-Ugyan én kérek elnézést a hirtelen látogatásért! Simon Cowell vagyok, a Sztárok a színpadon vezetője.
-Örülök, hogy megismerhetem!
-Én is, de térjünk a lényegre. Láttam magát és a barátnőjét szombat este itt az aulában. Gyönyörű hangja van!
-Köszönöm szépen, nagyon kedves.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedve önnek és a barátnőjének jövőhét szombaton fellépni a show-ban?
-Uhh az nagyon jó lenne. Köszönöm az ajánlatot, de a barátnő, Jess, most otthon van Magyarországon, mert haza kellett mennie sajnos. Én még meggondolom és jelentkezem.
-Rendben itt van a névjegykártyám, ha sikerült dönteni, hívjon bármikor!-mondta kedvesen.
-Úgy lesz! Még egyszer köszönöm az ajánlatot.
-Viszont látásra, várom a hívását!
-Viszlát!
Abban a pillanatban, hogy kimentek az ajtón Tomy nyakába ugrottam.
-Miért nem mondtál igent rögtön?-nézett rám kérdőn.
-Át kell gondoljam. Ezt az ajánlatot én és Jess kaptuk, és meg akarom beszélni vele.
-Értem!
Felmentem facebookra, és Jess is fent volt. Rá is írtam. Megbeszéltük és bele egyezett, hogy egyedül lépjek fel. Pedig tudom, hogy nagyon sokat jelentene neki, ha ő is felléphetne, mert régen ez volt a kedvenc külföldi műsora.
Másnap fel is hívtam Simont, aki behívott egy kis próbára, meg megbeszélésre.

Szünet :(

Sziasztok...
Van egy kis bibi... Tegnap elvittünk a gépet frissítésre és mindent letöröltek, köztük az előre megírt részeket. Tudom, hogy eddig 2 naponta tettem fel részeket, de a /csúnyaszóval/ hülye fejemmel nem mentettem le a részeket, ezért most szerintem a következő részt jó esetben szombaton tudom feltenni, de a legrosszabb esetben is vasárnap biztosan felkerül. Addig is kommentben lehet írni, hogy szerintetek mi fog történni Sophie-val és Tomyval...Kibékülnek vagy nem? És Jess fel fog tudni épülni? Sőt megírhatjátok azt is, hogy mi történjen! :D Szombaton vagy vasárnap jelentkezem!
Sziaszook :)

3.rész~ Újra Itthon... Nem így akartunk hazajönni

Hazajöttünk Magyarországra Jess anyukájának a temetésére. Nem ilyen dolog miatt szerettem volna visszajönni, de az élet közbetett.  Miután vége lett a temetésnek Jessy ott  maradt még egy kicsit a temetőben, hogy végleg elbúcsúzzon az anyukájától.  Mi kint megvártuk a temető előtt. Mikor kijött Jess felém fordult:
-Szof, én itt maradok apuval!-mondta nekem és legördüt egy könnycsepp.- Szüksége van arra, hogy valaki itt legyen vele a lakásban, mert tudod milyen. Anya nélkül ő nem létezik. Majd ha kicsit jobban lesz ő is és én is kimegyek és megpróbálunk úgy élni, ahogy ez előtt.
-Rendben, de nagyon vigyázz magadra és apukádra! Meg foglak látogatni, ebben biztos lehetsz. Hívj ha valami van és rögtön hazajövök érted.
-De engem is felhívhatsz bármikor ha valamiben segíteni kell!-szólt közbe apu.
-Igazán nem kell! Megtudok mindent csinálni csak az anyu nélkül tudom, hogy nehezebb lesz apának is, meg én sem tudnék most mosolyogni kint. Sokkal jobb lesz így.
-Rendben. Hívj minden nap, amikor csak akarsz! Tudni akarom mi van veled és apuddal. Jó?
-Oké.
-Jessy drága, menjünk haza! Nem akarok több időt itt tölteni.- mondta Kevin, Jess apukája.-Sziasztok és köszi mégegyszer, hogy eljöttetek!
-Ez természetes!  Ann olyan volt mintha a második anyukám lett volna! -mondtam és ölelt meg Kevin.
Hosszan megöleltem Jessyt és elindultunk a régi házhoz. Holnap megyünk is vissza Londonba és jön Tomy is. Ez nagyon jól esett, hogy így törődik velem, mert én is nagyon ki vagyok. Hazaérve behuppantam az ágyamba és csak néztem a régi képeket. Oda feküdt mellém Tomy és beszélgetni kezdett.
-Nagyon hiányoztál kicsim.-mondta és megpuszilta a nyakam.
-Te is! Én már azt hittem, hogy elfelejtettél és mással vagy. De mikor meghallottam a hangod a szállóban, éreztem, hogy nagyon szeretsz.
-Tudod, be kell vallanom valamit...-hajtotta le a fejét.- Én tényleg összejöttem valakivel, de csak azért, mert annyira hiányoztál, hogy nem bírtam ki, hogy valaki ne öleljen meg és ne legyen velem, mikor szükségem van rá...
-Tudtam...Éreztem, hogy van valami...De köszi hogy elmondtad. Viszont most légyszi menny el!
-Kicsim, én Téged szeretlek! Nagyon...De már nagyon egyedül éreztem magamat.
És ekkor kifakadt belőlem a sírás.
-Légyszíves menj el! én holnap visszamegyek Londonba és átgondolom ezt az egészet és majd jelentkezem..Addig viszont azt szeretném, hogy ne írjál. Muszáj gondolkodnom.-Adtam neki egy búcsú puszit és finoman eltessékeltem.
-De én nem tudok nélküled élni. Hű ez egy kicsit nyálasra sikeredett, de ez az igazság.
-Tudom, nekem is nehéz lesz, de biztos lehetsz benne, hogy jelentkezem.
Erre a mondatra felkapta a cuccait és elviharzott. Nagyon rosszul esett, hogy ilyet kellett Tőle hallanom. Tőle akiben a legjobban megbíztam és akit szerettem. Most a felé táplált bizalmam megingott.
Másnap korán reggel mentem a reptérre. Apu, és anyu már felültek a repülőre, én még utoljára visszanéztem, hátha ott van Tomy...de nem volt ott. Londonban lepakoltam a szobámban a cuccot, de más volt a szoba így, hogy nincs ott Jessy. Csendes volt és üres. Anyu benyitott hozzám egy tál levessel és letette az asztalra.
-Drágám, muszáj enned egy kicsit, mert így is sovány vagy. Ha így folytatod beteg leszel!-nyomott egy puszit a homlokomra és kimet a szobámból.
Ettem egy kicsit. Felmentem syke-ra, és felhívtam Jessyt. Szegény még mindig nagyon szomorú és folyamatosan csak sír. Aztán felhívott valaki más ezért le kellett tennem Jesst. És mikor megnéztem ki az nem hittem a szememnek. Tomy hívott, pedig mondtam, hogy ne írjon. És itt van a hiba...csak azt mondtam, hogy ne írjon nem azt, hogy ne hívjon. Felvettem és egész jót beszélgettünk. Megtörtént az amire azt hittem, hogy csak később fog. Kibékültünk. Annyira boldog vagyok! De le kellett tennie,nekem meg le kellett mennem apuhoz.
Másnap korán keltem, mert suliba mentem. Viszont itt megint meglepetés fogadott.

2. Rész~Ez nem kellett volna

Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy  a meglepetés vendég csak nekem volt meglepetés vendég és csak én nem tudtam róla.  Tehát Jess, apu, és midenki tudta. Sőt nem is lett volna 1D koncert....hogy milyen jó színésznő ez  a  Jess! De nem tudtam ezen gondolkozni. Mikor meghallottam azt a mondatot, hogy: ,,I love you for a thousand years" rögtön eszembe jutott a sok átsírt éjszaka, hogy nem szeret, meg hogy van más csaja. A nézése, és az áradó szeretet amit irántam táplál elfelejtette velem ezt a sok hülye gondolatot. SZERET !És nekem ez a lényeg. Ja és még nem mondtam, hogy Tomy volt a sztárfellépő. Felhívott a színpadra, hogy énekeljük el együtt a közös dalunkat ami a Talking to the moon Bruno Marstól.

Közben nyomott egy puszit az arcomra. Mikor vége lett a dalnak felém fordult és megcsókolt. Olyan jó volt a két keze közt lenni és érezni, hogy szeret és látni, hogy ő kitart mellettem ha távol vagyunk egymástól ha közel vagyunk egymáshoz. A fellépés közepén fogta magát és megszólalt:
-Engedjék meg, hogy abbahagyjam az előadást és kettesben töltsek egy kis időt a világ legszebb lányával, a barátnőmmel!
A közönség csak tapsolt és elengedte Tomyt. Ennek nagyon örültem és a nyakába ugrottam és újra megcsókolt. Felmentünk a szobámban és ott ült Jessy magába roskadva. Na ő is jókor tud rosszul  lenni.-gondoltam magamban.  Tomy is látta, hogy nincs valami jó passzban ezért nyomott egy puszit a homlokomra és mondta, hogy vígasztaljam meg majd aztán beszélgetünk. Olyan aranyos, hogy így figyel a másikra.
Bementem a szobába és leültem mellé az ágyra. Ő nem tett mást csak átölelt és zokogott a vállamon, de az okot nem tudtam és nem akarta elmondani. Rossz volt őt így látni.  Elkezdtem vígasztalni, de csak rosszabb lett a helyzet.
-Figyu szivem, nygodj meg nincsen semmi baj...és ennél a pontnál még jobban elkezdett sírni, szinte már  rosszul volt. Aztán elájult. Annyira rossz érzésem volt vele kapcsolatban. Nem szoktam ilyet tenni, de megnéztem a telóján az sms-eket és sokkolt amit láttam...vagyis inkább olvastam. Közben apu a mentőt hívta és bevitték a kórházba. Ott kiderült, hogy idegösszeomlása volt szegénykémnek. Mondjuk nemcsoda, attól amit a telójában találtam én is így reagáltam volna. Az apukája írt neki egy sms-t, hogy az ayukája......szóval nagyon rosszul volt, de már nem szenved...mert meghallt.
Másnap reggel, mikor Jessy felébredt nem tudta hogy hol van és megszorította a kezemet.
- Hol vagyok? mit keresek én itt?-kérdezte elcsukló és vékony hangon.
- Nyugi. Jó helyen vagy. Figyu, beleolvastam az üzeneteidbe, hogy tudjam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom és bármit megteszek neked, vagy veled, de sajnos ez jobb már nem lesz.
-  Mi-miről beszélsz? Mi nem lesz jobb? És miért vagyok itt?
- Tegnap este kaptál egy smst apukádtól. Nem emlékszel?
- De igen.-és elkezdett sírni.
Bejött Tomy egy nagy csésze tejeskávéval a kezében.
- Jóreggelt királylányok! -köszönt.
- Szia.-köszönt Jess vékony hangon.
Én meg csak egy puszit adtam az arcára.
- Hogy vagy Jess? Mi történt tegnap este?
- Haggyuk szivem- mondtam bánatosan.
- Nem mond csak el neki nyugodtan. Úgyis barátkoznom kell a gondolattal!- javasolta Jess.
Elmondtam Tomynak mindent. Hogy az anyukája meghalt, és hogy elájult Jess.
Két napot töltöttünk bent a kórházban, én haza sem mentem, Tomy hozott nekem cuccot és végig Jessyvel voltam.
Végre hazamehettünk, mikor egy rosszhír fogadott bennünket. Holnap lesz a temetés. Nemtudom, hogy ez nem fog-e ártani Jessnek, hiszen most jöttünk ki a kórházból.

1. rész~ Különös este és ajándék a szállóba

Sziasztok. A nevem Sophie Rank, a barátaim viszont csak Szof-nak hívnak. 18 éves vagyok, jelenleg Londonban élek és tanulok. Egy híres hotelben lakuk és nagyon szeretem ezt a helyet. Magyarországon születtem, de apukám munkája miatt ki kellett jönnünk. Velünk jött a legjobb barátnőm is, Jessy akire húgomként tekintek. Van egy barátom is de vele már csak nagyon ritkán beszélek a távolság miatt.  Ő egyébként befutott énekes és színész. Szerintem nem csak én vagyok számára fontos és ez nagyon rosszul esik. Úgy érzem velem már szakított-csak ezt elfelejtette megmondani- és összejött egy másik csajjal. Ezért is jöttem apával, hogy át tudjam gondolni ezt az egészet. Ennyit a "volt pasimról". Jessyről azt kell tudni, hogy megszállotja egy londoni bandának a nevük azthiszem One Direction. Én nem csípem őket, de Jess oda van értük, mint már írtam.
Ma valamilyen összejövetel lesz a hotelben, egy csomó híresség fog fellépni és egy meglepetés előadó is lesz. Már nagyon várjuk, Jessy-vel már reggel 8kor elkezdtük díszíteni a hotelt. Én már előző nap előkészítettem a  ruháimat és a kiegészítőket.
Tudom hogy még van egy csomó időnk de én már nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz a meglepetés előadó. Amikor nagyban takarítottam a folyosónkat Jess odajött és szomorúan mondta:
-Az 1D lemondta a fellépést, mert holnap turnéra indulnak és pihenni szeretnének.-és elkezdett sírni.
-Nyugi. Egyszer biztosan össze fogsz velük találkozni, ha másnem én foglak elvinni egy koncertjükre!-nyugtattam szegényt.
Látszott rajta, hogy egy világ omlik össze benne. Gyorsan ki akartam neki találni valamit, ezért lehívtam a büfébe, hogy megigyunk egy kólát és közbe kitaláljuk, hogy fogja látni a fiúkat. A kóla után elmentünk ruhát venni, mert ruhából sosem elég. Sikerült felvidítani. Ránéztem az órámra és elkezdtem húzni Jessyt.
-Gyere egy kicsit gyorsabban mert 6 óra van. Vissza kell érnünk a hotelbe meg át kell öltözni.
A koncert ugyan 8kor kezdődött de nekünk egy óra mire rendbe szedjük magunkat.
Visszaértünk a hotelbe, felmentünk a szobába és egy meglepetés várt minket. Az apukám ült az ágyamban két mikrofonnal a kezében.
-Te meg mit csinálsz itt?
-Ohh sziasztok Lányok-nyomott egy-egy puszit a homlokunkra.- Az a helyzet, hogy a One Diretcion lemondta  a fellépést és kéne egy beugró helyettük és eszembe jutottatok Ti. Mindketten gyönyörűen énekeltek és jó sok számot ismertek. Fellépnétek ma este?
Láttam hogy Jess szája megint görbül lefelé, így egy gyors mozdulattal kivettem apu kezéből a mikrofonokat, válaszoltam egy bólintással és kiküldtem a szobából.
-Jessy! Ne kezd megint, légyszives!  Ígérem jót fogunk bulizni és el is fogod felejteni... -és eszembe jutott, hogy vígasztalom nem pedig csak mégjobban elszomorítom- na de készülődjünk mert már 7 óra van.
Mikor készenlettünk apu megint feljött hozzánk és elmondta az esti programokat. Előttünk fellépett vagy 5 híresség. Mikor vége lett Katy Perri fellépésének, akkor jöttünk mi. Apu nagyon kedvesen és aranyosan felkonferált minket:
-És  most jöjjön az én gyönyörű és egyetlen lányom Sophie és a legszebb barátnője Jessy előadása!
Mielőtt felléptünk volna a színpadra oda jött hozzánk Taylor Swift, és sok sikert kívánt. Nagyon jófej csaj és szép is.
Hatalmas tapsvihar fogadott minket  a színpadon. Annyira jó éréz volt, hogy ez a sok ember csak minket figyel és várja, hogy mutassunk valamit. Felemelő volt.
Jessy kérésére megtanultam egy 1D számot azzal nyitottunk. Ez a szám sokat jelentett Jess-nek, mert mikor ezt meghallotta, szerette meg a bandát.

Mikor lement a szám mondtam egy kis beszédet, mert Jessy nem tudott volna beszélni.
Aztán az én kedvenc számomat énekeltük Christina Perri-től az A thousand years-t.
De ezt inkább csak Jessy énekelte mert én nem tudtam nem Tomy-ra gondolni- Ő a pasim.- és majdnem mindíg elsíram magam, könnyek nélkül, mert már annyit sírtam miatta, hogy szinte könnyem sincs. És még előadtunk egy pár számot köztük azt is amit közösen írtunk Jessel. , a Keep your head up-ot

Ez volt a záró dal. Mikor lementünk a színpadról odajött apu és ismét puszit nyomott a homlokunkra. Nagyon megdícsért, utána felküldött a szobába, hogy öltözzek át az estélyi ruhámból abba amit tegnap kikészítettem. Nem értettem, hogy egyből elküld...nagyon furcsán viselkedett. Mint aki titkol valamit, de annyira fájt a lábam is meg a fejem is, hogy képtelen voltam iyenen gondolkodni. Felmentünk,  átölttöztünk, majd Jessy elkezdett nyavajogni, hogy fáj a lába, meg hogy ő nincs megelégedve magával sem a teljesítményével. Mint ha ő is tudna valamit amit én nem és húzná az időt. Végül rávetem, hogy menjünk le. Mikor a lépcsőhöz értem nagyon ismerős hangra lettem figyelmes. Ismerem ez a hangot biztos vagyon benne, de nem tudom kié. Mikor leértem a lépcsőn elkezdetem rohanni a színpad felé a hang pedig egyre erősebb és tisztább lett. És akor esett le. Minden... a koncert, apu ötlete, hogy estélyibe legyünk, hogy "fellépés" után öltözzünk át. Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy (folytköv. a 2. részben)