8.rész~ Tényleg szép az élet

-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,....- rövid hatásszünet és..- nagyon sokat beszéltünk róla. Megbeszéltük a jó és a rossz oldalait is a dolognak és arra a döntésre jutottunk, hogy bár fájó szívvel, de bele egyezzünk. És azért mondtam a fájó szívet, mert nem lesz valami jó, hogy nem lesztek itt, közel hozzánk!- mondta anyu.
-Köszii!!- ugrottam apu és anyu nyakába.- De azt tudnotok kell, hogy mint már mondtam, bármikor átjöhettek!
-Köszönjük szépen!- mondta Tomy- És Szofnak igaza van tényleg bármikor!
Rendben, de van egy feltételünk, Holnap Sophie próbája után mindketten megyünk értetek és mi is megnézzük a házat és a környékét.- mondta anyu.
-Ez remek ötlet!
-Viszont mi most megyünk aludni, mert holnap mindketten korán kelünk.
-Apu, holnap is eltudsz vinni Simonhoz?
-Nem tudom, majd meglátom. Kicsit szűkösen, de talán bele fér az időmbe.
- David, ha kell eltudom én vinni! -mondta Tomy. Ezen kicsit meglepődtem.
-Rendben! Köszi, hogy segítesz.- mosolygott Tomyra apu.
-Ez csak természetes, hiszen a barátnőmről van szó.
-Én tényleg megyek, mert álmos vagyok. Sziasztok.- mondta apu és egy puszit nyomott az arcomra.
-Sziaa. Szeretlek!
Kiment apu és Tomy nyakába ugrottam, mint ma már háromszor.
-Köszi, hogy elviszel holnap!
-Mint már mondtam, ez természetes!
-Feküdjünk le mert én is álmos vagyok!- mikor ezt kimondtam elásítottam magam.
Bementem a fürdőbe és letusoltam, megmostam a fogam és pizsamába bújtam. Befeküdtünk az ágyba, Tomy átkarolt és elaludtunk. Ez a nap nagyon jó volt!
Másnap felkeltem időben és elkészültem. Felvettem egy kényelmes, de ugyanakkor mondhatni, hogy elegánsat.

Volt még 2 órám ezért elmentem a parkba egy kicsit sétálni. Egy ismerős arcra lettem figyelmes sétálás közben. Oda mentem hozzá, de nem volt egyedül. Niki volt az és ott volt egy szőke, gyönyörű tengerkék szemű srác vele. Gondoltam nem zavarok így kikerültem őket. De Niki észrevett. Elbúcsőzott a fiútól és odafutott hozzám.
-Sziaa.
-Szia. Nem kellett volna miattam leráznod azt a srácot!
-Ohh, dehogy is! Egyébként is ment valahova. Olyan édes, és kedves és jófej!- áradozott nekem.
-A szemei biztos, hogy gyönyörűek! -állapítottam meg, és elnevettem magam
-Most min nevetsz?- kérdezte meglepődötten.
-Hagyjuk! Csak mikor megláttalak titeket olyan cukik voltatok együtt és eszembe jutott, hogy mi hogy ismerkedtünk meg Tomyval. Amúgy ti jártok? Vagy együtt vagytok?
-Nem sajnos. De én szívesen összejönnék vele. Nagyon helyes és kedves meg cuki meg..
-Jó, oké felfogtam, hogy minden jó tulajdonság meg van benne- vágtam a szavába. Ebben a mondatában felfedeztem Jess szavait is. Ő is mindig ugyanígy áradozik a One Direction-ről.
-Viszont most mennem kell! Sziaa. Amúgy akkor szombaton fellépsz ugye? -kérdeztem tőlem.
-Igen, fellépek. Menjél csak nyugodtan Szia.
-Sziaa.
Megöleltük egymást és mentünk a magunk útjára.
Vissza mentem a szállóba és bementem a konyhára. Josh ott volt és egyből a nyakába ugrottam.
-Szia Mackóó!!
-Szia szépség, Miújság?
-Semmi különös. Csinálsz nekem egy finom tejeskávét, ha szépen megkérlek?
-Neked bármit!- mondta kedvesen.
-Úgy szeretleek!- öleltem át újra.
-Mi van ma veled picike? Szeretethiányod van?
-Nem dehogy is csak úúgy szeretleek. -nyújtottam el a szavakat.
-De ha ennyire nagyon szeretsz, akkor nem lesz készen a tejeskávéd! -mondta fenyegető hangsúllyal.
-Ugyan Mackóó te ügyes vagy, mindent megoldassz!
-Tudom, ezért is szeretsz engem!- mondta és öldalba bökött egy picit.
-Ezért is és még sok jóó tulajdonságod miatt.!
-Szépség, gél 10 van. Nem kéne menned?
-Jajj, dejó, hogy szóltál. Imádlaak! Sziaa!-futottam ki a konyhából, le a lépcsőn ki a főbejárathoz. Már nem is hallottam, hogy Josh elköszönt, vagy nem. Tomy már kint várt a kocsiban. Gyorsan bepattantam mellé és száguldottunk a stúdió felé. Háromnegyedkor, már ott is voltunk. Bementem Simon irodájába és elkezdtünk gyakorolni. Végig énekeltük az összes létező számot, amit énekelni fogok szombaton. Aztán a színpadon a koreográfiával is elgyakoroltuk. Előttem valami nagyon bolond emberek "léphettek fel", mert a színpad úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. De ez engem nem nagyon zavart. Lement az utolsó szám, amit én kértem, hogy hadd énekeljem el egy különleges személynek és Simon beleegyezett. Ez a személy, Jess volt és a szám a Gotta be you, az 1D-től.

-Ez nagyon jó volt Sophie.- jött oda hozzám Simon. -Legközelebb szombaton találkozunk. Legyél  itt reggel 10 órára, de nem baj ha hamarabb ide érsz. Ugye a show csak este 8kor kezdődik, de még lesz egy közös szám, amit el kell próbálni az összes énekessel.
-Rendben, itt leszek hamar. Szia.
-Várlak! Szia.
Ahogy kimentem a recepciónál nem várt senki. Ezen meglepődtem. Elindultam a parkolóba és nagy örömömre ott várt Tomy. Beültem a kocsiba és hazamentünk.
-Mikor fogunk költözni? -kérdeztem izgatottan. Nem tudom, majd még megbeszélem a tulajdonossal.
-Már nagyon várom. Ma ráérsz?
-Persze a tiéd vagyok!- kacsintott rám.
-Elmehetnénk ebédelni, aztán a parkba!- ajánlottam fel neki.
Jó ötlet!
Így is lett. Bementünk egy étterembe, ahol ismét beszélgettünk és  ettünk. Aztán kimentünk a parkba, a szokásos helyünkre. Itt is jót elbeszélgettünk. Furcsa, hgy sosem fogyunk ki a témából.