12.rész~ Ennyi embert egy színpadon...

-Hát ez...., ez nagyon jó volt. Fel vagy véve, mint szereplője a szombat esti shownnak.- gratulált Simon Tomynak.
-Köszönöm szépen.- mondta Tomy.
-Mára ennyi volt, itt van a zeneszövegek, amiket jó lenne, ha megtanulnál holnapra. Holnap minél előbb várlak titeket. 8 előtt ne gyertek, mert akkor még ne lesz itt senki, de utána szép lassan gyülekezünk.
-Itt leszünk. -mosolyogtam Simonra.
-Mi a baj?- kérdezte meglepődötten.
-Ezt nem értem. Mi baj lenne?- értetlenkedtem. Tényleg nem értettem, hogy ez most hogy jött ide.
-Látom a szemeden, meg az arcodon, hogy van valami baj. Sírtál. Ugye?- nézett rám.
Ez hihetetlen. Nem is ismer nagyon és egyből meglátja, hogy sírtam és baj van. Elképesztő ember. Nem ilyennek néz ki, de igazából teljesen ilyen.
-Igen, de nem nagy ügy.
-Ha megkérhetlek, ne nagyon stresszeld magad jó? Tudom, hogy nehéz nem idegesnek lenni, meg minden, de próbáld meg. Nem tesz jót a hangodnak.
-Rendben.
-Na mennem kell. Sziasztok.- viharzott el Simon.
A választ már nem is vártam meg. Elment.
-Én nagyon fáradt vagyok. Menjünk haza.- adtam a tanácsot Tomynak.
-Menjünk inkább a parkba. Úgyis régen voltunk.- mondta Tomy és elindult ki.
Megmondom őszintén, nem nagyon tetszett ez az ötlet, de nem tudok neki nemet mondani. Így hát lementünk. Most hamar fel is jöttünk. Olyan 2 órát lehettünk lent. Felmentünk a szobába és egymás karjaiban elaludtunk.
Másnap hamar felkeltünk, hogy bent legyünk minél hamarabb. 8 órára menetkészen lettem, de Tomy nekiállt a "nem tudom, mit vagyek fel" című projectjéhez. Segítettem neki, mert ha nem teszem, 10 órára sem vagyunk ott. fél 9-kor el is indultunk. Majdnem mi voltunk az elsők, akik odaértek.Mikor már mindenki ott volt, legalább is szerintem, bementünk a stúdióba. Mindenki előadta a a számokat, amit énekelni fogunk és aztán együtt mentünk fel a színpadra.
-Mindenki fel a színpadra. Szólításra mentek és oda álltok ahova mondjuk. Stimm?- szólt az utasítás.
-Igen!- mondtuk egyszerre.
Beállítottak mindenkit és elkezdtük énekelni, a közös számokat. Háromszor fogunk együtt énekelni. Szerintem nagyon jó lesz. Elsőnek a Rolling in the deep-et fogjuk énekelni, aztán a Learning to let go-t és végül egy olyan számot, amit mindenki előad külön-külön is és együtt is a One more night-ot.

Ennyi embert egy színpadon, még sosem láttam. De az volt a jó benne, hogy én is köztük vagyok. Mikor mindenki előadta a kis "számát" még maradnunk kellett egy kicsit, mert meg kell beszélnünk a holnapot. Kint álltam az aulában Tomyval, mikor odajött hozzánk egy aranyos lány. Ismerős volt, mert mintha láttam volna a színpadon őt is, de nem biztos.
-Sziasztok. Jessica vagyok.- mutatkozott be.
-Szia én Sophie.
-Tomy. -nyújtotta a kezét a lány felé. Kezet fogtak és Tomy már el is ment.
-Nagyon jól énekelsz, szép hangod van.
-Köszi szépen.- mosolyogtam rá.
Beszélgettünk még egy kicsit, mikor meghallottuk Simon hangját.
-Mindenki a nézőtérre!- mondta katonásan a rendező.
Bementünk leültünk és hallgattuk Simon mondanivalóját. Fontos infókat tudtunk meg a szombat estéről. Mikor vége lett, elindultunk a kocsihoz.
-Megyünk valahova?- kérdeztem Tomytól
-Igen, haza, mert pakolni kell össze a cuccokat.
-Milyen cuccokat?- néztem rá értetlenül.
-Milyenek a cuccok? Ne legyél szőkee!- mondta Tomy és megölelt.
-De komolyan nem tudom miről beszélsz.
-Vasárnap költözünk.- jelentette ki tök nyugodtan.
-Hogy mi? Ilyen hamar? De jóó!- hadartam össze vissza.
Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Elkezdünk pakolni, mert másnap nem lett volna időnk rá. Nagyban ment a pakolás, mikor benyitott apa.
-Sziasztok. Hova pakoltok?- nézett körben a szobában.
Nem csodálom, hogy olyan fejet vágott amilyet, mert elég nagy rumli volt a szobában.
-Vasárnap cuccolunk át a házba.- ugyanolyan nyugodtsággal mondtam, mint nekem Tomy.
-Ez komoly?- csönd lett.- Na de mindegy nem ezért jöttem. Lenne egy próbátok ma 6kor lent a halban.
-Oké kihívás elfogadva!- nevettem el magam.
-Akkor várlak lent titeket! -és már csukódott is az ajtó.
-Remek! Tudunk készülni a holnapra.- gondolkodtam hangosan. Ránéztem az órára és 5 óra volt.
Elkezdtem készülődni. Felvettem egy elegánsnak mondható ruhát és már el is jött az idő.

Elénekeltük az össze számot amit énekelni fogunk holnap plusz még a mi dalunkat a Talking to the moont.

Mikor vége lett, felmentünk és elaludtunk, mert holnap korán kelünk és sokáig leszünk fent. Nem mintha ez nagyon rossz lenne és nem tudnánk sokáig fent maradni, de nem akarunk fáradtak lenni holnap.