Ahogy kiléptem az ajtón egy üzenet fogadott. Nem ismertem fel az írást. Viszont ami rajta volt az meglepett. "Ma egy kicsit másképp fogsz eljutni a suliba,csak indulj el! Puszi!"-ez állt rajta.
Vajon ki lehet ez?-gondoltam magamban. Apu biztos nem, ő csúnyán ír. Anyának meg más a stílusa, ő nem levelet ír, hanem megmondja. de nem volt időm gondolkodni, így is majdnem késésnem voltam. Kiléptem a nagy ajtón és elindultam. Nem láttam semmi meglepő és szokatlan dolgot, viszont ahogy a zebrához értem egy ismerős arcot láttam a másik oldalon, de nem láttam teljesen, mert pont mögötte sütött a nap és nem lehetett csak nagyon keveset látni. Zöldre váltott a lámpa, az alak meg csak ott állt és mintha várt volna valakit. Egyre jobban kezdett kirajzolódni az arc és megláttam. Tomy volt az teljes életnagyságban. Végre itt van velem és átölel. Út közben megbeszéltünk, hogy hol találkozunk suli után. Elkísért egészen az ajtóig aztán ment a szállodába. Mikor vége lett a sulinak, felvittem a cuccomat a szobába, majd lementem a parkba ahova megbeszéltük. Tomy már ott várt. Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni az életről. Aztán én már meguntam az ülést ezért elmentünk sétálni a belvárosba. Beültünk egy kávézóba is és vagy 3 órát csak sétáltunk és beszélgettünk. És még folyattuk volna, a nem kezd el esni az eső. Elindultunk haza. Mikor odaértünk a szálló elé, már bőrig áztunk. Felmentünk a szobába és átöltöztünk. Én még a fürdőben öltöztem, mikor benyitott Tomy, hogy siessek, mert itt van apa. Törölközővel a fejemen mentem ki a fürdőszobából. De nem csak apu volt a szobámban, hanem valami ismeretlen fickó.
-Jó napot!-köszöntem.-Elnézést, nagyon eláztam.
-Önnek is!-Nyújtotta a kezét egy kézfogás erejéig.-Ugyan én kérek elnézést a hirtelen látogatásért! Simon Cowell vagyok, a Sztárok a színpadon vezetője.
-Örülök, hogy megismerhetem!
-Én is, de térjünk a lényegre. Láttam magát és a barátnőjét szombat este itt az aulában. Gyönyörű hangja van!
-Köszönöm szépen, nagyon kedves.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedve önnek és a barátnőjének jövőhét szombaton fellépni a show-ban?
-Uhh az nagyon jó lenne. Köszönöm az ajánlatot, de a barátnő, Jess, most otthon van Magyarországon, mert haza kellett mennie sajnos. Én még meggondolom és jelentkezem.
-Rendben itt van a névjegykártyám, ha sikerült dönteni, hívjon bármikor!-mondta kedvesen.
-Úgy lesz! Még egyszer köszönöm az ajánlatot.
-Viszont látásra, várom a hívását!
-Viszlát!
Abban a pillanatban, hogy kimentek az ajtón Tomy nyakába ugrottam.
-Miért nem mondtál igent rögtön?-nézett rám kérdőn.
-Át kell gondoljam. Ezt az ajánlatot én és Jess kaptuk, és meg akarom beszélni vele.
-Értem!
Felmentem facebookra, és Jess is fent volt. Rá is írtam. Megbeszéltük és bele egyezett, hogy egyedül lépjek fel. Pedig tudom, hogy nagyon sokat jelentene neki, ha ő is felléphetne, mert régen ez volt a kedvenc külföldi műsora.
Másnap fel is hívtam Simont, aki behívott egy kis próbára, meg megbeszélésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése