Este fél11kor mentünk haza, mert elbeszélgettük az időt. De én szerettem ezt a napot is. Viszont mikor beértünk a szobába, az asztalon egy cetli állt rajta ezzel a a szöveggel: "Reggel korán kelünk! Majd jövök ébreszteni titeket. Puszi, Apa.".
Na vajon mi lesz itt?
-Én megyek lefeküdni, mert nagyon fáradt vagyok.- mondta Tomy.
-Én megyek először a fürdőbe!- jelentettem ki és már rohantam is az ajtó felé.
-Ez természetes már. Mindig te vagy az első.
-Hát ez már csak így van nálam.- mondtam és elnevettem magam.
-Na indulás be a fürdőbe, vagy én foglak bevinni, de az nem fog tetszeni!- mondta Tomy fenyegető hangsúllyal.
-Ettől meg kéne ijednem? -kérdeztem és a biztonság kedvéért bementem a fürdőbe.
Mikor végeztem és jöttem ki a szobába, Tomy zavartan csukta le a laptopomat.
-Mit csinálsz?- kérdeztem tőle kicsit furcsa hangsúlyon.
-Csak megnéztem a facebook-omat, hogy megnézzem jött-e valami értesítő.
-Értem. De felőlem annyit netezel rajta, aminnyit akarsz, ezt már megbeszéltük.
-Rendben de én most megyek fürdeni.
-Oké. Mire kijössz lehet, hogy alszok, úgyhogy Szia.
-Aludj csak. Szép álmokat kicsim!- jött oda és adott egy puszit a homlokomra.
Lefeküdtem aludni. Nem kellett több 2 percnél, hogy el is aludjak.
*Tomy szemszöge*
Mikor Szof kijött a fürdőből éppen egy régi barátnőmmel beszéltem. Meghallottam, hogy nyílik az ajtó és megijedtem, hogy ide fog jönni és megnézi, hogy mit csinálok. Szerencsémre nem tette ezt, ugyanis ha meglátja, hogy én Carollal beszélgetek, kivágja a hisztit. Szof nagyon nem bírja Carolt, pedig aranyos lány. De tartani akarom magam, nem akarom még egyszer megcsalni Sophie-t, mert én szeretem őt. Carollal jöttem össze akkor is, mikor Szof kijött Londonba. Viszont tudom, ha még egyszer elrontok valamit a kapcsolatunkban, akkor vége az egésznek. Mert ez az utolsó utáni esélyem. Tudom.
Amikor bementem a fürdőbe, attól féltem, hogy Szof megnézi a gép előzményeit és így megtalálja a levelet is amit küldtem neki. De ezt sem tette meg. Mikor kijöttem a szobába, Szof nagyon édesen aludt. Befeküdtem mellé és én is elaludtam.
*Vissza Sophiehoz*
Reggel, arra ébredtem, hogy Tomy már megint nézi ahogy alszom. De most nem hagytam neki időt, hogy észre vegye, hogy fent vagyok, így egyből kinyitottam a szemem. Hajnali 5 óra volt.
-Ezt most nem tudod kimagyarázni, láttam, hogy nézel.
-Hát most lebuktam.- mikor ezt kimondta, felém hajolt az ágyban és megcsókolt. Átkarolt és visszafeküdt az ágy másik végére. És így elaludtunk. Nem sokat tudtunk így aludni, ugyanis apu fél6kor jött minket ébreszteni.
-Jóreggelt álomszuszékok!!- nyitott be az ajtón.
-Jó reggelt!- nyöszörögtem és ránéztem az órára.- Apu, még csak fél6 van hadd aludjunk már még egy kicsit!
-Nem lehet!- kaptam a választ, ami nem nagyon tetszett.
-Hová megyünk ilyen hamar?
-Gyerekek, megyünk Disneylandbe!- mondta úgy, minta gyereksikolyra várt volna, de ne, kapta meg.
-Ilyen korán? Ilyen messzire?- nyöszörögtem még mindig.
-Igen ilyen korán. Jót fog tenni nektek is, meg nekünk is egy ki kikapcsolódás!
-Persze, hogy jót fog tenni, csak ez a korán kelés nem tesz jót, főleg, hogy majdnem éjfélig voltunk lent a parkban.
-Nem én tehetek róla.-mondta apa, egy vállmegvonás kíséretében.
-Jó reggelt, David.- jött ki Tomy a fürdőből.
-Szia, Tomy.
-A parkolóban várlak titeket negyed7kor. Ne késsetek!- adta ki apu a parancsot, és már csukódott is az ajtó.
-Mi az, hogy negyed7kor??- néztem kérdőn Tomyra.- Én addig nem fogok elkészülni!
-Hát pedig el kell, mert különben mérges leszek!- mondta megint fenyegető hangon Tomy.
Kaptam tőle egy ébresztő jellegű csókot, és eltűntem a fürdőben.
Kivételesen, kevés időt töltöttem bent, mert sietni akartam. Mikor kijöttem a fürdőből megláttam, hogy Tomy az ágyon fekszik és alszik. Még hogy én siessek...- gondoltam magamban. Odamentem hozzá és a fülére adtam egy jó cuppanó puszit, hogy felébredjen. Sikerült, ugyanis majdnem lefejelt.
-Ez mire volt jó?- kérdezte felháborodottan.
-Kérlek szépen arra, hogy felébredj.
-Hát ez sikerült!- mondta még mindig felháborodott hangsúlyon.- De egy csókra is felébredtem volna!- tette hozzá.
-De ez hatásosabb volt!
-Te nem szeretnél felöltözni?
-És te?
-Na jó hagyjuk abba a csípelődést és segíts kiválasztani a ruhámat!- javasolta Tomy.
-Én segítsek neked? Ilyet sem fogok többet hallani!- mondtam furcsa fejjel.
-Igen segíts. Nem tudom mit kell felvenni egy ilyen helyre.
-Minél kényelmesebb, annál jobb. Ennyit segítek.- mondtam és kinyitottam a gardróbot.
Meg is találtam a megfelelő öltözetet magamnak.
Amikor kész lettem, lementem a konyhába.
-Sziaa, Mackó!!!- kiabáltam be.
Nem jött válasz, csak egy ismeretlen ember bukkant fel a sok fazék és egyéb között.
-Szia, én Drake vagyok.- nyújtotta a kezét felém.- Gondolom nem én vagyok a Mackó.- mondta mint ha vicces akart volna lenni. Hát nem jött össze.
-Sophie.-mondtam-Nem nem te vagy az. Már ha nem baj, hogy tegezlek.
-Dehogy baj. Kifejtenéd konkrétan, hogy kit keresel?- tudakozott.
-Josht.
-Értem. Ő most nincs itt, el kellett mennie mert valamiért.
Erről nekem miért nem szólt?- gondoltam magamban.
-Na mindegy köszi a segítséget, és örülök, hogy megismertelek, viszont most mennem kell. Szia.
-Rendben, szia.
Felmentem anyuékhoz, hátha ő többet tud.
-Sziasztook!- nyitottam be a szobájukba.
-Szia Kicsim! Mi járatban itt?- kérdezte anyu, és megölelt.
-Nem tudod, hogy miért nem dolgozik Mackó?
-El kellett mennie.
-Ennyi infót már kaptam Drake-től, vagy hogy hívják.
-Igen ő Drake. Aranyos nem?
-Anyu, ne tereld légyszi a témát. Miért kellett elmenni Mackónak?
-Valami zűr van a családjában és szabadnapot kért.
-Kár pedig csak ő tudja elkészíteni a tejeskávémat úgy, ahogy szeretem!- mondtam lehajtott fejjel.- Na de megyek vissza a szobába. Majd találkozunk a parkolóban. Sziasztook.
-Rendben szia kicsim. -mondta apu.
Mikor visszaértem bementem a szobába és Tomyt láttam meg. Az ágyon egy nagy halom ruha volt.
-Te meg mit csinálsz?
-Én csak nem tudok mit felvenni...- mondta és vakarta meg a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése