14.rész~Eljött az én...vagyis a mi időnk

-Rendben, akkor mehetünk is a színpadra, gyakorolni.- ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján, már indultunk is.  Hamar eltelt az idő. Mikor ránéztem az órámra este fél 6 volt.
"Ez hogy lehet?"-gondoltam magamban. A nagy gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy meghallottam, hogy a nevemet kiabálják. El is indultam a hang felé. A sminkes volt az, hogy megcsinálja a sminkemet, ami nagyon jól nézett ki.
Aztán beküldtek az öltözőbe és odaadták a ruhámat, ami gyönyörű volt. Végül a hajamat is megcsinálták, ami szintén nagyon szép lett.

Mire kijöttem a "fodrászól" már 8 óra volt. Megláttam egy ismerős arcot, aki Niki volt.
-Sziaa. De szép vagy!- jött oda hozzám.
-Szia. Köszönöm. Hogy-hogy itt vagy hátul?- kérdeztem meglepődötten.
-Tudod, volt az a srác a parkban.- kezdte el és rövid hatás szünetet tartott.- Ő is felép itt.
-Értem. És te innen hátulról szurkolsz neki?
-Pontosan.
És odajött az a szőke srác és egymásnak egy igen hosszú puszit adtak.
-Szia.- köszönt nekem.
-Szia. Sophie vagyk, Niki barátnője.- nyújtottam a kezemet felé egy kézfogásra.
-Én Niall vagyok, és Niki barátja.
-Ja hogy ti együtt vagytok?- néztem még meglepődöttebben.
-Hát igen, ezt akartam volna mondani.- jelenette ki Niki.
-Hát akkor gratulálok, és sokáig legyetek boldogok!- mondtam és megöleltem -Nikit.
-Viszont nekem most mennem kell, mert mindjárt mi jövünk.- mondta Niall és eltávozott.
-Én is megyek, majd még összefutunk.- mondtam Nkikinek.
-Rendben. Sok sikert! Ügyes legyél!
-Megpróbálok.- mondtam bizakodóan.
Beszélgettünk még egy kicsit Tomyval aztán már 8 óra lett és kezdődött. Én csak fél9kor léptem fel, úgyhogy én addig izgultam és unatkoztam egyben.
Aztán eljött az én...vagyis a mi időnk. Mondták a nevünket, megszólalt a zene és  először egyedül felmentem a színpadra. Elénekeltem öt számot és belekezdtem a harmadikba is, amikor Tomy is belépett. A szám amit énekeltünk, a mi számunk volt, a Talking to the moon.

Mikor ezt elénekeltük én mentem le a színpadról és Tomy még fent maradt. Ő is énekelt öt számot.
Mikor visszamentem az aulába, Nikit és Niallt láttam egymásba gabalyodva. Nagyon cukik voltak együtt. De nekem menni kellett vissza az öltözőbe, mert a nagyon rossz volt abba a cipőbe állni. Eltelt egy kis idő és jött a közös szám, egyben az utolsó.

Nagyon jó este volt. A fellépések feledhetetlenek voltak. Nagyon el is fáradtunk. Mikor vége lett, átöltöztünk és mentünk is volna ki a kocsiba, ha Niki ne állít meg.
-Sophie, Sophie!- kiabált utánunk.- Nagyon jók voltatok. Gratulálni szeretnék.- mondta lihegve.
-Köszönjük szépen.- mondta Tomy.
-Ez természetes.- mondta.
-Köszi.- szóltam bele én is a beszélgetésbe.
-Azt szeretném kérdezni, hogy holnap lenne kedvetek eljönni Niallal és velem egy kicsit sétálni a városba? Beülnénk enni is meg minden.- ajánlotta fel nekünk.
-Szívesen mennénk, de nem tudunk, mert költözünk.- mondta szomorkás hangon. És ekkor beugrott valami.- Viszont este felé, már biztosan kész leszünk, mert csak a ruhákat, meg egy pár cuccot viszünk át, úgyhogy ha van kedvetek átjöhetnétek.
-Ez remek ötlet! Tomy, te is benne vagy?- nézett kérdőn Tomyra.
-Persze, hogy benne.
-Remek. Csak annyi a bökkenő, hogy lehet jönnek velünk a fiúk is.
-Milyen fiúk?- kérdeztem meglepődötten.
-Hát az 1Ds fiúk.
Mikor ezt kimondta eszembe jutott Jess. A One Direction jön át hozzánk és ő nincs itt.
-Nemprobléma. Bulizunk egyet az új ház örömérem. mondtam vidáman.
-Menjünk Kicsim, mert nagyon fáradt vagyok.- mondta Tomy.
-Akkor ezt még holnap megbeszélük.- mondtam -Nikinek és megüöleltük egymást.-Szia.
-Oké, majd hívlak. Sziasztok, jóéjt!
-Neked is.- mondta Tomy.
Hazamentünk és én úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba és elaludtam. Nem sikerült sokáig aludom, mert megszólalt a telóm.
-Háló? Tessék.- szóltam bele álmos hangon.
-Szia Szof. Jess vagyok. Nagyon jó volál, drágám, láttalak.
-Szia Jessy. Köszi szépen.
-Hogy-hogy a "gotta be yout" is énekelted?
-Ez neked szólt.-mondtam és elmosolyodtam. Kár hogy nem látta Jess.
-Oh, de aranyos vagy!
-Ez természetes, hiszen kiskorom óta legjobb barátnőm vagy.
-Aztért hívlak, hogy elmondjam, holnap megyek visza apával Londonba.
-Ez nagyon jó hír! Akkor már van is egy meglepetésem neked.
-Mi az?- vágta rá egyből.
-Várj holnapig!
-De nem bírok. Így is nagyon örülök, hogy végre láthatlak.
-Én még annál is jobban örülök!- mondtam.
-Bocsi de le kell tennem, mert hív apu. Szia drágám, hlnap találkozunk! ÁÁh de várom már!- mondta először szomorúan, majd vidáman.
-Rendben. Jó utazást! Hívj, ha közel vagytok, kimegyek elétek. Szia szivem.- mondtam és letettük a telefont. Mostmár volt arra erőm, hogy letusoljak. Megtettem. Aztán befeküdtem az ágyba omy mellé és elaludtunk.

13.rész~ Mackóó, hát te vagy az?

Szombat reggel 7 órakkor megszólalt az ébresztő. Tomy, már fent volt és csinálta nekem a tejeskávét.
-Jó reggelt Szivem.- nyögtem ki magamból és kómás fejjel ránéztem.
-Szia Kincsem. Jót aludtál?- kérdezte fitten.
-Igen, mint a bunda.
-Mindjárt kész a tejeskávéd.
-Köszönöm szivem, imádlak.- mondtam és elásítottam magam.
-Igazán nincs mit. Én is nagyon szeretlek!- odajött és megölelt. Még egy puszit is nyomott a homlokomra.
Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Letusoltam és próbáltam rendbehozni magam. Nem sminkeltem semmit, mert ott úgyis le kéne szedni. Megittam a tejeskávémat és kinyitottam a gardróbot. Gyors felvettem valami ruhát és lementem a konyhára ennivalóért. Mikor benyitottam ismerős fütyülésre lettem figyelmes.
-Jó reggelt.- mondtam még igencsak álmos hangon.
-Szépség?- jött a hang a konyha egyik végéből.
-Mackóó, hát te vagy az?
-Igen, miért ki lenne más?- jött oda és felkapott és tőle is kaptam egy puszit.
-Azt hittem az a Drake, vagy hogy hívják.- mondtam fintorral az arcomon.
-Nem így akartam tudatni veled, hogy visszajöttem és megint itt dolgozok, de így is jó. Akartam neked vinni, fel a szobádba tejeskávét úgy, ahogy szereted.- mondta lehajtott fejjel.
-Elrontottam a meglepetést? Bocsánat!- mondtam szomorúan és megöleltem.
-Ezt el de van egy jó hírem.
-Mi az? Mondd már!- néztem rá izgatottan.
-Ma este, az első sorból fogok neked szurkolni.- mondta vidáman.
-Dejóó!- ugrottam a karjaiba.- Viszont nekem most mennem kell. Szia Mackó, szeretleek!
-Szia Szépség. Én is nagyon! Várj, itt hagytad a tejeskávédat!- kiabált utánam.
-Ohh köszi.- elvettem és már indultam is vissza.
Beléptem az ajtón és Tomy menet felszerelésben várt.
-Mehetünk Kicsim? -nézett rám.
-Még csak 7 óra van. Nem kell ilyen hamar menni!- mondtam neki.
Ekkor megszólalt a telefonom. Nem volt szám, csak az volt kiírva, hogy "Ismeretlen".
-Hallo, tessék? Sophie Rank telefonja.
-Szia Szof! Rég beszéltünk Hiányzol!- hallottam az ismerős hangot.
-Szia kincsem! Mi újság? Jól vagytok?- kérdeztem.- Te is nagyon hiányzol. Képzeld ma lesz a show.
-Tudom, ezért hívtalak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, és nem szurkolhatok.- mondta Jess, mert ő hívott.
-Viccelsz? Ha itt lennél velem, együtt lépnénk fel! Na de hogy vagytok?
-Nagyon jól vagyunk, köszi. Csak hiányoztok. Rossz itthon egyedül. De ha minden igaz nemsoká kimegyünk egy kicsit és ami még jobb, hogy én jövőhónapba, megyek vissza. Eljövök Magyarországról és visszaköltözöm. Felforgatjuk majd a szállodát.- mondta biztató hangsúlyon.
-Hát azt nehezen, ugyanis én meg Tomy vasárnap cuccolunk a szállóból.- jelentettem ki.- De ami jó. hogy te is ott fogsz lakni.
-Hol? Mi van? Nem a szállóban?- értetlenkedett.
-Nem elköltözünk egy nagyon szép házba. Mikor jöttök ki?
-Hát, ha minden igaz. Jövőhéten, vagy utána. Amúgy nem zavarlak?
-Te drágám soha.
-Kicsim, kéne mennünk!- szólt hozzám Tomy.
-Menjünk.- válaszoltam.- Nem neked mondtam Jess.- tettem hozzá.
-Képzeld, van jó oldala is, hogy hazajöttem!- kezdett bele.- Itt volt a múlthéten egy külföldön híres, pont londoni színjátszó kör. És van egy nagyon cuki fiú benne, és még mindig itt van és ma megyek találkozni vele.
-Ez nagyon jó hír. Örülök neki!- mondtam vidáman. Beszélgettünk még egy kicsit, de sajnos le kellett tennem, mert megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és egyenesen Simon irodájába vettük az utat.
-Sziasztok.- köszöntött kedvesen.- Izgultok?
-Szia. Igen egy kicsit. De tegnap volt időnk és helyünk gyakorolni.- mondtam.
-Ez remek. Elhoztátok a zeneszövegeket, meg az esti menetrendet?
-Persze, hogy elhoztuk.
-Rendben, akkor mehetünk is a színpadra, gyakorolni.

12.rész~ Ennyi embert egy színpadon...

-Hát ez...., ez nagyon jó volt. Fel vagy véve, mint szereplője a szombat esti shownnak.- gratulált Simon Tomynak.
-Köszönöm szépen.- mondta Tomy.
-Mára ennyi volt, itt van a zeneszövegek, amiket jó lenne, ha megtanulnál holnapra. Holnap minél előbb várlak titeket. 8 előtt ne gyertek, mert akkor még ne lesz itt senki, de utána szép lassan gyülekezünk.
-Itt leszünk. -mosolyogtam Simonra.
-Mi a baj?- kérdezte meglepődötten.
-Ezt nem értem. Mi baj lenne?- értetlenkedtem. Tényleg nem értettem, hogy ez most hogy jött ide.
-Látom a szemeden, meg az arcodon, hogy van valami baj. Sírtál. Ugye?- nézett rám.
Ez hihetetlen. Nem is ismer nagyon és egyből meglátja, hogy sírtam és baj van. Elképesztő ember. Nem ilyennek néz ki, de igazából teljesen ilyen.
-Igen, de nem nagy ügy.
-Ha megkérhetlek, ne nagyon stresszeld magad jó? Tudom, hogy nehéz nem idegesnek lenni, meg minden, de próbáld meg. Nem tesz jót a hangodnak.
-Rendben.
-Na mennem kell. Sziasztok.- viharzott el Simon.
A választ már nem is vártam meg. Elment.
-Én nagyon fáradt vagyok. Menjünk haza.- adtam a tanácsot Tomynak.
-Menjünk inkább a parkba. Úgyis régen voltunk.- mondta Tomy és elindult ki.
Megmondom őszintén, nem nagyon tetszett ez az ötlet, de nem tudok neki nemet mondani. Így hát lementünk. Most hamar fel is jöttünk. Olyan 2 órát lehettünk lent. Felmentünk a szobába és egymás karjaiban elaludtunk.
Másnap hamar felkeltünk, hogy bent legyünk minél hamarabb. 8 órára menetkészen lettem, de Tomy nekiállt a "nem tudom, mit vagyek fel" című projectjéhez. Segítettem neki, mert ha nem teszem, 10 órára sem vagyunk ott. fél 9-kor el is indultunk. Majdnem mi voltunk az elsők, akik odaértek.Mikor már mindenki ott volt, legalább is szerintem, bementünk a stúdióba. Mindenki előadta a a számokat, amit énekelni fogunk és aztán együtt mentünk fel a színpadra.
-Mindenki fel a színpadra. Szólításra mentek és oda álltok ahova mondjuk. Stimm?- szólt az utasítás.
-Igen!- mondtuk egyszerre.
Beállítottak mindenkit és elkezdtük énekelni, a közös számokat. Háromszor fogunk együtt énekelni. Szerintem nagyon jó lesz. Elsőnek a Rolling in the deep-et fogjuk énekelni, aztán a Learning to let go-t és végül egy olyan számot, amit mindenki előad külön-külön is és együtt is a One more night-ot.

Ennyi embert egy színpadon, még sosem láttam. De az volt a jó benne, hogy én is köztük vagyok. Mikor mindenki előadta a kis "számát" még maradnunk kellett egy kicsit, mert meg kell beszélnünk a holnapot. Kint álltam az aulában Tomyval, mikor odajött hozzánk egy aranyos lány. Ismerős volt, mert mintha láttam volna a színpadon őt is, de nem biztos.
-Sziasztok. Jessica vagyok.- mutatkozott be.
-Szia én Sophie.
-Tomy. -nyújtotta a kezét a lány felé. Kezet fogtak és Tomy már el is ment.
-Nagyon jól énekelsz, szép hangod van.
-Köszi szépen.- mosolyogtam rá.
Beszélgettünk még egy kicsit, mikor meghallottuk Simon hangját.
-Mindenki a nézőtérre!- mondta katonásan a rendező.
Bementünk leültünk és hallgattuk Simon mondanivalóját. Fontos infókat tudtunk meg a szombat estéről. Mikor vége lett, elindultunk a kocsihoz.
-Megyünk valahova?- kérdeztem Tomytól
-Igen, haza, mert pakolni kell össze a cuccokat.
-Milyen cuccokat?- néztem rá értetlenül.
-Milyenek a cuccok? Ne legyél szőkee!- mondta Tomy és megölelt.
-De komolyan nem tudom miről beszélsz.
-Vasárnap költözünk.- jelentette ki tök nyugodtan.
-Hogy mi? Ilyen hamar? De jóó!- hadartam össze vissza.
Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Elkezdünk pakolni, mert másnap nem lett volna időnk rá. Nagyban ment a pakolás, mikor benyitott apa.
-Sziasztok. Hova pakoltok?- nézett körben a szobában.
Nem csodálom, hogy olyan fejet vágott amilyet, mert elég nagy rumli volt a szobában.
-Vasárnap cuccolunk át a házba.- ugyanolyan nyugodtsággal mondtam, mint nekem Tomy.
-Ez komoly?- csönd lett.- Na de mindegy nem ezért jöttem. Lenne egy próbátok ma 6kor lent a halban.
-Oké kihívás elfogadva!- nevettem el magam.
-Akkor várlak lent titeket! -és már csukódott is az ajtó.
-Remek! Tudunk készülni a holnapra.- gondolkodtam hangosan. Ránéztem az órára és 5 óra volt.
Elkezdtem készülődni. Felvettem egy elegánsnak mondható ruhát és már el is jött az idő.

Elénekeltük az össze számot amit énekelni fogunk holnap plusz még a mi dalunkat a Talking to the moont.

Mikor vége lett, felmentünk és elaludtunk, mert holnap korán kelünk és sokáig leszünk fent. Nem mintha ez nagyon rossz lenne és nem tudnánk sokáig fent maradni, de nem akarunk fáradtak lenni holnap.