28.rész~ A két szerelmem

Ekkor bejött a szobába egy nővér és hozta a kezébe a húgomat is.

-Itt van a csöppség, nemsokára jövök érte. Egészséges és minden rendben van.- mosolygott a nővér és odanyújtotta anyának Shellyt. Igen, ezt a nevet választottam neki. Közelebb mentem anyához és megnéztem a kicsit. Egyszerűen gyönyörű kislány. És illik rá a Shelly név.

-Na kicsim, mi legyen a neve?

-Shelly. Shelly Rank.

-Nagyon szép név. Illik rá.

-Tényleg, anya, mondanom kell valamit. Szakítottam Tomyval.

-Sajnálom. mondta anya.

-Nem kell! Tényleg. Apa mondta, hogy ő örül neki.

-Akkor rendben. Nem volt szimpatikus nekem.- mondta anya.

-De be kell mutassak valakit!- mondtam és odahívtam Louit.

-Ő itt Louis, az új barátom.

-Helló, Louis Tomlinson vagyok.- mondta Loui.

-Szia. Carla vagyok. Nyugdtan hívj így.

-Rendben, amúgy gratulálok a babához!- mondta és közelebbről is megnézte Shellyt.- Nagyon szép baba, mintha csak Sophiet látnám.- állapította meg.

-Milyen igaz! Kiköpött Szof.- mondta anya. -Megfogod?- nézett rám anya.

-Persze. Gyere ide hugica!- mondtam és elvettem anyától.

Nagyon cuki! a nagy kerek tengerkék szemei, a kis piros, kerek arca. Nagyon szép baba. Ennyire cuki embert még nem láttam.

-Apa? Átveszed?

-Még jó!- válaszolt apu és elvette. A kezében elkezdett sírni. Szegény, biztos sok neki az idegen arc. Visszaadta anyának, ott rögtön megnyugodott. Anya egy darabig csak nézte, mikor felnézett, egyenesen Louira.

-Louis, szeretnéd megfogni?

-Igen.- mondta Louis és óvatosan megfogta az én gyönyörű húgomat.

Olyan aranyosak voltak együtt. A két szerelmem. Hihetetlenül jól bánik a gyerekekkel Loui. Nagyon cukik voltak együtt.

-De aranyosak vagytok együtt!- jegyeztem meg.

Válaszul, csak egy mosolyt kaptam. 

Ekkor bejött a nővér.

-Sikerült neki nevet választani?- nézett anyára.

-Igen. Shelly Rank.

-Shelly...Szép név!- mondta és kivitte a szobából a babát.

-Anya ránk nézett.

-És mióta vagytok együtt?

-Kb. egy hete- mondtam.

-Te nekem nagyon ismerős vagy!- nézett Louira anya.- De honnan?

-Mond neked az valamit, hogy One Direction?- válaszolt Loui.

-Igen. Az egy fiú énekes banda. Jess nagyon oda van értük.

-Anya, ő az 1D tagja.- mondtam anyára nézve.

-De te szereted az 1D-t?

-Igen. Most már igen. Nagyon jó barátaim.

-Örülök neki, és legyetek együtt boldogok!- mondta anya.

-Köszi, meglesz.- mondtam és odajött hozzám Loui.

-Ezzel a lánnyal aki nem boldog, az nem ember.- mondta és megcsókolt.

-Anya, nekünk menni kell, nagyon este van már. Aludj jól és vigyázz magadra és Shellyre!- mondtam és megöleltem.- Apa, hazatudsz menni, vagy hazavigyünk?

-Hazavinnétek?

-Ez természetes!- mondta Louis.

Elbúcsúztunk anyától és mentünk a szállodába.

-Megleszel. Ugye? Vagy itt aludjak?- kérdeztem apát, a szálloda előtt.

-Megleszek kicsim, nyugi. Szeretlek és vigyázz magadra!- mondta és megölelt.

Beültem a kocsiba és elindultunk haza.

27.rész~ Valami rossz fog történni, ami maga után húz egy jót

 Sziasztok. Meghoztam az új rész. olvastam bogokat, és abból merítek ötleteket és ez nagyon megtetszett, ezért én is írtam. Más blogban nem íg van, ahogy én írtam, de nekem így sikerült. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!♥

Egy kicsit még beszélgettünk, aztán mentem megkeresni Alinát, hogy menjünk át, hogy megmutassam neki a házat. Bekopogtam Harry szobájába, de nem voltak ott. Lementem a nappaliba, ott ült Liam és Zayn.
-Sziasztok srácok!
-Szia.- mondták egyszerre.
-Nem tudjátok hol vannak Nináék?
-Fent, Harry szobájában.- mondta Liam.
-Oda már mentem, nincsenek ott. Na mindegy, azért köszi.- mondtam és kimentem a konyhába.
-Szia, Jess, nem tudod hol vannak Nináék?
-Szia. Nem...Kéne tudjam?
-Nem, csak azt hittem láttad őket.
-Figyu, Szof. Kérnék egy hatalmas szívességet.
-Hallgatlak!
-Átmehetnék a házba lakni? Nem tudnék máshova menni.
-Ezt kérdezni sem kellett volna! Az a te házad is, bármikor odamehetsz!
-Köszi!- mondta és megölelt.
-Ne köszönd, természetes. Na de megyek, keresem tovább őket.
Kimentem a nappaliba, mikor eszembe jutott, hogy felhívom Harryt, hogy hol vannak.
-Szia Szof, mondd!- vette fel a telóját Harry.
-Szia. Merre vagytok?
-Bejöttünk a parkba, meg beültünk egy kávéra.- mondta- Nem kell aggódni.
-És akkor mikor mutatom meg Ninának a házat, ahol aludni fog?
-Én azt már bemutattam, mikor megjött.
-Hogy mentél be?
-Nem érted? Ott alszik velünk!- nevetett.
-Rendben, de még át kell menni a cuccáért. Akkor mindjárt átmegyek. Ja, és bocsi a zavarásért!
-Te sosem zavarsz!- mondta és megszakítottuk a beszélgetést.
Bementem a nappaliba és szóltam a fiúknak, hogy átmegyek a házba, ne keressenek. Elindultam, de hirtelen valami rossz érzés kapott el.
'Valami baj van! De mi?! Nem értem. Valami rossz fog történni, ami maga után húz egy jót. De vajon mi az?!'
És ekkor megszólalt a telefonom. Apa hívott.
-Szia apa, mi újság?
-Szia kicsim, gyere be a kórházba!- mondta apa és nagyon megijedtem.
-Valami baj van?
-Nem, csak anyát behozták.
-Miért, mi történt?
-Csak gyere be! Majd elmondom.
-Azonnal indulok.- mondtam és letettük. Visszafordultam, még otthon, vagyis az 1D háznál megálltam, gyorsan átöltöztem, szóltam Louinak, hogy jöjjön velem és már indultunk is.
Beértünk a kórházba, megkérdeztük, hogy hol van anya és már mentünk is hozzájuk. A folyosónál, ahol le kellett kanyarodni ki volt írva, hogy "szülőszoba"
'Anya terhes volt? És nekem nem szólt? De hogy nem vettem észre? Annyira nem mentem el régen, hogy ne láttam volna, hogy kerekedik a pocakja.'
-Sziasztok- nyitottam be az ajtón.
Csak apa volt ott.
-Mi történt?- néztem rá.
-Anyud most szül.- mondta apa, mintha én tudtam volna a dologról.
-És én ezt miért nem tudtam, vagy láttam?
-Régóta nem jössz el hozzánk, és ezért nem is láthattad.
-De felszoktalak hívni, mondhattátok volna.
-De az nem olyan, mint személyesen mondani.
Loui csak ott állt és hallgatott minket.
-Hogy-hogy jött a barátod is?- terelte apa a témát.
-Tudod apa, én sem mondtam el valamit. Tudom, hogy nem fogsz örülni amit mondok, de megtörtént. Szakítottam Tomyval.
-Végre!- mondta apa, amin nagyon elcsodálkoztam.
-Végre??!! Azt hittem szereted Tomyt.
-Kislányom ezt rosszul hitted. Csak tetettem, mert láttam, hogy te szereted őt. És akkor ti most együtt vagytok?- nézett felváltva Loura és rám.
-Igen.- mondta Louis.
-Hát akkor gratulálok. Jó párt találtál magadnak. Szép és igazán tud szeretni.- mondta apa és megütögette Loui vállát.- Csak egy dologra vigyázz!- folytatta apa.- Ha összetöröd a szívét, annak nem lesz jó vége!- mondta apa és elnevette magát.
-Uram, nem kell félnie! Szeretem a lányát és szeretni is fogom.
-Helyes! De tegezz kérlek! Szólíts Davidnek!
-Rendben, David.
'De jó, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Apának tetszik Loui. Ennél jobb napom nem is lehetne!'
A beszélgetés végére, anyát kihozták a szülőszobából és bemehettünk hozzá.
'Összeállt a kép. A rossz dolog, hogy anyát behozták, de a jó az az, hogy semmi baja. Csak szülni fog.És a másik jó, hogy lesz egy kis tesóm, amit már régen is nagyon szerettem volna.
-Szia anya! Hogy vagy?- mentem oda hozzá.
-Kicsim, hogy-hogy itt vagy?
-Apa hívott, hogy jöjjek be. De te hogy vagy?
-Jól vagyok és a húgod is egészséges.- mondta anya.
-Húgom van? De jó! És hogy fogják hívni?- tértem rá a lényegre.
-Ezt apáddal úgy beszéltük meg, hogy rád hagyjuk a névválasztást! Ami neked teszik, az lesz a neve.- mondta és elmosolyodott anya.

26.rész~ Ezt hogy érted??!!

*Harry szemszöge*

Erre a mondatra mindenki felfigyelt. Egyszerre néztünk Jessre, hogy mi ez az egész(?).
-Ezt hogy érted??!! Mégis hová?- kérdezte Sophie.
-Mégis hogy lehet érteni azt, hogy költözöm? Azt még nem beszéltem meg, azzal akivel akartam, de majd arra is sor kerül.
-De ugye nem mész vissza Pestre?- folytatta Szof.
-Nem. Úgy tervezem, hogy maradok itt.
Közben Niki is hazaért.
-Halii. Itt vagyok!- lépett be az ajtón. Niall egyből elé rohant.
Bejött és elcsodálkozott.
-Nina??! Hát te itt? Mi szél hozott?- ment oda a gyönyörűséghez és megölelte.
-Kijöttem Szofhoz, mert már nem bírtam egyedül Pesten. Vagyis nem voltam egyedül, de már hiányzott.- válaszolt, majd Szofra nézett.- Ki van még itt, akiről én nem tudok?
-Azt hiszem senki.- mondta Sophie.
-Nina, gyere,megmutatom neked a házat!- mondtam, hogy végre vele lehessek.
-Remek ötlet!

*Sophie szemszöge*

-Gyorsan mutasd meg, mert aztán megyünk át hozzám, hogy megmutassam neki, a házat, hogy hol fog aludni.
-Úgy lesz.- mondta Harry.
Míg ők ketten elmentek, én és Loui is bementünk a szobába.
-Helyes lány, ez a Nina.-állapította meg Loui.
-Ez most nem esett jól.
-Nem úgy gondoltam!- mondta és meg akart csókolni, de nem hagytam.
-Mennem kell!- mondtam, felálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé
De egy hirtelen pillanatban, megfogta a derekam, átölelt maga felé fordított, a fejem a két tenyere közé fogta és megcsókolt.
-Szeretlek, és kész. Ne értsd fére!- mondta.
-De nem esett jól.- mondtam durcás fejet vágva.
-Akkor menjél, ahova mennedd kellett.- mondta és elengedett.
Kimentem az ajtón és Jess szobája felé vettem az irányt. Egyre gyorsabban és egyre nagyobb léptekkel mentem. Már szinte futottam, mikor Niall megállított.
-Mi a baj, csajszi?- nézett rám és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Összevesztem Louival.
-Akarsz róla beszélni?
-Igen.
Leültünk az ágyra és rám nézett.
-Mi a gubanc?
-Az hogy egy idióta vagyok.- mondtam és mégjobban sírni kezdtem.
-Nem vagy az!
-De az vagyok. Egy mondat miatt lehet elveszítem őt. De én szeretem.
-Nyugodj meg!- mondta és átölelt.
-Nem tudok.
-Próbálj meg!
-De nem lehet! Egy apró dolog miatt vesztünk össze. Megbántottam.- és még jobban elkezdtem sírni.
-Mi volt az a mondat?
Elmeséltem neki, hogy mi történt, és még jobban sírtam. Már nem sírtam, hanem zokogtam.
-Menj fel hozzá és beszéljétek meg!- mondta Niall és megölelt.- És ha ilyen helyzet van, nyugodtan mondd el nekem. Ha tudok, segítek.
'De jó, hogy ilyen barátaim vannak. Örülök, hogy ilyen jó társaságba keveredtem'
-Rendben. És köszönöm!
Felmentem az emeletre és bementem a szobába.
-Loui, sajnálom!- mondtam.
Louis csak ült, és nézett ki az ablakon. Nem fordult meg mikor bementem.
'Megharagudott rám! Ez tuti. Fogadni mernék rá! Remek, elvesztettem azt, akit igazán szerettem!
Odamentem hozzá, és átöleltem.
-Sajnálom, ami történt! Megbántam!- mondtam.
Erre a mondatra megfordult és láttam az arcán, hogy ő is sírt.
-Ne haragudj, nem kellett volna megbántsalak! Sajnálom!- mondta Loui.
Megfordult, az ölébe ültem és hosszan megöleltük egymást.
-Szerelek!- súgtam a fülébe.
-Én is, nagyon szereelek!- mondta és megcsókolt.
-Butaság volt, hogy egy mondaton megsértődtem, tudom.- mondtam és folytattam tovább.- Nem kellett volna, de,- folytattam volna, de megint megcsókolt.
-Hagyjuk szívem, felejtsük el. Mintha meg sem történt volna.

25.rész~ Örülök, hogy találkoztunk!

-Menj csak!- mondtam, de ezt már ő nem hallotta.
Felöltöztem és lementem a konyhába egy kis ennivalóért. Ott volt az én lüke barátnőm is, Jess.
-Szia. Bocsi, hogy tegnap így letámadtalak. Szeretlek, csak ennyire buta nem lehetsz. Vagy már nem szereted?
-Inkább ezt a szobámban beszéljük meg.
Bementünk a szobába, leültünk az ágyra és beszélgettünk.
-Az van, hogy  igazad volt az elején. Én tényleg nem éreztem iránta semmit, csak a tudat, hogy az enyém lehet elvakított.
-Különben szerencséd, hogy Niki nem volt itt. Ő lefejezett volna.
-Tudom. És meg is bántam, hogy megtettem.
Beszélgettünk még, mikor Loui kopogott.
-Spohie, itt vagy?
-Igen itt vagyok.
-Öltözz fel, megyünk el.
-Hova? Mit tervezel?
-Az titok! Gyere!
Elköszöntem Jesstől és már mentem is.
-Van egy kis probléma. Nincsen semmi cuccom.
-Hazaviszlek, de aztán megyünk!
-Oké, köszi. Szeretlek!- mondtam és megcsókolt.
'Nagyon szeretem! Ennyire még embert nem szerettem.Nézem őt, és úgy érzem bárkinél jobban szeretem ezt az embert. Ahogy megérint, hogy megcsókol, ahogy rám néz...Egyszerűen imádom!'
Hazamentünk, felöltöztem és már mentünk is. Loui nem akarta elmondani, hogy hova megyünk, ezért nagyon izgatott voltam. Amikor már közel voltunk a célhoz, gondoltam, hogy hova megyünk, csak azt nem tudtam, hogy miért.
-Miért jöttünk a reptérre?- néztem Louira értelmetlenül.
-Egy régi barátodért. A neve, azt hiszem Alina. Telefonált, mikor Jessnél voltál és utólagos engedelmeddel felvettem a telefont.- mosolygott rám.
Meg is érkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és megláttam Alinát. Végre ő is meglátott engem. Odajött, öleléssel köszöntünk,majd bemutattam neki Louit.
-Alina, Ő itt Louis, a barátom.- mondtam és rámutattam a répafalóra.
-Szia Alina, Louis Tomlinson vagyok.
-Szia, Alina Parker. Te jó ég, milyen régóta várok erre a pillanatra, hogy találkozhassak veled.- áradozott Alina, aztán gondolkodó fejet vágott - Szof, te mit mondtál?- nézett rám -A barátod?
-Igen, tudom, hogy furcsa, de ha lehet úgy mondani, miatta szakítottam Tomyval.
-Hát akkor gratulálok! Mármint nem ahhoz, hogy szakítottál Tomyval, hanem ahhoz hogy együtt vagytok!
Beültünk a kocsiba és haza mentünk. Először Loui hazavitt, a házba, hogy Alina le tudjon pakolni, aztán mentünk a fiúkhoz.
-Fiúk, megjöttünk! Harry gyere csak!- kiabáltam a nappali felé.
-Rohanok!- kaptam a választ.
-Itt van ő is?- nézett rám Alina.
-Persze, itt laknak!
Mikor Harry kijött az előszobába, és megpillantotta Alinát, felcsillant a szeme.
-Szia Alina, Harold Styles vagyok! Örülök, hogy találkoztunk!
Nem kapott választ. Alina ugyan azt csinálta, mint Jess, mikor meglátta Harryt. Lefagyott, és csak bámulta a göndört.

*Alina szemszöge*

'Te jó ég, itt van Harry Styles és én egy átlagos, "rongyos" ruhában vagyok. Mit fog szólni?'
Mikor megláttam ,nem jött ki hang a torkomon. Csak álltam és néztem Őt. A hangja, a szemei, az arca és a mosolya egyszerűen imádni való. Harold Styles kimondta a nevemet. Ezt nem hiszem el! Egyből beleszerettem.

*Harry szemszöge*

'A twitteres képén is gyönyörű ez a lány, de élőben még szebb! Aranyos, hogy nem tud megszólalni. Amint megláttam, tudtam, nekem ő kell...És most itt van teljes testméretben.'
-Föld hívja Alinát!- mondtam és odamentem hozzá.
-Bocsi, csak olyan furcsa ez a helyzet. Itt vagyok az 1D rezidencián és itt van mindenki. Hihetetlen.- mondta és megnézte minden egyes kis részletét a háznak.
-Menjünk beljebb!- mondta Louis.
Bementünk a nappaliba és Alina mégjobban meglepődött.
-Mi az?! Egy szellem van a hátam mögött?- viccelődött Liam, majd odament Alinához és bemutatkozott neki, úgy mit a többiek.
Közben lejött Jess is.
-Szia Nina!- futott oda hozzá és megölelték egymást.
-Sziaa. Hát te is itt vagy?
-Igen, de nem sokáig. Költözöm.- jelentette ki Jess.

24.rész~Ez mi volt??!!

Sziasztok!! Meghoztam a 24.részt!Remélem tetszeni fog! :)♥
Jó olvasást!! (:♥

-Jessy, felesz, vagy mersz?-kérdezte Harry.
-Merek!
-Smárold le Niallt.
És az én dilis barátnőm meg is tette. Szerencséje, hogy Niall nem csókolt vissza, hanem elhúzódott.
-Jessy!! Ez mi volt??!!- rohantam le a lépcsőn.- Te nem vagy normális, már boccs hogy ezt mondom.
Harry szeméből kicsordult egy könnycsepp.
-Ez volt a feladatom.- válaszolt Jess és megvonta a vállát.
-Hát esküszöm beteg vagy! Te Harryt szereted!! Fogadjunk hogy senki nem tett volna ilyen, ha van barátja, vagy barátnője.
Eközben Harry sírva rohant a szobájába.
-És szerinted nekem hogy esett az, hogy Alinát aranyosnak tartja?- nézett rám felháborodottan.
-Na nehogy már neked álljon feljebb! Harry kihangsúlyozta, hogy téged szeret az első pillanattól kezdve, ahogy meglátott. Vagy süket vagy, hogy nem hallottad?
Ezt a beszélgetést itt be is fejeztem és mentem Harry után. Louinak is szóltam, hogy jöjjön, hiszen csak a legjobb barátja. De bealudt, miközben én lent voltam.
-Harry, engedj be! Légyszi.
Kinyitotta az ajtót és bementem.
-Esküszöm hülye ez a Jess. Nyugodj meg!- mondtam és átöleltem.
Átölelt. Így ültünk az ágyon egy darabig, közben Harry sírt...Nagyon sírt.
-Nyugi! Tudom, hogy milyen nehéz, én is átéltem....mondjuk én a másik oldalról, de én is szenvedtem Tomy miatt.
'Remek. Eszembe jutott. Ennél rosszabb már nem is lehetne.'
Harry rám nézett. Mélyen a szemébe néztem és elképesztően cuki embert láttam meg benne. Most így ültünk egy darabig. Csak egymást néztük.    
-Sophie, mondhatok valamit?- kérdezte a csöndet megtörve
-Persze. Ki vele!
-Szeretlek.
-Cuki vagy, de nekem ott van Louis.- mondtam.- De a legjobb barátom vagy.
Láttam az elszomorodást a szemében.
-Harry, kérdezhetek valamit?
-Amit csak akarsz!
-Miért adtad ezt a feladatot Jessnek?
-Hogy megtudjam, szeret-e még. Mert az utóbbi időben csak együtt voltunk, de nem történt semmi.
-Ismerős a helyzet. Ugyan ez volt,Tomyval is. De remélem, azért ti megbeszélitek. Olyan cukik voltatok együtt.
-Én már nem bízok benne. Látod ezt is megtette, ahelyett, hogy levette volna a másik zokniját.
-Ez mondjuk igaz...
-Kapok egy ölelést? Olyan jól esne.- nézett rám bociszemekkel Harry. Ennek a két szempárnak nem lehet nemet mondani. Megöleltük egymást és megint így ültünk percekig. A csendet és ölelést egy telefonhívás zavarta meg. Ismeretlen szám volt, de magyar.
'Istenem, mond, hogy nem Tomy az! Kérlek. Olyan jól kijövök most a fiúkkal, ne rontsd el a kedvem!'
Felvettem.
-Haló, Sophie Rank vagyok.
-Szia Sophie, Alina vagyok!- köszönt az ismerős hang.
-Szia! Mi újság? Régen beszéltünk. Hogy-hogy hívsz?
-Hát tudod, láttam ma Pesten Tomyt és nem értem... Nem kint van veled?
-Hát tudod ez hosszú történet, de a lényeg az, hogy szakítottam vele és hazament.
-Értem. Tudom, hogy furcsa lesz ezt hallanod, hiszen már nagyon rég nem találkoztunk, de szükségem van rád. Régen olyan jókat beszéltünk, meg minden, és most egy nagyon rossz korszakomat élem és segítened kell, ha nem probléma.
-Ez természetes, hiszen még mindig barátnők vagyunk. Gyere ki hozzám, úgyis be akarok neked mutatni valakit. Alina! Itt vagy?
Ahogy kimondtam ezt a nevet, Harry szeme felcsillant.
-Persze, hogy itt vagyok.- kaptam a választ.- Kit kell bemutatnod?
-Pár hónappal ezelőtt bekövettél egy bizonyos személyt twitteren.- mondtam.- Rémlik?
-Nem....Vagyis van egy személy de tuti nem ő.
-Na ez a személy, most itt ül mellettem és azt várja, hogy megismerkedhessen veled. A neve Harry. Harry Styles.
-Az a Harry? Komolyan ott ül melletted? Azt hogy?
-Gyere ki Londonba és elmondom. Viszont most le kell tennem. Majd írj, hogy mikor jössz. Puszillak, Szia.
-Rendben. Mindenképpen írok, vagy hívlak. Puszii.
Letettük a telefont.
-Alina Parker hívott. Ki fog jönni hozzám.- újságoltam Harrynek.
-Ez szuper.
-Viszont most megyek vissza aludni, mert fáradt vagyok. Aludj jól és nyugodj meg!- mondtam Harrynek és átöleltem.
-Szeretlek.- súgta a fülembe és a homlokomra nyomott egy puszit.
Visszamentem Louihoz, aki édesen aludt. Befeküdtem mellé, adtam neki egy puszit majd a fejemet a mellkasára helyeztem és elaludtam.
Reggel nem volt mellettem senki. Rossz volt így ébredni, hogy nincs akit átölelve még egy kicsit visszaaludhatok. Megnéztem, hogy mennyi az idő. Még csak fél9 volt. Visszaaludtam. 10 óra környékén valaki csókkal ébresztett. Kinyitottam a szemem és ott állt előttem Loui.
'Így szeretek felébredni, hogy az, akit szeretek, ott van mellettem.'
-Jó reggelt szépség!- mondta répa evő Loui.
-Szia kicsim.
-Tegnap este nem hoztál nekem répát.- mondta és sértődött fejet vágott közben.
-Bocsi, Harryt vigasztaltam. De ha már itt tartunk, te meg bealudtál és nem vártál meg engem!
-Mi történt Harryvel? Nagyon kivan? Megyek felébresztem.
-Tegnap este tesztelte Jessyt. Még üvegeztek, és pont mikor kimentem Harry adott feladatot Jessnek. Az volt a feladat, hogy meg kell csókolnia Niallt. És megcsinálta.
-Megyek Harryhez.- mondta Loui és már csak az ajtócsapódást hallottam.

23.rész~ Itt az ideje, hogy elmondjunk valamit

Beljebb mentünk. Itt volt Jess és Niki is. Meg persze Liam és Zayn is.
-Szia Sophie. Hogy vagy?- kérdezte Jess.
-Szia. Most már jól.- mosolyogtam Jessre és hátra néztem Louira. Bólintottam egyet, hogy készen állok arra, hogy bejelentsük, együtt vagyunk. Mikor Loui rájött a jelzésemre, odajött, hátulról átölelte a derekamat, puszit nyomott a nyakamra és elkezdte a mondanivalóját.
-Itt az ideje, hogy elmondjunk valamit!- mondta és erre mindenki ránk nézett.- Szof és én....szóval, együtt vagyunk.
-Gratulálunk!- mondták egyszerre.
-Hát, akkor ezt meg kell ünnepelni!- mondta Niall.- rendeljünk pizzát és nézzünk meg egy filmet.- vetette fel az ötletet.
-Ez jó ötlet.- mondtam.
Amíg a többiek pizzát rendeltek, Loui megmutatta nekem a házat. Legjobban a szobája érdekelt, ezért oda mentünk először. A szoba nagyon szép. Nem gondoltam volna, hogy egy fiú ekkora rendet tud tartani. Mikor bementünk, becsukta az ajtót és leültem az ágyra. Mellém ült és átkarolta a vállam. A másik kezével megfogta az arcom és maga felé fordította. Belenéztem a gyönyörű tengerkék szemébe és elvesztem a tekintetében. Csak ültünk az ágy szélén, és farkas szemet néztünk. Egy hirtelen mozdulattal közelebb rántott magához és megcsókolt. Ez egy feledhetetlen lett volna, ha Niall nem szakítja meg a pillanat varázsát. Mondjuk ígyis-úgyis az lesz.
-Itt a pizza.- nyitotta ki az ajtót.
-Megyünk!- mondtam és elindultunk.
Megfogtam Loui kezét. Így mentünk le a nappaliba.
Megettük a pizzát, majd Liam felvetette az ötletet, hogy üvegezzünk.
-Nekem el kell menjek, kijött anya hozzám. Majd holnap átjövünk, hogy bemutassalak titeket neki.- mondta Niki és már ment is el. Kár, hogy elment, mikor velem kellett volna ünnepelnie, de az anyukámért én is megtennék mindent.
Körbeültünk és Liam pörgetett. Az üveg szája Jess felé állt meg.
-Jess, felesz, vagy mersz?
-Felelek!
-Kivel jönnél össze, Harryn kívül a bandából.
-Nem válaszolok.- mondta Jess.
-Akkor egy ruhadarab!- jelentette ki Liam.
Jess levette a zokniját. Valószínű, hogy készült, mert volt rajta még egy réteg.
Jess pörgetett. Louison volt a sor.
-Louis, felesz, vagy mersz?
-Felelek!
-Te kivel jönnél össze, ha Sophie-nak még itt lenne Tomy?
-Akkor várnék rá, addig amíg szakít Tomyval.- jelentette ki.
-Jaj, de cuki vagy!- mondtam és megcsókoltam.
-Oké, de a kérdésre nem válaszoltál!- mondta Jess.
-Miért ne válaszoltam volna?
-Ez elfogadható válasz volt!- mondta Harry.
-Köszönöm!- mondta Loui.
-Oké te pörgetsz!- mondta Zayn.
Az üveg Harryt "nézte ki".
-Harry, felesz, vagy mersz?
-Felelek.
-Ki tetszik Jessyn kívül.
-Az elég, hogy csak aranyosnak tartom?
-Elég.
-Én Jessyt szeretem, az első pillanattól kezdve, de még jóval mielőtt megismerkedtünk volna, twitteren bekövetett egy aranyos lány, azóta aranyosnak találom. A neve Alina.
-Alina? Alina Parker?- néztem Harryre.
-Igen. Honnan tudtad?- értetlenkedett.
-Ő a legjobb barátnőm volt, amíg ki nem költöztünk.
-Ez most komoly?- nézett Harry nagy szemekkel.
-Igen. Szinte éjjel-nappal együtt voltunk, de azóta mióta kiköltöztünk nem tartjuk a kapcsolatot. De játszunk tovább.
-Nem megyünk fel, kicsim? Kettesben akarok veled lenni.- súgta a fülembe Loui, miközben a hátamat simogatta.
-Menjünk.- súgtam neki vissza.
-Mi most felmegyünk, mert fáradt vagyok.- jelentette ki Loui.
Fel is mentünk. Lezuhanyoztam, majd felvettem egy pólót és lefeküdtem az ágyra és felnéztem twitterre. Közben Loui is elment tusolni.
Nem volt semmi érdekes, viszont mikor lejjebb tekertem megláttam egy tweetet.

@Louis_Tomlinson: Végre! Megtörtént, amire nem számítottam. Enyém vagy és soha nem engedlek el! Szeretek!♥

'Istenem, de cuki! Örülök, hogy rátaláltam. Nagyon szeretem!'
Én is ki tweeteltem ugyanezt.

@Sphie_Rank♥: Végre! Megtörtént, amire nem számítottam. Enyém vagy és soha nem engedlek el! Szeretek!♥

Loui is végzett a tusolással, kijött és befeküdt mellém. Gyors letettem a telefonom és oda bújtam hozzá.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdeztem.
-Most már igen. És te tudod, hogy imádlak?
-Most már igen.- nevettem el magam.
-Soha nem engedlek el, szépségem! Ezt megígérem neked!- mondta és a szemebe nézett.
-Adj egy puszit!- mondtam és közel hajoltam hozzá.
Így tett. A homlokomra adott egy jó cuppanósat.
-Kérsz egy kis répát?- nézetem rá.
-Ez kérdés volt?- viccelődött.
Lementem a konyhába, hogy vigyek valami ennivalót meg persze répát. Lent még nagyban ment az üvegezés.

22.rész~Szeretlek

Mikor befejeztem a mondanivalómat, Jess nagyon nézett engem. 
-Pont ugyanezt mondta Tomy is. -mondta és csodálkozva elbambult.
-Tényleg? Akkor nem értem miért akadt ki ennyire.
-Na ez azért már durva!- mondta Jess és folytatta.- Azért gondolhatod milyen rosszul esett neki, hogy a Loui pártját fogtad, és nem az övét. Azért mégiscsak a barátod volt.
-Tudom, de akkor is. Elismerem, hogy nagyon hülyén viselkedtem, de ezt elmondhatta volna, amit neked is.
Beszélgettünk még egy kicsit, végre sikerült is abbahagyni a sírást, mikor Loui, meg Harry kopogott az ajtón.
-Nyitva van, gyertek be!- kiabált ki Jessy.
Bejöttek és Loui egyből odajött hozzám.
-Megnyugodtál már?- nézett rám aggódva.
-Amennyire tudtam igen. De még mindig kavarognak bennem az események, hogy mit hogy kellett volna. De már csak kellett volna. Ez a baj.
-Mi történt?- nézett körbe értelmetlenül Harry.
-Nem mesélted el neki?- nézetem Louira.
-Nem.
-A legjobb barátod, elmondhatod neki.- mondtam.
Kimentek az erkélyre és beszélgettek. Közben Jess, elkezdett kérdezősködni.
-Mi volt az este miután mi elmentünk?
-Semmi különös. Ideadta a kabátját, hogy meg ne fázzak. Aranyos volt.
-És hol aludtál?
-Bementünk a szállóba Mackóhoz.
-Louis is?
-Persze. Tudod milyen Mackó. Ha nekem kell valami, ő mindig ott van, és nem is kérdezősködik. Persze elmondtam neki, amit neked is, de ő még nem tudja, hogy Tomyval már nem vagyunk együtt.
Időközben a fiúk is visszajöttek.
-Sophie, nagyon sajnálom.- mondta Harry.
-Köszönöm.- húztam mosolyra a számat.- De nem kell sajnálni, mert én csináltam a bajt, szóval ez van. De örülök is, mert egy csodás emberre találtam rá. -mondtam és megöleltem Louist.
-Ez viszont is így van!- mondta Loui és visszaölelt.
-Na mi megyünk, te meg nyugodj meg szépség!- mondta Harry.
-Rendben. Megpróbálok.
El is mentek. Megfogtam Loui kezét és felhívtam a szobámba. Leültünk az ágyra és csak beszélgettünk és beszélgettünk. Megszerettem ezt a fiút. Olyan jó vele beszélgetni. 
-Loui, szertelek.
-Én is szépségem.- mondta és egyre közelített felém a feje. 
Finoman ledöntött az ágyra és megcsókolt. A csók után csak feküdtünk az ágyban és bámultuk a plafont.
-Ez most azt jelenti, hogy...?- kérdezte, közben a hajammal játszott.
-Azt hiszem.- néztem rá.
Még feküdtünk, de időközben én a mellkasára költöztettem a fejem. Jó érzés volt, hogy van egy ember aki végre ki is mutatja azt, amit érez. Beesteledett.
-Kicsim, mennem kell, majd felhívlak.
-Maradj itt, légyszi!- néztem rá bociszemekkel.
-Gyere át, az 1D házba.
-Remek ötlet!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.- Pakolok egy pár cuccok és mehetünk is.
Elindultunk. Szerencse, hogy nincs messze az 1D rezidencia. Mikor megérkeztünk,megláttuk, hogy itt vannak Harryék is. Bementünk. A ház, egyszerűen gyönyörű. Nem látszik, hogy fiúk laknak benne, nem is egy, rögtön 
-Megjöttünk!- kiabált be Loui.
-Jöttünk? Kivel vagy?- jött a válasz a nappalból. Niall elénk jött.
-Sziasztok!- mondta és odajött, hogy megöleljen.

21.rész~ Apud nem fog neki örülni

Másnap arra keltem, hogy valaki a nyakamba fújja a levegőt és szüntelenül engem figyel. Mikor megmozdultam, levette a kezét a derekamról és arrébb ment. Mintha tudná, hogy nem szeretem, ha alvás közben néznek.
'Csak nem Tomy az?'
Kinyitottam a szemem és megfordultam.
-Jó reggelt!- mondtam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy nem Tomy az. Nem szerettem volna kellemetlenséget.
-Szia álomszuszék!- válaszolt Loui és megcsókolt.
-Ezt még ne!- mondtam.- Nekem ez még gyors. Tegnap, amit mondtam az igaz, de ez még gyors.
-Nem kell mentegetőzni! Megértem.- mosolygott vissza cuki mosolyával Lou.
-Hol van Mackó? Remélem mikor itt volt nem csináltál semmi félre érthető dolgot.
-Mikor felkeltem, már nem volt itt. De nyugi, nem láthatott semmit, mert mihelyt elaludtál én leköltöztem a földre, hogy ne legyen semmi félreértés.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Ma vissza megyünk a házba és megbeszéljük a dolgokat. Jó?- nézett rám Loui
-Ha nagyon muszáj.- és megvontam a vállam.- De még nem mondunk semmit, csak én mondom mondom meg Tomynak, hogy vége. De rólunk szó sincs. Majd később.
-Rendben.
Felöltöztem és lementem a konyhára, de óvatosan, hogy apáékkal ne találkozzanak.
-Mackó! Jó reggelt!- léptem be a konyhába.
-Szia királylány! Mi újság?
-Mackóó- húztam el az 'ó' betűt.- Van tejeskávé?
-Persze, most csinálom.- kaptam a választ.
-Jajj, de szeretlek!
Kihozta és leültetett az asztalhoz.
-Ki ez a fiú, és miért nem a saját házatokban vagy, és miért nem Tomyval?- kezdett el kérdezősködni.
Elmondtam mindent, amit Lounak is . Azt hogy a Tomyval való kapcsolatom már kihűlt, már nem érzem azt mint régen, meg ilyenek.
-Apud nem fog neki örülni!- mondta.
-Tudom, de nem tehetek róla. Louival önmagam vagyok, Tomyval meg már nem a régi. Már az is csoda, hogy ad egy puszit.
-Mikor mondod meg Davidnek?
-Nem tudom, de egyenlőre várok vele. Először Tomyval kell megbeszélnem. Ezért kérlek, hogy ne mondd el, hogy itt voltam és azt főleg ne, hogy Louissal!- mondtam.- De megyek is, mert vissza akarunk menni a házba. Szia Macim, szeretlek. Majd találkozunk!- folytattam és megöleltem.
Óvatosan visszamentem Mackó szobájába. Louis már várt, hogy menjünk. Kiértünk a szállóból, mikor belefutottunk apába.
'Na, ő is jókor tud jó helyen lenni...'
-Sziasztok!- jött oda hozzánk.
-Szia apu!- mondtam és megöleltem.- Had mutassam be Louist. A One Direction egyik tajga.
-Amiért oda van Jess? Amúgy szia, David Rank vagyok.- mondta apa és kezet fogtak.
-Jó napot, én Louis Tomlinson vagyok.
-Honnan ismeritek egymást?- nézett rám apu.
-Niki összejött Niallel, aki egy másik tag és tegnap eljöttek házavatóra hozzánk és onnan.
-És hogy-hogy itt vagytok? Tomy merre van?- kérdezősködött apu.
-Elkísért, meglátogatni Mackót, mert régen találkoztunk, Tomy meg nem volt reggel otthon és ezért jött velem Lou.
-Értem. Anyával találkoztál?- folytatta apa.
-Én megyek, mert sietek. Majd nálatok találkozunk!- szólt közbe Lou.
-Apa, mi megyünk, és mondd meg anyunak, hogy puszilom és szeretem és bocsánat, hogy nem mentem fel hozzá, nem akartam zavarni, de sietünk.- mondtam apának, megöleltem, adott egy homlokpuszit és már mentünk is.
Mikor már apa bement a szállóba, Loui átkarolta a derekam.
-Köszönöm, hogy megmentettél tőle. Még felett volna vagy ezer kérdést. Sőt, még anyához is felvisz.
-Untam már egy kicsit, azért szóltam bele.- mondta.
Sétáltunk egy kicsit és megérkeztünk az utcánkba. Lou elengedett, de nem volt sok értelme. Megérkeztünk a ház elé és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam és nem hallottam semmit.
-Hahó! Valaki?- kiabáltam be.
Nem jött válasz. Az asztalon viszont egy levél várt.

"Drága Sophiem,
Ha hazajöttél és én nem vagyok itthon, akkor elindultam a reptérre. A telefonom ki van kapcsolva, ne keress! Nagyon nem esett jól ami tegnap este történt. Ha igazán szeretsz, akkor ez az egész nem történik meg. Ami még rosszabb, hogy nem voltál képes visszahívni. Pedig én szeretlek! Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunknak befellegzett és nincs több mondani valónk egymásnak, egymáshoz. A telefonszámom megváltoztatom, amint hazaérek. Sajnálom, hogy így kell vége legyen, de úgy gondolom, hogy ezek után, már máshogy nem lehet. Én nem tudnék a szemedbe nézni, pedig én nem tettem semmit, ami a kapcsolatunkat elronthatná. Majd ha lesz erőm és jónak látom, megkereslek, addig is legyél boldog nélkülem. Tegnap este ez leszűrődött nekem, hogy ez menni fog.
                                                                            Mindig is szerettelek és szeretlek,                                                                                                                                          
                                                                                                              Tomy! ♥

'Na ezt most megcsináltam. Nem így kellett volna. Meg lehetett volna beszélni normálisan. Ez elrontottam...nagyon.'
Közben, Louisnak el kellett mennie, próbálni a többiekkel.
-Szof, nekem most mennem kell próbálni. Majd jövök.- mondta és megölelt.
-Rendben. Ügyes legyél! Várlak!
'Klassz..egyedül maradtam. Kellett ez a cirkusz nekem? Nem. Na mindegy, én csináltam magamnak, nekem kell valahogy megoldanom.'
Leültem az ágyra és a tv melletti képen megakadt a szemem. Nézegettem egy kicsit, mikor egy könnycsepp folyt le az arcomon. Hirtelen elkezdem sírni. Vagyis inkább zokogni. Írtam egy sms-t Jessynek.

"Szia. Át tudsz jönni hozzánk? Annyira szükségem van rád, mint még soha. Nagyon hiányzol és tőled is bocsánatot kérek a tegnapiért. Nem így akartam, de megtörtént. S.O.S!!
                                                                                               Szeretlek!
                                                                                                            Sophie♥

Amit elküldtem neki, ő már ott is volt.
-Szia, drága.Jöttem ahogy tudtam.- esett be az ajtón és amint meglátta az arcomon a nagy kétségbeesettséget rögtön odaült mellém az ágyra.
-Mi a baj?- nézett rám ilyedten.
A kezébe nyomtam a levelet és tovább sírtam.
-Minden....minden amit csinálok, az baj. Én nem tudok olyat tenni, ami jót hoz. Én mindig csak a bajt csinálom!- zokogtam.
-Felhívom. Megbeszélem vele.- nyugtatott Jess.
-Ne fáradj, nem érdeklem.- mondtam a nagy sírás közepedte.- A kapcsolatunk nem a régi.
Elmondtam neki mindent, amit Lounak is.

20.rész~ Már régóta nyomta a szívem

Sziasztok. Bocsi, hogy nem jelentkeztem 3 napig, de nem voltam itthon. Igyekszem bepótolni! Ha továbbra is nagy lesz a nézettsége a blognak, lehet bevezetem, hogy  bizonyos számú komik és like-ok össze gyűlése után teszek részt. Ez nem biztos, még meggondolom. Jó olvasást!
-Netty-

Belenézett a szemembe, és csak ott álltunk és fogta a derekamat és farkas szemet néztünk. Egyszer csak megszólalt.
-Nem teheted! Neked itt van Tomy.
Időközben a többiek, -köztük Tomy is- hazamentek. Csak mi ketten álltunk az utcán. Így kimondhattam amit érzek.
-Ez a kapcsoltat kihűlt. Már nincs meg köztünk az, ami régen volt. Régen, mikor a szemembe nézett a gyomrom görcsben volt és a torkomban dobogott a szívem. Mikor megcsókolt, felemelkedtem és úgy éreztem a felhőkön ülök. Mostanában, már az is meglepő, ha ad egy puszit. 
Ezt nagyon jó volt elmondani valakinek, mert már régóta nyomta a szívem.
-Ezt meg lehet beszélni. Olyan szép pár vagytok együtt! Próbálj vele beszélni. És ha az megnyugtat, én akkor sokkal boldogabb leszek, ha nem szakítasz vele. Ez furcsán hangzik, de látszik rajtatok, hogy egymásnak vagytok. És megfogadtam magamnak, hogy miattam nem fogtok szakítani. Az meg végképp rosszul esik, hogy ez pont miattam történt. Én tényleg nagyon sajnálom.- mondta szomorú fejjel.
Ilyen jót még soha nem beszélgettem senkivel. Végre őszintén ki tudtam nyílni és eltudtam neki mondani amit érzek. Tudtam, hogy ő nem mondaná el a titkaimat és a dolgaimat senkinek. Jó érzés volt. Nem éreztem igaznak amit ő mondott. Nem úgy szeretem Tomyt, mint régen.
-Az igaz, hogy meg lehet beszélni, de ha már nem érzek iránta semmit, akkor kár a gőzért. És amit mondtam, hogy mikor vele voltam a felhőkön ültem, meg a torkomban dobogott a szívem,...nos ezt most is érzem....Csupán csak annyi a baj, hogy nem nála. Mikor veled vagyok, önmagam vagyok. Ennyi mindent, amit most elmondtam neked, Jessynek sem mondtam el. Pedig ő majdnem mindent tud rólam.- mondtam Lou szemébe nézve.
Ahogy elmondtam neki amit akartam, megölelt. Azt hiszem, szeretem.
Annyira beesteledett, hogy már az orrom hegyét sem láttam. Ránéztem a telómra, hogy mennyi az idő és 16 nem fogadott hívásom volt Jesstől, 5 Tomytól, 9 Nikitől.
'Hoppá. Ezeket nem vettem fel...'
-Menjünk haza. Nagyon este van már.- mondta Luo és ő is ránézett a telójára. Neki is volt egy jó adag hívása a fiúktól.
-Nem akarok találkozni Tomyval.- mondtam szomorúan.
-Akkor menjünk a szállodába, de előbb fel kell hívnod Jess-t, hogy nem mész, ne aggódjanak.
Így is tettem. Jess nagyon meg volt ijedve, hogy mi van velünk. Elmondtam neki mindent és leraktam.
-Menjünk ki a parkba légyszi!- néztem bociszemekkel Loura.
-Menjünk inkább a szállóba. Meg fogsz fázni- mondta és megfogta a kezem.- Te jó ég, neked jéghideg a kezed! Odaadom a kabátom!
Rátette a hátamra átölelt és elindultunk a szálloda felé.
Mikor megérkeztünk, felmentünk a régi szobámba. Az ajtó zárva volt, de volt hozzá kulcsom. Benyitottam és furcsa dologra lettem figyelmes. A szoba tele volt idegen ruhákkal. Nem tudom kié volt, de nem az enyém, az biztos. Be is zártam az ajtót, nehogy azt higgyék, hogy valami rosszat akarok csinálni.
'Remek....Nincs szobánk és apához meg nem akarok bemenni, mert vallatás lesz.'
-Menjünk Mackóhoz. Ő biztos beenged.- mondtam és elindultunk a 3.-ra.
Bekopogtam és Mackó ajtót nyitott.
'Szerencse, hogy nem alszik. Máskülönben vissza kellett volna menni a házba.'
-Szia Mackó! Kéne egy elég nagy szívesség.
-Szia szépség. Mi a baj? Látom rajtad!
-Majd holnap elmondom, de addig is megengeded, hogy itt aludjunk nálad?
-Persze.- mondtam és megölelt. Aztán Louisra nézett.
-Óh bocsi, bemutatom Louist, ő a....majd holnap mondom a többit.
-Jó napot, Louis Tomlinson vagyok!- nyújtott kezet Lou, Mackónak.
-Szia, én Josh vagyok.
Bementünk és egyből le is feküdtem aludni.

19.rész~Ezt nem kellett volna...

Visszamentünk és leültünk a kanapéra. Most Tomy ült Lou mellé. Kiharcolta magának, hogy én és a répazabáló nem ülhetünk egymás mellet, mert a végén rossz sül ki belőle. Vége lett a filmnek, mikor Niki megszólalt:
-Menjünk el sétálni, úgyis jó idő van. Valamikor úgy is meg kell ismernetek az új környéket!
-Benne vagyok!- adtam igazat Nikinek.
-Nekem is jól esne egy kis séta!- nyújtózott egyet Tomy.
A többiek is benne voltak. A környék nagyon szép! A házak rendezettek, a kertek teli vannak virágokkal és szebbnél szebb növényekkel. Pont olyan, mint amit kiskoromban megálmodtam.
-Bemehetnénk a belvárosba!- mondta Liam.
-Menjünk!- szólalt meg egyszerre Louis és Harry.
Így is lett, Tomy bevitt minket kocsival a szálloda elé, én és Jessy gyors felmentünk köszönni a szülőknek, aztán mentünk is a London Eye-hoz. Szeretek ott lenni, mert az olyan romantikus. Főleg karácsonykor este, mikor ki vannak díszítve, meg világítva az utcák. Egyszerűen gyönyörű. Nagyon szeretek itt, Londonban lakni.
-Én nagyon éhes vagyok!- nyavajott Niall, mint mindíg.
-Menjünk el enni! Van egy nagyon jó étterem nem messze!- mondta Harry.
-Menjünk!!!!- hallottuk megint Niall hangját. Kezdem megszokni, hogy ő, mindíg csak a kajára gondol...,ja meg persze Nikire.
-Niall, Te nem fáradsz bele a folyonos evésbe?- néztem rá furcsán.
-Ő? Ha lehetne éjjel-nappal enne!- mondta Lou.
Ezen elnevettem magam.
-Ezt kikérem magamnak! Nem éjjel nappal, mert éjjel  aludni szoktam, mint minden más, rendes ember.
-Ezen nehogy már megsértődj, Niall!- mondta Liam.
-Késő bánat!- szólalt meg Niki.
-Na jó, inkább menjünk az étterembe, már én is éhes vagyok!- mondtam.
El is indultunk. 
Megérkeztünk az étteremhez, beültünk és rendeltünk kaját. Nagyon finom volt.
-Ez jó ötlet volt tőled, Harry.- néztem a göndörre.
-Tudom.
-Ne legyél egoista maci!- mondta Jessy és puszit nyomott Harry arcára.
-Menjünk haza és folytassuk a filmezéést!- vetettem fel az ötletem.
Ez így is lett.
-Megyünk gyalog?- nézett körbe Tomy.
-Ennyi kaja után gyalogoljak? Minek nézel te engem?- nézett értelmetlenül Niall.
-Miért is ne?- kérdeztem.
-Najó menjünk gyalog!- mondta durcásan Niall.
Már a környéken voltunk, mikor kimentünk az útra, mert a járdán nem fértünk el. Csak azt hallottam, hogy egy kocsi mögöttem nagyon dudál és egyre közelebb ér hozzám. Ekkor Louis megfogta a kezemet és magához rántott az út szélére. Megölelt és megcsókolt.
-Köszi, hogy megmentettél, de engedj el!- mondtam a kezét levéve a derekamról.- Ezt nem kellett volna, ugye tudod? 
-Tudom és sajnálom, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Itt vagy hozzám közel, fogom a kezed,....én nem tehettem mást. Vagyis nem tudtam ellen tenni semmit.
És ekkor odajött Tomy. 

*Közben a fejemben*

'Itt bajok llesznek! Csak ne bántsa! Olyan kedves vot, hogy megmentett!'- ezek a gondolatok kavaogtak a fejemben és a gyomrom görcsben volt.
'Mi történik velem? Miért védem ennyire Lout? Csak nem...?
'Nem az nem lehet! Én Tomyt szeretem...talán.

*Közben az utcán*

-Ezt nagyon nem kellett volna!- mondta Tomy.
-Tudom, sajnálom. Jobb lesz, ha én megyek és vissza se jövök. Örülök, hogy megismertelek Sophie, és még egyszer tényleg nagyon sajnálom.- mondta Lou és lehajtotta a fejét.
-Ne Lou! Beszéljük meg!- futottam oda hozzá.- Ez egy egyszeri alkalom volt! Örülj neki, hogy megmentett különben, most a kocsi alatt feküdnék. -néztem Tomyra.
-Szof, hagyjuk. Jobb ha megyek! Nem akarom itt rontani a levegőt. Én szeretlek és szeretni foglak, de ez így, itt, és most nem jó. Mennem kell, érzem. Szia.- odajött hozzám és a szemembe nézett.
- Megyek veled. Ha te mész, én is megyek.- suttogtam a fülébe, miközben megöleltem.
Erre felkapta a fejét és értelmetlenül nézett.

18.rész~ Tényleg belém van esve

Reggel, mikor felébredtem egyik fiú sem volt a szobában. Kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Nagyjából összeszedtem magam és lementem a konyhába.
-Na felébredt az álomszuszék!- mondta Niki.- Jó reggelt!
-Sziasztok.- néztem a konyhába kómás fejjel.
-Jót aludtál?- kérdezte Lou.
-Nagyon, bár egy kicsit kemény volt a föld...
-Nekem meg a fejed volt kicsit kemény.- nézett rám Tomy.
-Bocsi, nem tehetek róla, hogy olyan kényelmes a mellkasod!- mosolyogtam vissza rá és egy "jó reggelt puszit "nyomtam az arcára.- Hol vannak Jessék?- néztem körbe.
-Alszanak.- mondták egyszerre a többiek.
-És még én vagyok az álomszuszék. Ugye Nikikém?
-Pontosan.- mondta és átölelt.- Szeretleek!
-Én is...Van tejeskávé?- néztem Tomyra.
-A mikróban. Úgy, ahogy szereted.
-Köszi, kicsim.
-Nincs mit.
-Mi lesz a mai program?- nézett rám Niall.
-Filmezés egész nap?- vetettem fel az ötletet.
-Az unalmaas.- mondta Zayn.
-Akkor te nem nézel...Én benne vagyok!- mondta Louis.
Mindenki belement az egész napos punnyadásba.
-Akkor elmegyek boltba valami rágcsálnivalót venni.- jelentettem ki.
-Menjek veled?- nézett rám Lou.
-Nem kell köszi, megyek egyedül.
-Elkísérlek!- jött oda Tomy.
-Hát ha akarsz velem jönni, akkor gyere, de nem muszáj!
-De akarok.- erősködött Tomy.
Összeszedtem magam annyira, hogy ki tudjak menni az utcára. El is indultunk. Út közben Tomy felhozta Louist.
-Szerintem Louis beléd van zúgva...-jelentette ki Tomy.
-Miért gondolod?
-Nem veszed észre? Tök nyilvánvaló. Látszik rajta.
-De én csak barátként tekintek rá! Ugye tudod? Én téged senkiért nem cserélnélek el, még ha kényszerítenének rá, akkor sem!- nyomtam egy igen csak cuppanós puszit az arcára.
-Tudom...- mosolygott rám.
Beszélgettünk még az életről, meg minden és már haza is értünk.
-Mit vettetek?- rohant oda Niall.
-Nyugi, vettünk egy csomó kaját!- nyugtattam meg.
-Jól tettétek.
-Jé felébredek Jessék!- mentem oda hozzá és megöleltem.
Megreggeliztünk és már tettem is be az első filmet. Ez egy horror film volt. Leültünk a kanapéra és Tomy és Louis közé kerültem...Lehet hogy igaz amit Tomy mondott...Tényleg belém van esve Lou. A film legijesztőbb részénél odabújtam Tomyhoz és nem is mertem odanézni. Vicces volt, hogy egy 18 éves lány nem mer megnézni egy horror filmet...
-Elfogyott a popcorn!- nyavalygott Niall.
-Csinálj másikat! De csöndben!- mondtam neki idegesen.
A filmet végig Tomy karjaiban néztem, mert féltem. Mikor vége lett, elhívtam Louis beszélgetni. El akartam neki mondani, hogy nem lehetünk csak barátok.
-Figyu, észrevettem valamit.
-Gondolom, hogy mit...-mondta és lehajtotta a fejét.
-Igen? És mire gondolsz?- nézetem rá nagy kerek szemekkel.
-Nem tudom, hogy mondjam el neked. Azt hiszem szerelmes vagyok beléd, de nem akarom, hogy szakíts Tomyval, mert nagyon aranyosak vagytok együtt!- mentegetőzött.- De az első pillanattól, ahogy belenéztem a szemedbe, beléd estem.
-Ez nagyon látszik. Mondjuk nekem Tomy mondta, mert eddig nem vettem annyira észre. De Tomyt nagyon zavarja ez, úgy hogy próbáld meg kicsit visszafogni magadat. Jó? Légyszíves.- mondtam neki.- Ha bármi problémád van szólj, ha tudok segítek, ha nem akkor is megpróbálok, de nem lehetünk csak barátok. Értsd meg!  Tudom, hogy nehéz csak barátnak lenned, mivel többet érzel irántam, de én csak a barátod tudok lenni...A legjobb barátod.
-Megpróbálom visszafogni magam, de abban biztos lehetsz, hogy nem fogok az utatokba állni!- mondta és én átöleltem.

*Louis szemszöge*

Nagyon rossz érzés volt hallani, hogy Szof csak barátként tekint rám, bár tudom, hogy ez így van rendjén. Viszont megfogadtam magamnak és Nikinek is, hogy nem állok közé és Tomy közé. Ezt be akarom tartani. De most még jobban visszafogom magam, mert már nem tudom annyira leplezni, hogy szeretem Sophiet. Mikor megölelt, az annyira jól esett, és olyan jó érzés volt. Nagyon szeretem és ez a baj.

*Vissza Sophiehoz*

Visszamentünk és egy új filmet raktam be. Ez is horror volt. Én a közepénél kihívtam Tomyt is beszélgetni. Kimentünk az erkélyre és beszélgetni kezdtünk.
-Megmondtam Lounak, hogy csak barátok vagyunk...Rossz volt látni az arcán az elszomorodást.
-Nyugi szívem..Ha látja, hogy mi boldogok vagyunk, talál magának mást!- mondta és közben megsimogatta a vállam.
-Tudom, de......hagyjuk inkább. Szegényt sajnálom. Amúgy meg mondta, hogy nem fog közénk állni, meg nem akarja, hogy miatta szakítsunk.