Reggel megint arra ébredtünk, hogy apa bejött hozzánk.
-Gyerekek ébresztő! Indulnunk kell haza.- hallottam apa erőteljes hangját.
-Jó reggel apu!- nyöszörögtem halkan.
-Jót aludtál drágám?
-Igen nagyon. Mint a bunda.- mondtam egy viccnek szánva, de nem nevetett rajta.
-Lent várunk a parkolóban 8kor.
-Rendben ott leszünk.
Kiment az ajtón. Fel akartam valahogy ébreszteni Tomyt.
Kipróbálom a tegnapi ajánlatát..- gondoltam magamban.
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Vártam egy kicsit de nem ébredt fel.
Hát akkor marad a fülbe puszi.- dörzsöltem össze a tenyereimet.
Megint odahajoltam hozzá és egy jó cuppanósat nyomtam a fülébe. Fel is ugrott.
-Már megint miért így keltettél?- nézett rám kómás fejjel.- Mint ahogy tegnap is mondtam egy csókra is felébredtem volna.- mondta és a kómás fejéről a felháborodott fejére váltott.
-Meg is fogadtam, de nem történt semmi. Nem keltél fel.
-Nem igaz.
-Nem hiszel nekem?- nézetem rá felháborodottan
-De..-mondta lehajtott fejjel.
-Na ezt már szeretem. Kelj fel, mert 8ra lent kell lennünk.
-Oké, de mit vegyek fel? Nincs másik ruhánk ebben aludtunk és ebben voltunk tegnap...Ebben legyünk ma is?- mutatott a ruhájára.
Nem válaszoltam, kisuhantam a szobából, át anyáék szobájába.
-Mit vegyünk fel? nincs itt semmi ruhánk.- nyitottam be a szobába köszönés nélkül.
-Itt van a bőrönd. Tegnap összeszedtem nektek egy pár ruhát.- mutatott anya a kis bőröndre.
-Köszi szépen.- vettem el és innen is kisuhantam.
Vissza mentem a szobába és elővettem a ruhákat. Imádom mikor anya pakol nekem össze. Olyan jó ruhákat tesz nekem, hogy olyat még én sem tudok. Most az egyik kedvenc ruhámat tette be.
Felöltöztünk és már mentünk is le. A kocsinál anya megint a kezembe nyomta a kulacsot.
-Köszii!- mondtam fáradt hangon.
Az út ugyanúgy telet, mint ahogy idefelé. hosszú és fáradt. Én megint befeküdtem Tomy ölébe. Viszont félúton cseréltünk. Elvoltunk a hátsó üléseken ketten. Mikor végre hazaértünk felmentünk a szobába. Én a fürdőbe vettem az irányt ahol jó meleg vízzel letusoltam. Aztán rohantam is a konyhába.
-Mackóó! Itt vagy?- szóltam be. De nem az a hang jött amire számítottam.
-Szia Sonja.- köszönt kedvesen.
-A nevem Sophie.- adtam a választ kissé mogorván.- Josh hol van?
- Nos ő még mindig nem jött vissza.- a hangján egy kis elcsuklás hallatszott.
-Mondd meg az igazat. Mi történt vele?- háborodtam fel.
-Semmi, csak haza kellett mennie, mert zűr van a családjában. Ennyit tudok.
-Rendben..Köszi.- mondtam lenyugodva.
Felmentem anyáékhoz.
-Anya, én aggódom Mackóért.- mondtam és leültem az ágyra.
-Miért aggódsz? Nem kell félteni őt.
-Mi lesz, ha nem jön már vissza? Én ezzel a kis Drake-kel ne leszek jóban. Nagyon nem szimpi és nem tetszik, ahogy próbál úgy viselkedni, mint az én nagy Mackóm.- öntöttem ki anyának a lelkem.
-Nyugi drágám. Egy nap őt is megfogod kedvelni!- hallottam az ő hangjában is az elcsuklást.
-Ez nekem nagyon nem tetszik. Miért csuklik el a hangotok miközben róla van szó?- kérdeztem ismét felháborodva.
-Kicsim, mondanom kell valamit.- mondta anya a könnyeivel küzködve.
-Ez nem hangzik jól ültem le és már nekem is gyűltek a könnyek a szememben.
-Kicsim, Josht kirúgták.
Ahogy ezt a mondatot meghallottam kiszaladtam az ajtón és átrohantam az én szobámba. Ledőltem az ágyra és a fejem a párnába fúrva, elkezdtem sírni.
-Mi a baj drágám?- jött ki a fürdőből Tomy.
-Ma......Mackót............- nem tudtam többet mondani.
-Mi van Josh-al?- kérdezte kétségbeesetten.
-Kirúgták.
Ebben a pillanatban még jobban elkezdtem sírni. Nem bírtam abbahagyni. Csak sírtam és sírtam.
-Kicsim, nyugodj meg!- vigasztalt Tomy.
-Nem....nem bírok. Ő volt a legjobb barátom és majdnem bátyám volt.- sírtam Tomy vállán
-Tudom.
-Ez nem ér...miért pont őt? És miért egy ilyen ellenszenves embert kellett helyette felvenni? Miért...?
-Nyugi szivem. Nyugodj meg, mert mindjárt megyünk Simonhoz.
-Tényleg, köszi, hogy szóltál. Legalább elfelejtem egy kicsit őt...- mondtam és a sírást is abbahagytam.
-Szedd össze magad és indulunk. Jó?
-Okés.
Mikor kész lettem annyira, hogy úgy éreztem, hogy eltudunk indulni, elindultunk.
Meg is érkeztünk. Bementünk Simon irodájába és a lényegre tértünk.
-Sziasztok.- mondta és Tomy felé nyújtotta a kezét.
Kezet fogtak, bemutatkoztak egymásnak és már Tomy kezdett is énekelni.
Végére ért minden számnak. Most jött a vélemény nyílvánítás.
-Hát ez....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése