-Szof, én itt maradok apuval!-mondta nekem és legördüt egy könnycsepp.- Szüksége van arra, hogy valaki itt legyen vele a lakásban, mert tudod milyen. Anya nélkül ő nem létezik. Majd ha kicsit jobban lesz ő is és én is kimegyek és megpróbálunk úgy élni, ahogy ez előtt.
-Rendben, de nagyon vigyázz magadra és apukádra! Meg foglak látogatni, ebben biztos lehetsz. Hívj ha valami van és rögtön hazajövök érted.
-De engem is felhívhatsz bármikor ha valamiben segíteni kell!-szólt közbe apu.
-Igazán nem kell! Megtudok mindent csinálni csak az anyu nélkül tudom, hogy nehezebb lesz apának is, meg én sem tudnék most mosolyogni kint. Sokkal jobb lesz így.
-Rendben. Hívj minden nap, amikor csak akarsz! Tudni akarom mi van veled és apuddal. Jó?
-Oké.
-Jessy drága, menjünk haza! Nem akarok több időt itt tölteni.- mondta Kevin, Jess apukája.-Sziasztok és köszi mégegyszer, hogy eljöttetek!
-Ez természetes! Ann olyan volt mintha a második anyukám lett volna! -mondtam és ölelt meg Kevin.
Hosszan megöleltem Jessyt és elindultunk a régi házhoz. Holnap megyünk is vissza Londonba és jön Tomy is. Ez nagyon jól esett, hogy így törődik velem, mert én is nagyon ki vagyok. Hazaérve behuppantam az ágyamba és csak néztem a régi képeket. Oda feküdt mellém Tomy és beszélgetni kezdett.
-Nagyon hiányoztál kicsim.-mondta és megpuszilta a nyakam.
-Te is! Én már azt hittem, hogy elfelejtettél és mással vagy. De mikor meghallottam a hangod a szállóban, éreztem, hogy nagyon szeretsz.
-Tudod, be kell vallanom valamit...-hajtotta le a fejét.- Én tényleg összejöttem valakivel, de csak azért, mert annyira hiányoztál, hogy nem bírtam ki, hogy valaki ne öleljen meg és ne legyen velem, mikor szükségem van rá...
-Tudtam...Éreztem, hogy van valami...De köszi hogy elmondtad. Viszont most légyszi menny el!
-Kicsim, én Téged szeretlek! Nagyon...De már nagyon egyedül éreztem magamat.
És ekkor kifakadt belőlem a sírás.
-Légyszíves menj el! én holnap visszamegyek Londonba és átgondolom ezt az egészet és majd jelentkezem..Addig viszont azt szeretném, hogy ne írjál. Muszáj gondolkodnom.-Adtam neki egy búcsú puszit és finoman eltessékeltem.
-De én nem tudok nélküled élni. Hű ez egy kicsit nyálasra sikeredett, de ez az igazság.
-Tudom, nekem is nehéz lesz, de biztos lehetsz benne, hogy jelentkezem.
Erre a mondatra felkapta a cuccait és elviharzott. Nagyon rosszul esett, hogy ilyet kellett Tőle hallanom. Tőle akiben a legjobban megbíztam és akit szerettem. Most a felé táplált bizalmam megingott.
Másnap korán reggel mentem a reptérre. Apu, és anyu már felültek a repülőre, én még utoljára visszanéztem, hátha ott van Tomy...de nem volt ott. Londonban lepakoltam a szobámban a cuccot, de más volt a szoba így, hogy nincs ott Jessy. Csendes volt és üres. Anyu benyitott hozzám egy tál levessel és letette az asztalra.
-Drágám, muszáj enned egy kicsit, mert így is sovány vagy. Ha így folytatod beteg leszel!-nyomott egy puszit a homlokomra és kimet a szobámból.
Ettem egy kicsit. Felmentem syke-ra, és felhívtam Jessyt. Szegény még mindig nagyon szomorú és folyamatosan csak sír. Aztán felhívott valaki más ezért le kellett tennem Jesst. És mikor megnéztem ki az nem hittem a szememnek. Tomy hívott, pedig mondtam, hogy ne írjon. És itt van a hiba...csak azt mondtam, hogy ne írjon nem azt, hogy ne hívjon. Felvettem és egész jót beszélgettünk. Megtörtént az amire azt hittem, hogy csak később fog. Kibékültünk. Annyira boldog vagyok! De le kellett tennie,nekem meg le kellett mennem apuhoz.
Másnap korán keltem, mert suliba mentem. Viszont itt megint meglepetés fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése