Apu el vitt a stúdióba, mert én nem tudtam, hogy hol volt. Bementünk az épületbe és leesett az állam. Nagyon jól nézett ki és mindenki nagyon kedves volt velünk. Egy kedves lány bekísért Simon irodájába.
- Szia Sophie. Hogy vagy?
- Szia. Köszi jól. Te?
- Én is. Akkor bemutatnám neked a stúdiót.
Körbevezetett, megmutatta, hol van az a bizonyos színpad meg még pár fontos helységet. Aztán visszamentünk az irodába, ahol egy halom papír várt minket. Ezek a szerződések, és a zene szövegek voltak. Aláírtunk mindent, megkaptam az úgymond "forgatókönyvet" amiben a szombat este menete volt leírva, és a zene szövegeket is a kezembe nyomta Simon.
-Ezeket tanuld meg.-Szólt rám.- Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen segíteni. Lesz egy súgógép de arra nehéz ránézni éneklés közben. Szerdára meg kéne tanulni a jó részét, nem az összeset, de nagyjából tudd a java részét. Jó?
-Rendben. Kössz a tippet, megfogadom.- mosolyogtam.
-Akkor Szerdán várlak, most viszont sürgősen el kell mennem. Szia.
-Itt leszek! Szia.
Amikor kimentem az irodából Apu már ott várt a recepciónál.
-Minden rendben ment? Add ide ezt a sok papírt!- vette ki a kezemből az összeset.
-Persze. Szerdán ráérsz?
-Mit kéne csinálni? Mondjuk neked mindent megcsinálok.- nyomott egy igazi cuppanós puszit az arcomra.
-El kéne ide hozni megint 8ra.
-Itt leszel!-kiáltott fel, persze csak átvitt értelemben.
-Köszönöm. Te vagy a legjobb apuka a földön!- mondtam és adtam neki egy nagy ölelést.
-Ezt meg kell koronázni! Mit szólnál ha elmennénk fagyizni, vagy kávézni, közben beszélgethetnénk.
-Benne vagyok, de csak akkor, ha a fagyimra kapok gumicukrot is!- nevettem el magam.
-Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.
Imádom apát. Szinte Ő a legjobb férfi barátom. Viszont mellette még kislány vagyok így 18 évesen is. Ő kihozza belőlem a bennem rejlő kisördögöt és kislányt egyszerre. Olyan vagyok, mint egy 6 éves, felnőtthöz egyáltalán nem hasonlítható gyerek.
El mentünk fagyizni és kaptam gumicukrot a fagyimra, sőt a kávéra kaptam tejszínhabot, meg kakaót is. Beszélgettünk egy csomó mindenről. Úgy elszaladt az idő a beszélgetés közben, hogy besötétedett. Akkor jutott eszembe, hogy én 7kor Nikivel találkozom a parkban. Ránéztem az órámra és fél7 volt. Mondta apunak, hogy menjünk. Kifizette a kávékat, meg a fagyit és hazafuvarozott. Felmentem a szobába gyorsan átöltöztem egy lazább ruhába, és lesuhantam a parkba.
Niki már ott várt. Odaszaladt hozzám és megölelt. Régen nem találkoztunk. Ő is Magyarországról jött és régen majdnem szomszédok voltunk. Facebook-on szoktunk beszélgetni, viszont élőben régen találkoztunk. Ő is imádja az 1D-t. Nem értem mit lehet abban 5 fiúban annyira szeretni. Niki csak miattuk jött ki, mert lesz valami fellépésük itt Londonban és eljött csak azért, hogy megnézze őket. Én mikor mondtam neki, hogy nem szeretem a fiúkat, egyből elkezdett piszkálni, hogy hogy nem lehet őket szeretni, meg olyan aranyosak, meg ilyenek. Vele is jót elbeszélgettem. Körülbelül 9 óra lehetett, mikor megszólalt Niki telefonja. Én akaratlanul elkezdtem énekelni a számot, ami a More than this volt az 1D-től. Niki rám nézett és kinyílt a szája.
-De hát te nagyon jó énekelsz. Nem akarsz jelentkezni az X-Factor-ba? A fiúk is ott lettek híresek. Az az igazság, hogy szombaton fel fogok lépni a Szárok a színpadon-ban. Egyébként meg csak a szállóban lépek fel néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése