Szombat reggel 7 órakkor megszólalt az ébresztő. Tomy, már fent volt és csinálta nekem a tejeskávét.
-Jó reggelt Szivem.- nyögtem ki magamból és kómás fejjel ránéztem.
-Szia Kincsem. Jót aludtál?- kérdezte fitten.
-Igen, mint a bunda.
-Mindjárt kész a tejeskávéd.
-Köszönöm szivem, imádlak.- mondtam és elásítottam magam.
-Igazán nincs mit. Én is nagyon szeretlek!- odajött és megölelt. Még egy puszit is nyomott a homlokomra.
Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Letusoltam és próbáltam rendbehozni magam. Nem sminkeltem semmit, mert ott úgyis le kéne szedni. Megittam a tejeskávémat és kinyitottam a gardróbot. Gyors felvettem valami ruhát és lementem a konyhára ennivalóért. Mikor benyitottam ismerős fütyülésre lettem figyelmes.
-Jó reggelt.- mondtam még igencsak álmos hangon.
-Szépség?- jött a hang a konyha egyik végéből.
-Mackóó, hát te vagy az?
-Igen, miért ki lenne más?- jött oda és felkapott és tőle is kaptam egy puszit.
-Azt hittem az a Drake, vagy hogy hívják.- mondtam fintorral az arcomon.
-Nem így akartam tudatni veled, hogy visszajöttem és megint itt dolgozok, de így is jó. Akartam neked vinni, fel a szobádba tejeskávét úgy, ahogy szereted.- mondta lehajtott fejjel.
-Elrontottam a meglepetést? Bocsánat!- mondtam szomorúan és megöleltem.
-Ezt el de van egy jó hírem.
-Mi az? Mondd már!- néztem rá izgatottan.
-Ma este, az első sorból fogok neked szurkolni.- mondta vidáman.
-Dejóó!- ugrottam a karjaiba.- Viszont nekem most mennem kell. Szia Mackó, szeretleek!
-Szia Szépség. Én is nagyon! Várj, itt hagytad a tejeskávédat!- kiabált utánam.
-Ohh köszi.- elvettem és már indultam is vissza.
Beléptem az ajtón és Tomy menet felszerelésben várt.
-Mehetünk Kicsim? -nézett rám.
-Még csak 7 óra van. Nem kell ilyen hamar menni!- mondtam neki.
Ekkor megszólalt a telefonom. Nem volt szám, csak az volt kiírva, hogy "Ismeretlen".
-Hallo, tessék? Sophie Rank telefonja.
-Szia Szof! Rég beszéltünk Hiányzol!- hallottam az ismerős hangot.
-Szia kincsem! Mi újság? Jól vagytok?- kérdeztem.- Te is nagyon hiányzol. Képzeld ma lesz a show.
-Tudom, ezért hívtalak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, és nem szurkolhatok.- mondta Jess, mert ő hívott.
-Viccelsz? Ha itt lennél velem, együtt lépnénk fel! Na de hogy vagytok?
-Nagyon jól vagyunk, köszi. Csak hiányoztok. Rossz itthon egyedül. De ha minden igaz nemsoká kimegyünk egy kicsit és ami még jobb, hogy én jövőhónapba, megyek vissza. Eljövök Magyarországról és visszaköltözöm. Felforgatjuk majd a szállodát.- mondta biztató hangsúlyon.
-Hát azt nehezen, ugyanis én meg Tomy vasárnap cuccolunk a szállóból.- jelentettem ki.- De ami jó. hogy te is ott fogsz lakni.
-Hol? Mi van? Nem a szállóban?- értetlenkedett.
-Nem elköltözünk egy nagyon szép házba. Mikor jöttök ki?
-Hát, ha minden igaz. Jövőhéten, vagy utána. Amúgy nem zavarlak?
-Te drágám soha.
-Kicsim, kéne mennünk!- szólt hozzám Tomy.
-Menjünk.- válaszoltam.- Nem neked mondtam Jess.- tettem hozzá.
-Képzeld, van jó oldala is, hogy hazajöttem!- kezdett bele.- Itt volt a múlthéten egy külföldön híres, pont londoni színjátszó kör. És van egy nagyon cuki fiú benne, és még mindig itt van és ma megyek találkozni vele.
-Ez nagyon jó hír. Örülök neki!- mondtam vidáman. Beszélgettünk még egy kicsit, de sajnos le kellett tennem, mert megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és egyenesen Simon irodájába vettük az utat.
-Sziasztok.- köszöntött kedvesen.- Izgultok?
-Szia. Igen egy kicsit. De tegnap volt időnk és helyünk gyakorolni.- mondtam.
-Ez remek. Elhoztátok a zeneszövegeket, meg az esti menetrendet?
-Persze, hogy elhoztuk.
-Rendben, akkor mehetünk is a színpadra, gyakorolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése