54.rész~ FÉLEK!

Gyorsan felöltöztem és lementem hozzá.
-Hát te mit keresel itt? Honnan tudod, hogy itt vagyok?-néztem nagyra nyitott szemekkel.
-Niki mondta. De nekem is lenne egy kérdésem. Mit csináltatok Tomy szobájában?
-Átmenetileg ott alszom, de ma megyek haza, ha hív Adam.
-Ne hazudj kérlek! Mindent tudok...- mondata közben a földet nézte.
-Nem hazudom! Szeretlek, és csak te vagy nekem! 
-Tudom, hogy lefeküdtél vele! Ugyan már Sophie, zihálsz, a hajad összevissza áll, és tiszta vörös vagy!
-Ki mondta el?
-Emily, de ez most mindegy!
-Megvársz itt? Máris jövök!
Azzal a lendülettel bementem a házba. Tomy a konyhában kaját csinált, meg akart ölelni, de én futottam tovább. Emily szobájához érve benyitottam a lányhoz és dühösen nekiestem.
-Mit képzel magadról te csitri, hogy beleavatkozol az életembe? Mi jó van ebben? Neked ez most jó?- majdnem megtéptem, de tartottam magam.
-Miről beszélsz?
-Minek mondtad el Louinak, hogy megcsaltam? MIÉRT?
-Sophie, csak azt akarom mondani, hogy jobb hogyha elmondod Louisnak, hogy lefeküdtél a bátyámmal, vagy egy nagyon szaftos pletykát indítok el a neten, ami a pasid kezében fog kikötni!- hallottam Emily fenyegető hangját. 
**
Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Tomy ágyában feküdtem egy takaróba bugyolálva.
-Hol van Louis?- kérdetem Emet.
-Turnén, ezt sem tudod?
-Hugi, mit mondtam neked az előbb? Hogy semmit nem láttál és elfelejted, különben nagyon meg fogod bánni!- hallottam Tomy hangját.- Semmi közöd ahhoz hogy mi mit csinálunk!
-Ugyan mi bajom lenne?- vihogott Emily.
-Megkérdezzük anyát mit gondol Viktorról?
Ekkor Emily kiment a szobából, de előtte még bocsánatot kért. Elkezdtem felöltözni, majd felhívtam Adamet, haza tudunk-e menni. Azt a választ kaptam, amire számítottam.

'Végre hazamegyek! NEM! Nem akarok haza menni... Vagyis nem akarok anyával beszélni. FÉLEK!

53. rész~ Itt meg mi a fene folyik?

Ahogy bementem a szobába, bedőltem az ágyba és kinyúltam. Csak fújtattam mint egy ló. Nem tudtam miben, de nagyon kifáradtam.
-Fáradt vagy?- nézett rám Tomy furcsa fejjel.
-De nem tudom mitől. Semmit nem csináltam egész nap, de úgy érzem magam, mint aki most jött haza 3 nap folyamatos melóból.
-Tehetünk róla, hogy tudd, mitől fáradtál ki- levette a felsőjét, és felém hajolt. Elkezdte a kezemet simogatni, aztán áttért a nyakamra. Csikizett és simogatott egyszerre. Aztán elkezdte puszilgatni is a nyakam. Mikor a forró, puha ajkai a nyakamhoz értek mindenem beleremegett. Ekkor hirtelen megállt és rám nézett.
- Fájt, vagy mi? Rosszul esett valami?
-Nem. Nincsen semmi, csak jól esett- szuszogtam.
Ahogy ezt kimondtam folytatta is. Végül az ajkai az én ajkaimhoz vándoroltak. Elkezdte harapdálni a szám szélét. Aztán megcsókolt. A heves csókcsata közepette Tomy megfogta a pólóm alját, és lassan elkezdte felfelé húzni, majd levette rólam. Megcsókolt, majd a szája egyre lejjebb vándorolt a testemen. A hasamnál megállt és finoman azt is körbepuszilgatta. Nem bírtam csöndbe maradni, nyögtem egyet. Erre a jelzésre még finomabban, de gyorsabban és több puszit nyomott a hasamra. Mindig is tudta, hogy ez a gyenge pontom. Aztán megint az ajkaimra cuppant. Beletúrtam a hajába, majd a hátát kezdtem el simogatni.
-El sem tudod képzeni, milyen rég várok erre a pillanatra!- suttogta a fülembe.
-Nagyon jó veled!- pusziltam végig az arcát.  Aztán fordult a kocka, én kerültem fel, ő meg alám.  Finoman fölé hajoltam és megcsókoltam. Mikor végre sikerült kiszabadítani a nyelvem a szájából, a nyakát céloztam meg. Finom apró csókokkal fedtem be az egész nyakát. Ez volt a gyenge pontja. A nyaka. Erre nem tudott csöndben maradni, ő is nyögött egyet.
-Imádlak Szof!- szuszogta, majd megfogta a tarkóm, finoman maga felé húzott és megcsókolt. Már mindketten hiányos öltözetben voltunk, mikor Tomy elkezdte levenni rólam az utolsó előtti ruhadarabot, a melltartómat. Az ölében ültem, ő felült, átölelt, és megfogta a kapcsot. Már majdnem sikerült neki kikapcsolni, mikor hirtelen meglöktem a vállát és hátraesett. Felhajoltam és megint  a nyakát kezdtem el puszilgatni. Erre megint felnyögött. Ekkor a kilincs megmozdult. Én egyből megpróbáltam lemászni a fiúról, de nem sikerült, hát ráestem. Az ajtó kinyílt, Tomy húga állt ott, leesett állal.
-Itt meg mi a fene folyik?- nézett nagyra nyílt szemekkel.
Próbáltam lekeveredni Tomyról és a takarót magamra tekerni.
-Emily! Kopogni nem szokás?!- förmedt rá a Húgára Tomy.- Azonnal tűnj innen és amit láttál, arról kussolsz! Megértettük egymást?
-Igen.- hajtotta le a fejét Em és becsukta az ajtót.
-Na, folytathatjuk?- nézett rám Tomy perverzül.
-Komolyan mondod? Te hülye vagy? Most nyitott ránk a húgod, és te még folytatni akarod?-förmedtem rá.
-Nem látott semmit és különben is ez nem az ő dolga. Na gyere!- Közelebb jött felém és megcsókolt.
-Tomy, nekem barátom van, akit szeretek és nem akarom megcsalni.
-Ezek szerint engem nem szerettél? Engem is megcsaltál...- szomorodott el.
Hirtelen semmit nem tudtam mondani, csak ültem az ágy szélén és a szemem a padlót vizsgálta a fejem meg hirtelen olyan vörös lett, mint a rózsa.
Megint éreztem a nyakamon a puha ajkait, ahogy puszilgat. Próbáltam Louit kitörölni az agyamból, de nem ment. Tomy finoman megcsókolt. Erre elszállt minden gondolatom, és csak kettőnkkel foglalkoztam. Lekerült rólunk minden ruhadarab, és megtörtént aminek kellett,....vagy nem kellett.
-Szof, én nagyon szeretlek!-zihálta Tomy.
-Nagyon jó volt veled, de nem kellett volna.
-De legalább most már tudod, hogy mitől vagy kifáradva!- kacsintott egyet.
-Nagyon vicces!- mondtam flegmán.

**
Kinéztem az ablakon és ott állt Loui. Nem hittem a szememnek.

52.rész~ Nem tudod, milyen rossz téged így látni

Elmentem letusolni, és befeküdtem az ágyba. Nagyon kimerültem, álmos is voltam, de a gondolatoktól nem tudtam elaludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy anyáék égész életemben nem mondták el a teljes igazságot . Minél hamarabb szerettem volna megtudni, az igazat, és anya szájából azt hallani, hogy ez nem igaz, Adam csak átvert. De már biztos voltam benne, hogy ha ennyi mindent nem mondott el nekem, akkor más is van, amiről hallgat. Szinte én éreztem magamat rosszul és kellemetlenül. Nagy nehezen elaludtam, mire Tomy rontott be a szobába, hogy keljek fel, mert itt van valami ismerősöm. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Adam ült a kanapén. Odamentem, leültem mellé és egyből elkezdtem faggatózni.
-Hát te?- dobtam neki egy egyszerű kérdést és egy értelmetlen fejet.
-A holnapról van szó. Nem tudok menni, mert közbe jött egy fontosabb ügy- a mondanivalója alatt tekintete végig a padlót égette. Mintha nem mert volna a szemembe nézni mert füllent.
-És mikor jó neked? Kélek mondd, hogy hamar!
-Szombaton már jó, csak ez most tényleg sokkal fontosabb. Bocsi. De most mennem kell, majd holnap felhívlak, és megbeszéljük a többit!- dobta nekem a mondatait és már ment is ki az ajtón. Tomy értelmetlenül jött felém, hogy mi volt ez az egész, és ki volt ez a srác.
Elmeséltem neki hogy mi történt a parkban. A mondandóm felénél eszembe jutott minden. Hogy hazudtak nekem, Liam és anyáék. A szemeimben könnyek jelentem meg, majd megcélozták a padlót és elkezdtek lepotyogni a szememből. Tomy odahajolt és átkarolt.
-Igen, eddig értem, hogy odament hozzád, de miért? Ki ő?- értetlenkedett tovább.
Aztán elmondtam neki az egész történetet, attól, hogy Adam odajött hozzám a parkban, egészen idáig. Vagyis, hogy elment.
Tomy rettentően kedves, figyelmes és aranyos volt. Látszott rajta, amit mondott, hogy tényleg szeret. De én nem akartam neki rosszat, hogy azt higgye, hogy én is szeretem, pedig teljesen olyan jeleket adtam neki, amiből ezt lehet kiszűrni. De jó volt, hogy legalább egy ember van, aki megpróbálja az én szemszögemből látni ezt az egészet, és együtt érez velem. Akkor visszagondoltam a közös múltunkra, hogy milyen jó is volt, de a rossz napokra is. A szemem sarkában még több könnycsepp jelent meg. Aztán Louisra gondoltam.
-Ne sírj, kérlek. Nem tudod, milyen rossz téged így látni.- miközben Tomy ezt mondta, szorosan magához ölelt. Körülbelül fél óráig még így ültünk, aztán sikerült elaludnom, vagyis inkább álomba sírni magamat.
Másnap reggel korán keltem és elmentem futni. Kikapcsoltam, egy kicsit egyedül tudtam lenni és magammal törődni. Végre megint ott voltam, ahol a legszebb időmet töltöttem régen. Futás közben sokszor megálltam egy-egy helyen és vissza emlékeztem a régi időkre.
"Otthon" már reggeli várt az asztalon. Mindenki ott ült, csak én nem. Elmentem letusolni, és leültem reggelizni. Közben nagyon jót beszélgettem Tomy húgával. Nem tudom mi történt vele, de kedves volt velem, pedig örök "ellensége" voltam. Kaja után felhívott a szobájába, ami tele volt 1D-s poszterekkel. Mikor beléptem , akkor jöttem rá, hogy miért is ilyen kedves velem. Oda volt a fiúkért és azt akarta, hogy bemutassam nekik őt.

'Na, ez most nem nagyon jött össze, Emily! Azért sem fogom bemutatni neked egyik fiút sem!'

-gondoltam magamban, de hogy ne legyek nagyon köcsög vele, átküldtem egy pár képet a telójára, ami még sehol sem volt fent. Kifaggatott az egész bandáról, de főleg Niall érdekelte. Mindent megkérdezett róla, még olyat is, amit nem tudtam, de nem is voltam rá kíváncsi.
A beszélgetésünk után átmentem a Tomy szobájába, ahol a fiú éppen öltözött.
-Boccs, rosszkor! Majd szólj ha jöhetek!- és eltakartam a tenyeremmel a szemem.
-Gyere nyugodtan!- vigyorgott.

KÖSZÖNÖK MINDENT!!!♥

Sziasztok:) Húúú de nagyon régen voltam itt. Arra a döntésre jutottam, hogy befejezem a blogot! Most, hogy középiskolás lettem, nagyon elfoglalt vagyok, nagyon sok a tanulnivaló, későn érek haza, hétvégén meg a családommal szoktam lenni... Ezek a fő okok, persze vannak még, de ezek a legnyomósabbak. Arra, gondoltam, hogy ma, felteszem az összes eddig megírt részt, ebben csak az a baki, hogy nincsen befejezve. Ötletem lenne rá, hogy hogy lehetne "hamar" befejezni, de nincsen sem időm, sem kedvem ezeket a részeket megírni. Ha esetleg lenne valaki olyan, aki esetleg átvenné a blog írását, és van kedve továbbírni és befejezni, az írjon a lanett10@citromail.hu e-mail címre, és megbeszéljük a részleteket, elmondom az én ötletemet,/ami szerintem elég jó és nagyon nagy csavarok, még érdekessé is teszik az egészet/ persze csak akkor ha kíváncsi rá:)Ha nem ír senki, hogy tovább szeretné írni, természetesen nem törlöm a blogot, csak nem lesz frissítve többet. Na mindegy. ÉN MOST SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI A MAJDNEM 7200 OLDALMEGTEKINTÉST, NAGYON JÓL ESETT, HOGY KOMMENTELTETEK, ÉS PIPÁLTATOK!! MÉG EGYSZER NAGYON KÖSZÖNÖK MINDENT!!!♥♥ NAGYON JÓ VOLT ÍRNI, ÉS SZERETTEM IS, REMÉLEM NEM VOLT UNALMAS VAGY ROSSZ AMIT ÖSSZEHOZTAM!

♥AZÉRT HIÁNYOZNI FOGTOK!! LEGYETEK JÓK!!♥