2012. október 20., szombat

6.rész~Furcsa, de jó ajánlat



-Szóval te már ismert vagy itt kint?!- gondolkodott hangosan Niki.
-Hát azt azért nem mondanám.
-Várj csak, mit mondtál, hol fogsz fellépni?
-A Sztárok a színpadon-ban.
-Akkor én látni foglak téged!!- mosolyogta el magát.
-Hogy hogy? -kérdeztem tőle meglepődötten.
-Nem mondok semmit, csak ennyit, amit már mondtam. Viszont nekem mennem kéne, mert nem vettem fel anyunak a telót.- mondta szomorúan.
-Rendben, szia. Akkor szombaton találkozunk?
-Még szép, hogy igen.
Elköszöntünk egymástól és mindenki ment haza. Felérve a szobámba, megláttam Tomyt, ahogy összegubózva alszik az ágyamon. Halkan és gyorsan letusoltam. Mikor kijöttem a fürdőből az asztalra néztem, amin egy levél volt: "Ha hazaértél kelts fel légyszi...Veled akarok lenni még egy kicsit este! szeretlek,Tomy!"
Nem volt szívem felkelteni, ezért bebújtam mellé az ágyba és én is elaludtam.
Reggel megint egy levél várt rám: "Nemsoká jövök. 9re legyél készen, mert megyünk el! Szeretlek, Tomy."
'Remek, már csak levélen keresztül kommunikálunk egymással?'-gondoltam magamban.

Felvettem a kedvenc pólómat, amit még régen kaptam Jesstől és mikorra Tomy megérkezett és útra készen voltam.
-Megjöttem kicsim!- kiabált be a fürdőbe.
-Rendben. Mit vegyek fel? Elegánsat, vagy ne?
-Amiben jól érzed magad! Bejöhetek?
-Persze, gyere nyugodtan!
Mikor bejött átkarolta a hasamat, magához húzott és egy puszit adott a nyakamra.
-Nem ébresztettél fel este!- mondta megsértődve.
-Tudom de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Bocsii!- mondtam szomorúan és megcsókoltam.
-Neked elnézem.- mosolygott.- De most már mehetünk?
-Persze, de hova megyünk?
-Azt majd meglátod, ha odaértünk.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy helyre. Ez olyan volt, mint egy kis falu a nagy városban. Teli volt szebbnél szebb házakkal és kertekkel.
-Miért hoztál engem ide?- kérdeztem meglepődötten.
-Nyugi, mindent szép sorban megtudsz!
Kiszálltunk egy gyönyörű ház előtt és Tomy megfogta a kezem és bekísért a lakásba. Elővett egy kulcscsomót és kinyitotta az ajtót. Belülről szebb volt, mint kívülről. Megnéztük a földszintet, aztán mentünk az emeletre. Jó nagy szobák voltak benne és ami még jobban tetszett, az összes háló és egyéb szobához volt egy külön fürdőszoba. Mikor végeztünk, leültünk a kanapéra és Tomy hozott inni. Aztán rétért a lényegre.
-Azért jöttünk ide, mert szeretném megtudni, hogy szeretnél-e velem ebben a gyönyörű házban lakni?
-Szeretnék, de mi lesz Jess-el? Ő nemsoká jön vissza és nem lakhat egyedül a szállóban.-mondtam kissé szomorúan.
-Nem számoltad mennyi szoba van? Neki is van hely, sőt még vendéget is hozhat, vagy a barátja is itt lakhat.
-Szóval a válaszom ezek alapján: IGEN!!- mondtam és ugrottam is az ölébe.
-De aranyos vagy, hogy gondoltál rá is!- fogtam meg a kezét.
Visszamentünk a szállóba. Tomy elment valahová, én pedig felszaladtam apu szobájába. Pont rosszkor érkeztem, mert apu éppen egy ügyfelével tárgyalt.
-Elnézést, nem akartam zavarni.
-Ugyan már Szof te sosem zavarsz!- mondta apu.- Viszont ha már így betoppantál megkeresnéd anyukádat és felküldenéd?
-Persze ez csak természetes!
Lementem a konyhába, mert anya a szállodában dolgozik szakácsként.
-Hahóó, valaki!!-kiabáltam be.
-Szof, te vagy az?- kérdezte Josh a főszakács.
-Igen én vagyok. Ki lenne más?
-Szia szépségem!- jött oda hozzám és megölelt. Joshra úgy tekintek, mint ha a bátyám lenne. Mindent elmondok neki és ő meghallgat és ha kell még tanácsot is ad.
-Mackó!- öleltem meg én is.- Anyu merre van?
-Elment a boltba, meg van valami elintéznivalója.- válaszolt Mackó.
-Rendben köszi, majd holnap este lejövök mert van mit mesélnem! Sziaa.
-Rendben, várlak! Szia
Felmentem apuhoz és mondtam neki, hogy nincs itt anyu. Még egy kicsit maradni kellett apunál aztán átmentem a szobámba. Átnéztem az összes zeneszöveget. A nagy részét ismertem, ezért nem kellett sokat tanulni. Megjött Tomy is. Letusoltunk, aztán befeküdtünk az ágyba. Mikor Tomy a hátán fekszik, én  mindig kihasználom a lehetőséget és ráfekszem a mellkasára. Ez most is így történt. Éreztem, hogy hogy dobog a szíve és ez álomba ringatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése