11.rész~ Miért...?

Sziasztok...Ez egy kivételes alkalom, hogy ma is jelentkezem új résszel. Ha eddig nem vettétek volna észre, mindig páros dátumú napokon tettem fel a részeket, ezt most sem fogom megváltoztatni. Viszont ha most rendesen holnap tennék fel részt, akkor az páratlan dátumú nap lenne, és onnan már dőlne ez az egész, így ma is felteszek egyet és megint 2 naponta fogom felrakni. 

Reggel megint arra ébredtünk, hogy apa bejött hozzánk.
-Gyerekek ébresztő! Indulnunk kell haza.- hallottam apa erőteljes hangját.
-Jó reggel apu!- nyöszörögtem halkan.
-Jót aludtál drágám?
-Igen nagyon. Mint a bunda.- mondtam egy viccnek szánva, de nem nevetett rajta.
-Lent várunk a parkolóban 8kor.
-Rendben ott leszünk.
Kiment az ajtón. Fel akartam valahogy ébreszteni Tomyt.
Kipróbálom a tegnapi ajánlatát..- gondoltam magamban.
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Vártam egy kicsit de nem ébredt fel.
Hát akkor marad a fülbe puszi.- dörzsöltem össze a tenyereimet.
Megint odahajoltam hozzá és egy jó cuppanósat nyomtam a fülébe. Fel is ugrott.
-Már megint miért így keltettél?- nézett rám kómás fejjel.- Mint ahogy tegnap is mondtam egy csókra is felébredtem volna.- mondta és a kómás fejéről a felháborodott fejére váltott.
-Meg is fogadtam, de nem történt semmi. Nem keltél fel.
-Nem igaz.
-Nem hiszel nekem?- nézetem rá felháborodottan
-De..-mondta lehajtott fejjel.
-Na ezt már szeretem. Kelj fel, mert 8ra lent kell lennünk.
-Oké, de mit vegyek fel? Nincs másik ruhánk ebben aludtunk és ebben voltunk tegnap...Ebben legyünk ma is?- mutatott a ruhájára.
Nem válaszoltam, kisuhantam a szobából, át anyáék szobájába.
-Mit vegyünk fel? nincs itt semmi ruhánk.- nyitottam be a szobába köszönés nélkül.
-Itt van a bőrönd. Tegnap összeszedtem nektek egy pár ruhát.- mutatott anya a kis bőröndre.
-Köszi szépen.- vettem el és innen is kisuhantam.
Vissza mentem a szobába és elővettem a ruhákat. Imádom mikor anya pakol nekem össze. Olyan jó ruhákat tesz nekem, hogy olyat még én sem tudok. Most az egyik kedvenc ruhámat tette be.

Felöltöztünk és már mentünk is le. A kocsinál anya megint a kezembe nyomta a kulacsot.
-Köszii!- mondtam fáradt hangon.
Az út ugyanúgy telet, mint ahogy idefelé. hosszú és fáradt. Én megint befeküdtem Tomy ölébe. Viszont félúton cseréltünk. Elvoltunk a hátsó üléseken ketten. Mikor végre hazaértünk felmentünk a szobába. Én a fürdőbe vettem az irányt ahol jó meleg vízzel letusoltam. Aztán rohantam is a konyhába.
-Mackóó! Itt vagy?- szóltam be. De nem az a hang jött amire számítottam.
-Szia Sonja.- köszönt kedvesen.
-A nevem Sophie.- adtam a választ kissé mogorván.- Josh hol van?
- Nos ő még mindig nem jött vissza.- a hangján egy kis elcsuklás hallatszott.
-Mondd meg az igazat.  Mi történt vele?- háborodtam fel.
-Semmi, csak haza kellett mennie, mert zűr van  a családjában. Ennyit tudok.
-Rendben..Köszi.- mondtam lenyugodva.
Felmentem anyáékhoz.
-Anya, én aggódom Mackóért.- mondtam és leültem az ágyra.
-Miért aggódsz? Nem kell félteni őt.
-Mi lesz, ha nem jön már vissza? Én ezzel a kis Drake-kel ne leszek jóban. Nagyon nem szimpi és nem tetszik, ahogy próbál úgy viselkedni, mint az én nagy Mackóm.- öntöttem ki anyának a lelkem.
-Nyugi drágám. Egy nap őt is megfogod kedvelni!- hallottam az ő hangjában is az elcsuklást.
-Ez nekem nagyon nem tetszik. Miért csuklik el a hangotok miközben róla van szó?- kérdeztem ismét felháborodva.
-Kicsim, mondanom kell valamit.- mondta anya a könnyeivel küzködve.
-Ez nem hangzik jól ültem le és már nekem is gyűltek a könnyek a szememben.
-Kicsim, Josht kirúgták.
Ahogy ezt a mondatot meghallottam kiszaladtam az ajtón és átrohantam az én szobámba. Ledőltem az ágyra és a fejem a párnába fúrva, elkezdtem sírni.
-Mi a baj drágám?- jött ki a fürdőből Tomy.
-Ma......Mackót............- nem tudtam többet mondani.
-Mi van Josh-al?- kérdezte kétségbeesetten.
-Kirúgták.
Ebben a pillanatban még jobban elkezdtem sírni. Nem bírtam abbahagyni. Csak sírtam és sírtam.
-Kicsim, nyugodj meg!- vigasztalt Tomy.
-Nem....nem bírok. Ő volt a legjobb barátom és majdnem bátyám volt.- sírtam Tomy vállán
-Tudom.
-Ez nem ér...miért pont őt? És miért egy ilyen ellenszenves embert kellett helyette felvenni? Miért...?
-Nyugi szivem. Nyugodj meg, mert mindjárt megyünk Simonhoz.
-Tényleg, köszi, hogy szóltál. Legalább elfelejtem egy kicsit őt...- mondtam és a sírást is abbahagytam.
-Szedd össze magad és indulunk. Jó?
-Okés.
Mikor kész lettem annyira, hogy úgy éreztem, hogy eltudunk indulni, elindultunk.
Meg is érkeztünk. Bementünk Simon irodájába és a lényegre tértünk.
-Sziasztok.- mondta és Tomy felé nyújtotta a kezét.
Kezet fogtak, bemutatkoztak egymásnak és már Tomy kezdett is énekelni.
Végére ért minden számnak. Most jött a vélemény nyílvánítás.
-Hát ez....

10.rész~ Feledhetetlen nap volt

-Ajj segítsek?
-Nem kell, boldogulok!- jelentette ki és a ruhahalom felé fordult.
-Na segítek!- mondtam egy nagy sóhajtás közepedte.
Nem kellet 2 perc, már ki is választottuk a megfelelő viseletet.
-Köszönöm a segítséget!- mondta és a számra nyomott egy puszit.
-Szívesen, de visszapakolni nem segítek!- mutattam a ruhakupac felé.
-Tudod, hogy szeretleek!
-Igen teljes mértékben! De nekem mennem kell.
-Pont most? És hova tart az utad?- kérdezte szomorú fejjel.
-Azt még nem tudom, de mennem kell.
-Akkor ez azt jelenti, hogy tényleg nem segítesz összepakolni?
-Mint már mondtam, igen azt jelenti. Ha a kipakoláshoz nem kellett segíteni az összepakoláshoz se kelljen!
-És ha nagyon szépen megkérlek?- kérdezte bociszemekkel.
-Akkor talán...- csúszott ki a számon a mondat, de nem ezt akartam mondani.
-Légyszives segííts összepakolni!- mondta gyerek hangon.
-Nem volt elég szép!- mondtam viccelődve.
-Kedves Sophie Rank. Legyél oly kedves és segíts nekem összepakolni, ezt a nagy halom ruhát!- mondta és a ruhákra mutatott.
-Ez már tetszik!- mondtam és elindultam az ágy felé.
Összepakoltunk és már mehettünk is a parkolóba.
-Köszönöm szépen a segítséget!- mondta Tomy és megcsókolt.
-Na látod hogy lehet ezt szépen is csinálni?!- mondtam neki válaszul.
-Igen látom. Menjünk mert nem lesz jó vége, ha nem érünk oda időben.
-Ugyanmár, nem fogják leszedni a fekünket!
Mikor leértünk a parkolóba, apáék már ott voltak.
-Végre, hogy leértetek!- jelentette ki apa.
-Nem is késtünk!- mondtam megsértődött hangon.
-Tessék szivem itt a tejeskávé, úgy ahogy szereted.- nyomott a kezembe egy kulacs szerű valamit anyu.
-Köszönöm.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Tomy hol van?- szólalt meg apa.
-Én már beszálltam.- hallottuk a hangot a kocsiból
-Tessék Tomy, neked is csináltam tejeskávét.- nyújtott egy ugyanolyan kulacsot Tomy felé anya.
-Köszönöm!- mondta és elvette a kulacsot.
-Anyu ez nagyon finom lett!- jelentettem ki.
-Ezt nem én csináltam!
-Akkor ki?
-Josh.- mondta anya.
-És azt hogy?- néztem rá furcsa fejjel.
-Csinált egy pár adagot mielőtt elment.- kaptam a választ
-Hogy ez a Mackó milyen előrelátó!- gondolkodtam hangosan
-Najó, beszállás!- hallottuk apa hangját.
Beszálltunk és elindultunk. Tomy és én ültünk a hátsó ülésen. Gondoltam egyet és lefeküdtem úgy, hogy a fejem Tomy lábain legyen. Ő rám nézett és elnevette magát.
-Kényelmesen fekszel?- kérdezte viccesen.
-Teljes mértékben.
-Biztos? Nem nyomja a lábam a fejed?- és ennél a kérdésnél rájöttem, hogy nem viccel, hanem komolyan kérdezi.
-Biztos. maradj csak így jó nekem.
Negyed óra sem telet el az útból, mikor én elaludtam. Megint arra ébredtem, hogy Tomy néz engem alvás közeben. Ez az egyetlen dolog, amit ki nem állhatok.
Végre megérkeztünk az uticélra. Hosszú volt az út, nem tudom, hogy mennyit leszünk itt, de keveset, ha vissza is akarunk érni.
Bementünk a kapun és ott kettéváltunk. Anya és apa elmentek jobbra, Tomy és én pedig balra.
Egy kis idő múlva összetalálkoztunk. Éhesek voltunk ezért elmentünk enni.
-Mikor indulunk vissza?- érdeklődtem aputól.
-Holnap.- jelentettem ki, úgy mintha ezt már mondta volna.
-Hogy mi?
-Holnap reggel...Szeretném ha jól éreznénk magunkat, ezért kivettem egy szobát az egyik hotelben, és ott fogunk aludni, hogy minél több időt tudjunk itt tölteni.
-Ez nagyon jó ötlet volt!- öletem át apát és vállon is veregettem.
Megkajáltunk és újra elszakadtunk egymástól. Nagyon jó ez a hely. Szép és érdekes egyben. Már beesteledett, mikor megszólalt a telefonom.
-Tessék?!- szóltam bele.
-Szia Sophie, Simon vagyok.
Szia Simon, mondd!
-Sajnos az egyik csapat lemondta a fellépést, mert nem tudnak eljönni szombaton. Nem tudsz valakit aki beugrana helyettük?- kérdezte kétségbeesett hangon.
-....-rövid csend.- Sajnos nem- szólaltam meg.
-Akkor viszont több közös számot kell elénekelnetek, emiatt, holnap is be kéne jönni. Tudom, hogy nem a legjobb, de muszáj kitalálni valamit.
-Várj csak, van egy ötletem. A barátom is nagyon jól énekel és ha az úgy jó, akkor felléphetnénk úgy, hogy...- elmondtam neki a hosszú de jó tervemet.
-Ez remek. Viszont ígyis úgyis be kéne holnap reggel jönni, hogy meghallgassuk és kiosszuk a zenéket a barátodnak. Hogy is hívják?
-Tomy.- mondtam.- Viszont van egy kis bökkenő. Holnap csak délután, vagy este felé tudunk bemenni, mert nem vagyunk otthon.
-Rendben, akkor este várlak titeket!- mondta megértően.
-Köszi, hogy gondoltál rám és remélem bejön az ajánlatom.
-Ez csak természetes. Mindenki reméli! Akkor én most megyek is. Szia és jó szórakozást, bár nem tudom hol vagy.- mondta és elnevettem magam.
-Köszi szépen. Szia.
Letettük a telefont és Tomy rám nézett.
-Ez mi volt??- olyan értelmetlen fejjel nézett rám, hogy az már vicces volt.
-Hát drágám, van egy jó hírem. Fel fogsz lépni velem szombaton a show-ban.- jelenttem ki.
-És én ebbe belemegyek?- vágott még mindig értelmetlen fejet.
-Igen!- jelentettem ki.
-Akkor rendben. Jó tudni.
-Ugye?!
Megkerestük anyuékat, ami nem volt egyszerű, de mire jó a telefon(?).
Megérkeztünk a hotelbe. Nagyon szép hely. Egyszerű, de mégis szép és modern.
Felmentünk a szobába, ami még a hotel aulájánál is szebb volt. Engedtem magamnak egy jó meleg fürdőt és befeküdtem a vízbe. Végeztem, kimentem az ágyhoz, és belehuppantam. Mikor Tomy is végzett az esti tennivalóival, befeküdt mellém és elaludtunk. Feledhetetlen nap volt.

9.rész~ Ilyet sem fogok többször hallani

Este fél11kor mentünk haza, mert elbeszélgettük az időt. De én szerettem ezt a napot is. Viszont mikor beértünk a szobába, az asztalon egy cetli állt rajta ezzel a a szöveggel: "Reggel korán kelünk! Majd jövök ébreszteni titeket. Puszi, Apa.".
Na vajon mi lesz itt?
-Én megyek lefeküdni, mert nagyon fáradt vagyok.- mondta Tomy.
-Én megyek először a fürdőbe!- jelentettem ki és már rohantam is az ajtó felé.
-Ez természetes már. Mindig te vagy az első.
-Hát ez már csak így van nálam.- mondtam és elnevettem magam.
-Na indulás be a fürdőbe, vagy én foglak bevinni, de az nem fog tetszeni!- mondta Tomy fenyegető hangsúllyal.
-Ettől meg kéne ijednem? -kérdeztem és a biztonság kedvéért bementem a fürdőbe.
Mikor végeztem és jöttem ki a szobába, Tomy zavartan csukta le a laptopomat.
-Mit csinálsz?- kérdeztem tőle kicsit furcsa hangsúlyon.
-Csak megnéztem a facebook-omat, hogy megnézzem jött-e valami értesítő.
-Értem. De felőlem annyit netezel rajta, aminnyit akarsz, ezt már megbeszéltük.
-Rendben de én most megyek fürdeni.
-Oké. Mire kijössz lehet, hogy alszok, úgyhogy Szia.
-Aludj csak. Szép álmokat kicsim!- jött oda és adott egy puszit a homlokomra.
Lefeküdtem aludni. Nem kellett több 2 percnél, hogy el is aludjak.

*Tomy szemszöge*

Mikor Szof kijött a fürdőből éppen egy régi barátnőmmel beszéltem. Meghallottam, hogy nyílik az ajtó és megijedtem, hogy ide fog jönni és megnézi, hogy mit csinálok. Szerencsémre nem tette ezt, ugyanis ha meglátja, hogy én Carollal beszélgetek, kivágja a hisztit. Szof nagyon nem bírja Carolt, pedig aranyos lány. De tartani akarom magam, nem akarom még egyszer megcsalni Sophie-t, mert én szeretem őt. Carollal jöttem össze akkor is, mikor Szof kijött Londonba. Viszont tudom, ha még egyszer elrontok valamit a kapcsolatunkban, akkor vége az egésznek. Mert ez az utolsó utáni esélyem. Tudom.
Amikor bementem a fürdőbe, attól féltem, hogy Szof megnézi a gép előzményeit és így megtalálja a levelet is amit küldtem neki. De ezt sem tette meg. Mikor kijöttem a szobába, Szof nagyon édesen aludt.  Befeküdtem mellé és én is elaludtam.

*Vissza Sophiehoz*

Reggel, arra ébredtem, hogy Tomy már megint nézi ahogy alszom. De most nem hagytam neki időt, hogy észre vegye, hogy fent vagyok, így egyből kinyitottam a szemem. Hajnali 5 óra volt.
-Ezt most nem tudod kimagyarázni, láttam, hogy nézel.
-Hát most lebuktam.- mikor ezt kimondta, felém hajolt az ágyban és megcsókolt. Átkarolt és visszafeküdt az ágy másik végére. És így elaludtunk. Nem sokat tudtunk így aludni, ugyanis apu fél6kor jött minket ébreszteni.
-Jóreggelt álomszuszékok!!- nyitott be az ajtón.
-Jó reggelt!- nyöszörögtem és ránéztem az órára.- Apu, még csak fél6 van hadd aludjunk már még egy kicsit!
-Nem lehet!- kaptam a választ, ami nem nagyon tetszett.
-Hová megyünk ilyen hamar?
-Gyerekek, megyünk Disneylandbe!- mondta úgy, minta gyereksikolyra várt volna, de ne, kapta meg.
-Ilyen korán? Ilyen messzire?- nyöszörögtem még mindig.
-Igen ilyen korán. Jót fog tenni nektek is, meg nekünk is egy ki kikapcsolódás!
-Persze, hogy jót fog tenni, csak ez a korán kelés nem tesz jót, főleg, hogy majdnem éjfélig voltunk lent a parkban.
-Nem én tehetek róla.-mondta apa, egy vállmegvonás kíséretében.
-Jó reggelt, David.- jött ki Tomy a fürdőből.
-Szia, Tomy.
-A parkolóban várlak titeket negyed7kor. Ne késsetek!- adta ki apu a parancsot, és már csukódott is az ajtó.
-Mi az, hogy negyed7kor??- néztem kérdőn Tomyra.- Én addig nem fogok elkészülni!
-Hát pedig el kell, mert különben mérges leszek!- mondta megint fenyegető hangon Tomy.
Kaptam tőle egy ébresztő jellegű csókot, és eltűntem a fürdőben.
Kivételesen, kevés időt töltöttem bent, mert sietni akartam. Mikor kijöttem a fürdőből megláttam, hogy Tomy az ágyon fekszik és alszik. Még hogy én siessek...- gondoltam magamban. Odamentem hozzá és a fülére adtam egy jó cuppanó puszit, hogy felébredjen. Sikerült, ugyanis majdnem lefejelt.
-Ez mire volt jó?- kérdezte felháborodottan.
-Kérlek szépen arra, hogy felébredj.
-Hát ez sikerült!- mondta még mindig felháborodott hangsúlyon.- De egy csókra is felébredtem volna!- tette hozzá.
-De ez hatásosabb volt!
-Te nem szeretnél felöltözni?
-És te?
-Na jó hagyjuk abba a csípelődést és segíts kiválasztani a ruhámat!- javasolta Tomy.
-Én segítsek neked? Ilyet sem fogok többet hallani!- mondtam furcsa fejjel.
-Igen segíts. Nem tudom mit kell felvenni egy ilyen helyre.
-Minél kényelmesebb, annál jobb. Ennyit segítek.- mondtam és kinyitottam a gardróbot.
Meg is találtam a megfelelő öltözetet magamnak.

Amikor kész lettem, lementem a konyhába.
-Sziaa, Mackó!!!- kiabáltam be.
Nem jött válasz, csak egy ismeretlen ember bukkant fel a sok fazék és egyéb között.
-Szia, én Drake vagyok.- nyújtotta  a kezét felém.- Gondolom nem én vagyok a Mackó.- mondta mint ha vicces akart volna lenni. Hát nem jött össze.
-Sophie.-mondtam-Nem nem te vagy az. Már ha nem baj, hogy tegezlek.
-Dehogy baj. Kifejtenéd konkrétan, hogy kit keresel?- tudakozott.
-Josht.
-Értem. Ő most nincs itt, el kellett mennie mert valamiért.
Erről nekem miért nem szólt?- gondoltam magamban.
-Na mindegy köszi a segítséget, és örülök, hogy megismertelek, viszont most mennem kell. Szia.
-Rendben, szia.
Felmentem anyuékhoz, hátha ő többet tud.
-Sziasztook!- nyitottam be a szobájukba.
-Szia Kicsim! Mi járatban itt?- kérdezte anyu, és megölelt.
-Nem tudod, hogy miért nem dolgozik Mackó?
-El kellett mennie.
-Ennyi infót már kaptam Drake-től, vagy hogy hívják.
-Igen ő Drake. Aranyos nem?
-Anyu, ne tereld légyszi a témát. Miért kellett elmenni Mackónak?
-Valami zűr van a családjában és szabadnapot kért.
-Kár pedig csak ő tudja elkészíteni a tejeskávémat úgy, ahogy szeretem!- mondtam lehajtott fejjel.- Na de megyek vissza a szobába. Majd találkozunk a parkolóban. Sziasztook.
-Rendben szia kicsim. -mondta apu.
Mikor visszaértem bementem a szobába és Tomyt láttam meg. Az ágyon egy nagy halom ruha volt.
-Te meg mit csinálsz?
-Én csak nem tudok mit felvenni...- mondta és vakarta meg a fejét.

8.rész~ Tényleg szép az élet

-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,....- rövid hatásszünet és..- nagyon sokat beszéltünk róla. Megbeszéltük a jó és a rossz oldalait is a dolognak és arra a döntésre jutottunk, hogy bár fájó szívvel, de bele egyezzünk. És azért mondtam a fájó szívet, mert nem lesz valami jó, hogy nem lesztek itt, közel hozzánk!- mondta anyu.
-Köszii!!- ugrottam apu és anyu nyakába.- De azt tudnotok kell, hogy mint már mondtam, bármikor átjöhettek!
-Köszönjük szépen!- mondta Tomy- És Szofnak igaza van tényleg bármikor!
Rendben, de van egy feltételünk, Holnap Sophie próbája után mindketten megyünk értetek és mi is megnézzük a házat és a környékét.- mondta anyu.
-Ez remek ötlet!
-Viszont mi most megyünk aludni, mert holnap mindketten korán kelünk.
-Apu, holnap is eltudsz vinni Simonhoz?
-Nem tudom, majd meglátom. Kicsit szűkösen, de talán bele fér az időmbe.
- David, ha kell eltudom én vinni! -mondta Tomy. Ezen kicsit meglepődtem.
-Rendben! Köszi, hogy segítesz.- mosolygott Tomyra apu.
-Ez csak természetes, hiszen a barátnőmről van szó.
-Én tényleg megyek, mert álmos vagyok. Sziasztok.- mondta apu és egy puszit nyomott az arcomra.
-Sziaa. Szeretlek!
Kiment apu és Tomy nyakába ugrottam, mint ma már háromszor.
-Köszi, hogy elviszel holnap!
-Mint már mondtam, ez természetes!
-Feküdjünk le mert én is álmos vagyok!- mikor ezt kimondtam elásítottam magam.
Bementem a fürdőbe és letusoltam, megmostam a fogam és pizsamába bújtam. Befeküdtünk az ágyba, Tomy átkarolt és elaludtunk. Ez a nap nagyon jó volt!
Másnap felkeltem időben és elkészültem. Felvettem egy kényelmes, de ugyanakkor mondhatni, hogy elegánsat.

Volt még 2 órám ezért elmentem a parkba egy kicsit sétálni. Egy ismerős arcra lettem figyelmes sétálás közben. Oda mentem hozzá, de nem volt egyedül. Niki volt az és ott volt egy szőke, gyönyörű tengerkék szemű srác vele. Gondoltam nem zavarok így kikerültem őket. De Niki észrevett. Elbúcsőzott a fiútól és odafutott hozzám.
-Sziaa.
-Szia. Nem kellett volna miattam leráznod azt a srácot!
-Ohh, dehogy is! Egyébként is ment valahova. Olyan édes, és kedves és jófej!- áradozott nekem.
-A szemei biztos, hogy gyönyörűek! -állapítottam meg, és elnevettem magam
-Most min nevetsz?- kérdezte meglepődötten.
-Hagyjuk! Csak mikor megláttalak titeket olyan cukik voltatok együtt és eszembe jutott, hogy mi hogy ismerkedtünk meg Tomyval. Amúgy ti jártok? Vagy együtt vagytok?
-Nem sajnos. De én szívesen összejönnék vele. Nagyon helyes és kedves meg cuki meg..
-Jó, oké felfogtam, hogy minden jó tulajdonság meg van benne- vágtam a szavába. Ebben a mondatában felfedeztem Jess szavait is. Ő is mindig ugyanígy áradozik a One Direction-ről.
-Viszont most mennem kell! Sziaa. Amúgy akkor szombaton fellépsz ugye? -kérdeztem tőlem.
-Igen, fellépek. Menjél csak nyugodtan Szia.
-Sziaa.
Megöleltük egymást és mentünk a magunk útjára.
Vissza mentem a szállóba és bementem a konyhára. Josh ott volt és egyből a nyakába ugrottam.
-Szia Mackóó!!
-Szia szépség, Miújság?
-Semmi különös. Csinálsz nekem egy finom tejeskávét, ha szépen megkérlek?
-Neked bármit!- mondta kedvesen.
-Úgy szeretleek!- öleltem át újra.
-Mi van ma veled picike? Szeretethiányod van?
-Nem dehogy is csak úúgy szeretleek. -nyújtottam el a szavakat.
-De ha ennyire nagyon szeretsz, akkor nem lesz készen a tejeskávéd! -mondta fenyegető hangsúllyal.
-Ugyan Mackóó te ügyes vagy, mindent megoldassz!
-Tudom, ezért is szeretsz engem!- mondta és öldalba bökött egy picit.
-Ezért is és még sok jóó tulajdonságod miatt.!
-Szépség, gél 10 van. Nem kéne menned?
-Jajj, dejó, hogy szóltál. Imádlaak! Sziaa!-futottam ki a konyhából, le a lépcsőn ki a főbejárathoz. Már nem is hallottam, hogy Josh elköszönt, vagy nem. Tomy már kint várt a kocsiban. Gyorsan bepattantam mellé és száguldottunk a stúdió felé. Háromnegyedkor, már ott is voltunk. Bementem Simon irodájába és elkezdtünk gyakorolni. Végig énekeltük az összes létező számot, amit énekelni fogok szombaton. Aztán a színpadon a koreográfiával is elgyakoroltuk. Előttem valami nagyon bolond emberek "léphettek fel", mert a színpad úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. De ez engem nem nagyon zavart. Lement az utolsó szám, amit én kértem, hogy hadd énekeljem el egy különleges személynek és Simon beleegyezett. Ez a személy, Jess volt és a szám a Gotta be you, az 1D-től.

-Ez nagyon jó volt Sophie.- jött oda hozzám Simon. -Legközelebb szombaton találkozunk. Legyél  itt reggel 10 órára, de nem baj ha hamarabb ide érsz. Ugye a show csak este 8kor kezdődik, de még lesz egy közös szám, amit el kell próbálni az összes énekessel.
-Rendben, itt leszek hamar. Szia.
-Várlak! Szia.
Ahogy kimentem a recepciónál nem várt senki. Ezen meglepődtem. Elindultam a parkolóba és nagy örömömre ott várt Tomy. Beültem a kocsiba és hazamentünk.
-Mikor fogunk költözni? -kérdeztem izgatottan. Nem tudom, majd még megbeszélem a tulajdonossal.
-Már nagyon várom. Ma ráérsz?
-Persze a tiéd vagyok!- kacsintott rám.
-Elmehetnénk ebédelni, aztán a parkba!- ajánlottam fel neki.
Jó ötlet!
Így is lett. Bementünk egy étterembe, ahol ismét beszélgettünk és  ettünk. Aztán kimentünk a parkba, a szokásos helyünkre. Itt is jót elbeszélgettünk. Furcsa, hgy sosem fogyunk ki a témából.

7.rész~ A nagy hír

Arra ébredtem fel reggel, hogy apu benyitott hozzánk, hogy el kell indulni. Én még sehogy sem álltam. Gyorsan megmosakodtam, és felkaptam egy ruhát.

Semmit nem tudtam csinálni, mert késésben voltunk.  Tomy már teljes menet felszerelésben volt, nem értem, hogy miért nem keltett fel időben. Beültünk a kocsiba és elindulutunk. Annyira késében voltunk, hogy a kocsiban csináltam meg a hajam, hogy legyen valami rendes kinézetem is. Simon hívott, hogy haladjunk, mert már 8 óra elmúlt és neki dolga van 9től. Meg is érkeztünk. Én rögtön rohantam az irodába. Szerencsére hamarabb odaértünk, mint ahogy hittem.
-Szia Simon, bocsi a késésért!- mondtam lihegve.
-Szerbusz. Most elnézem, de máskor ne forduljon elő!- mondta megértően.- Ez miattam is van, mert nagyon korán hívtalak be.
-Nem fog megtörténni mégyegyszer, biztos lehetsz benne!
-Mindjárt jön az énektanár és gyakorolsz vele.
-Rendben.
-Sikerült készülnöd...ugye?
-Persze. Szinte minden dalt ismerem, szóval nem volt nehéz megtanulni.
-Rendben van, majd meglátjuk!
Ebben a percben, benyitott az énektanár. Simon bemutatta nekem és engem neki és már kezdtük is az "órát". Az első szám amit énekelni fogok, az az A thousand years lesz Cirtina Perri-től.

Ezt a számot nyílván ismerem, mivel ez a kedvencem. Azért ezt tették be elsőnek, mert hallotta Simon, ahogyan ezt éneklem a szállodában és megtetszett neki. 1 órán át, csak énekeltem és énekeltem. Mikor befejeztem az egyik számot Simon megállított, hogy neki menni kell, holnap is jöjjek be.
-Nagyon jó volt!- mondta és közben tapsolt.
-Köszönöm.
-Holnap 10kor ugyanitt. Ne késs!!- és elnevette magát.
-Rendben, nem fogok. Szia.
És ebben a pillanatban kilépett az ajtón. Összeszedtem a cuccomat és én is mentem a magam útjára. Apa megint ott várt a recepción, de most Tomy is vele volt. Amikor megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Közben elindult a kocsi felé. Nem tett le, hanem kivitt a kocsihoz. Beültünk és elindultunk. Ekkor apu meszólalt.
-Tegnap miért rontottál be a szobámba? Mi volt olyan sürgős?
-Jajj tényleg, neked még nem is mondtam. Igazából te vagy az akinek először mondom, képzeld tegnap Tomy elvitt engem egy gyönyörű házhoz. És meg szeretném tőled kérdezni, hogy lakhatunk együtt Tomyval?
-Nem jó nektek a szállóban? Ott is együtt vagytok.
-De jó csak ott csak ketten lennénk, meg természetesen ott lehetne Jessy is.
-Ezt még megbeszélem anyukáddal is.
-Rendben! Azt tudnod kell, hogy bármikor eljöhetnétek oda.- mondtam hátha kicsit jobban megtudom győzni.
Hazaértünk és mindenki ment a saját szobájába, engem kivéve. Én Josh-hoz vettem az irányt.
-Helló!- kiabáltam be a konyhába.
-Szia kicsim!- hallottam anyu hangját.- Hogy ment a "meghallgatás"?
-Jól. Josh itt van?
-Persze. Kihívjam?
-Igen légyszi, de ha nem zavarok, akkor neked is mondok valamit.
-Hadd halljam!- mondta izgatottam.
-Hívd ki Mackót és már mondom is!
-Szia szépségem!- ölelt át Josh.
-Szia Mackóó!
-Na mondd már? -kért anyu izgatottan.
-Képzeljétek el Tomy megkért......-hatásszünetet tartottam.....- Hogy költözzünk össze.
-Ez nagyon jó ötlet, mondta Josh.
Anyu viszont nem volt olyan boldog.
-Ezt még meg kell beszéljük apáddal!- mondta kicsit mérgesen. Szerintem nem nagyon díjazza az ötletet.
-Tudom, apu is ezt mondta.
-Remek szóval apád sem egyezett bele ilyen hamar?
-Nem, de anyu csak, hogy tudd, bármikor eljöhetnétek hozzánk.
-Jól van kicsim, még megbeszéljük.

*Carla szemszöge-Sophie anyukája-
Mikor kimondt Szof, hogy össze szeretne költözni azzal a Tomy gyerekkel, én majdnem szívrohamot kaptam. Nem mutatom ki, de én nem nagyon csípem őt. De szeretik egymást Sophie-val, úgyhogy én nem szólok bele az életükbe, viszont én azért fogok "harcolni", hogy maradjanak itt a szállóban, itt legalább szemmel tudom tartani őket.

*Vissza Sophie-hoz*
Visszamentem a szobámba és pakolásztam egy kicsit, mert nem tudtam mit csinálni. Bejött Tomy a szobába.
-Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk moziba?- kérdezte.
-Az nagyon jó lenne, úgy sem tudok mit csinálni.
Este későn jöttünk vissza, mert még beültünk vacsizni is. Nagyon jót beszélgettünk, végre igazából is meg tudtam nyílni előtte. Mikor hazaértünk, felmentünk a szobába és lefeküdtünk az ágyra és tovább beszélgettünk. Egyszer csak benyitott anyu és apu.
-Sziasztok.
-Helló.- mondtuk egyszerre Tomyval.
-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,.....

6.rész~Furcsa, de jó ajánlat

-Szóval te már ismert vagy itt kint?!- gondolkodott hangosan Niki.
-Hát azt azért nem mondanám.
-Várj csak, mit mondtál, hol fogsz fellépni?
-A Sztárok a színpadon-ban.
-Akkor én látni foglak téged!!- mosolyogta el magát.
-Hogy hogy? -kérdeztem tőle meglepődötten.
-Nem mondok semmit, csak ennyit, amit már mondtam. Viszont nekem mennem kéne, mert nem vettem fel anyunak a telót.- mondta szomorúan.
-Rendben, szia. Akkor szombaton találkozunk?
-Még szép, hogy igen.
Elköszöntünk egymástól és mindenki ment haza. Felérve a szobámba, megláttam Tomyt, ahogy összegubózva alszik az ágyamon. Halkan és gyorsan letusoltam. Mikor kijöttem a fürdőből az asztalra néztem, amin egy levél volt: "Ha hazaértél kelts fel légyszi...Veled akarok lenni még egy kicsit este! szeretlek,Tomy!"
Nem volt szívem felkelteni, ezért bebújtam mellé az ágyba és én is elaludtam.
Reggel megint egy levél várt rám: "Nemsoká jövök. 9re legyél készen, mert megyünk el! Szeretlek, Tomy."
'Remek, már csak levélen keresztül kommunikálunk egymással?'-gondoltam magamban.

Felvettem a kedvenc pólómat, amit még régen kaptam Jesstől és mikorra Tomy megérkezett és útra készen voltam.
-Megjöttem kicsim!- kiabált be a fürdőbe.
-Rendben. Mit vegyek fel? Elegánsat, vagy ne?
-Amiben jól érzed magad! Bejöhetek?
-Persze, gyere nyugodtan!
Mikor bejött átkarolta a hasamat, magához húzott és egy puszit adott a nyakamra.
-Nem ébresztettél fel este!- mondta megsértődve.
-Tudom de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Bocsii!- mondtam szomorúan és megcsókoltam.
-Neked elnézem.- mosolygott.- De most már mehetünk?
-Persze, de hova megyünk?
-Azt majd meglátod, ha odaértünk.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy helyre. Ez olyan volt, mint egy kis falu a nagy városban. Teli volt szebbnél szebb házakkal és kertekkel.
-Miért hoztál engem ide?- kérdeztem meglepődötten.
-Nyugi, mindent szép sorban megtudsz!
Kiszálltunk egy gyönyörű ház előtt és Tomy megfogta a kezem és bekísért a lakásba. Elővett egy kulcscsomót és kinyitotta az ajtót. Belülről szebb volt, mint kívülről. Megnéztük a földszintet, aztán mentünk az emeletre. Jó nagy szobák voltak benne és ami még jobban tetszett, az összes háló és egyéb szobához volt egy külön fürdőszoba. Mikor végeztünk, leültünk a kanapéra és Tomy hozott inni. Aztán rétért a lényegre.
-Azért jöttünk ide, mert szeretném megtudni, hogy szeretnél-e velem ebben a gyönyörű házban lakni?
-Szeretnék, de mi lesz Jess-el? Ő nemsoká jön vissza és nem lakhat egyedül a szállóban.-mondtam kissé szomorúan.
-Nem számoltad mennyi szoba van? Neki is van hely, sőt még vendéget is hozhat, vagy a barátja is itt lakhat.
-Szóval a válaszom ezek alapján: IGEN!!- mondtam és ugrottam is az ölébe.
-De aranyos vagy, hogy gondoltál rá is!- fogtam meg a kezét.
Visszamentünk a szállóba. Tomy elment valahová, én pedig felszaladtam apu szobájába. Pont rosszkor érkeztem, mert apu éppen egy ügyfelével tárgyalt.
-Elnézést, nem akartam zavarni.
-Ugyan már Szof te sosem zavarsz!- mondta apu.- Viszont ha már így betoppantál megkeresnéd anyukádat és felküldenéd?
-Persze ez csak természetes!
Lementem a konyhába, mert anya a szállodában dolgozik szakácsként.
-Hahóó, valaki!!-kiabáltam be.
-Szof, te vagy az?- kérdezte Josh a főszakács.
-Igen én vagyok. Ki lenne más?
-Szia szépségem!- jött oda hozzám és megölelt. Joshra úgy tekintek, mint ha a bátyám lenne. Mindent elmondok neki és ő meghallgat és ha kell még tanácsot is ad.
-Mackó!- öleltem meg én is.- Anyu merre van?
-Elment a boltba, meg van valami elintéznivalója.- válaszolt Mackó.
-Rendben köszi, majd holnap este lejövök mert van mit mesélnem! Sziaa.
-Rendben, várlak! Szia
Felmentem apuhoz és mondtam neki, hogy nincs itt anyu. Még egy kicsit maradni kellett apunál aztán átmentem a szobámba. Átnéztem az összes zeneszöveget. A nagy részét ismertem, ezért nem kellett sokat tanulni. Megjött Tomy is. Letusoltunk, aztán befeküdtünk az ágyba. Mikor Tomy a hátán fekszik, én  mindig kihasználom a lehetőséget és ráfekszem a mellkasára. Ez most is így történt. Éreztem, hogy hogy dobog a szíve és ez álomba ringatott.

5.rész~ A találkozás

Apu el vitt a stúdióba, mert én nem tudtam, hogy hol volt. Bementünk az épületbe és leesett az állam. Nagyon jól nézett ki és mindenki nagyon kedves volt velünk. Egy kedves lány bekísért Simon irodájába.
- Szia Sophie. Hogy vagy?
- Szia. Köszi jól. Te?
- Én is. Akkor bemutatnám neked a stúdiót.
Körbevezetett, megmutatta, hol van az a bizonyos színpad meg még pár fontos helységet. Aztán visszamentünk az irodába, ahol egy halom papír várt minket. Ezek a szerződések, és a zene szövegek voltak. Aláírtunk mindent, megkaptam az úgymond "forgatókönyvet"  amiben a szombat este menete volt leírva, és a zene szövegeket is a kezembe nyomta Simon.
-Ezeket tanuld meg.-Szólt rám.- Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen segíteni. Lesz egy súgógép de arra nehéz ránézni éneklés közben. Szerdára meg kéne tanulni a jó részét, nem az összeset, de nagyjából tudd a java részét. Jó?
-Rendben. Kössz a tippet, megfogadom.-  mosolyogtam.
-Akkor Szerdán várlak, most viszont sürgősen el kell mennem. Szia.
-Itt leszek! Szia.
Amikor kimentem az irodából Apu már ott várt a recepciónál.
-Minden rendben ment? Add ide ezt a sok papírt!- vette ki a kezemből az összeset.
-Persze. Szerdán ráérsz?
-Mit kéne csinálni? Mondjuk neked mindent megcsinálok.- nyomott egy igazi cuppanós puszit az arcomra.
-El kéne ide hozni megint 8ra.
-Itt leszel!-kiáltott fel, persze csak átvitt értelemben.
-Köszönöm. Te vagy a legjobb apuka a földön!- mondtam és adtam neki egy nagy ölelést.
-Ezt meg kell koronázni! Mit szólnál ha elmennénk fagyizni, vagy kávézni, közben beszélgethetnénk.
-Benne vagyok, de csak akkor, ha a fagyimra kapok gumicukrot is!- nevettem el magam.
-Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.
Imádom apát. Szinte Ő a legjobb férfi barátom. Viszont mellette még kislány vagyok így 18 évesen is. Ő kihozza belőlem a bennem rejlő kisördögöt és kislányt egyszerre. Olyan vagyok, mint egy 6 éves, felnőtthöz egyáltalán nem hasonlítható gyerek.
El mentünk fagyizni és kaptam gumicukrot a fagyimra, sőt a kávéra kaptam tejszínhabot, meg kakaót is. Beszélgettünk egy csomó mindenről. Úgy elszaladt az idő a beszélgetés közben, hogy besötétedett. Akkor jutott eszembe, hogy én 7kor Nikivel találkozom a parkban. Ránéztem az órámra és fél7 volt. Mondta apunak, hogy menjünk. Kifizette a kávékat, meg a fagyit és hazafuvarozott. Felmentem a szobába gyorsan átöltöztem egy lazább ruhába, és lesuhantam a parkba.

Niki már ott várt. Odaszaladt hozzám és megölelt. Régen nem találkoztunk. Ő is Magyarországról jött és régen majdnem szomszédok voltunk. Facebook-on szoktunk beszélgetni, viszont élőben régen találkoztunk. Ő is imádja az 1D-t. Nem értem mit lehet abban 5 fiúban annyira szeretni. Niki csak miattuk jött ki, mert lesz valami fellépésük itt Londonban és eljött csak azért, hogy megnézze őket. Én mikor mondtam neki, hogy nem szeretem a fiúkat, egyből elkezdett piszkálni, hogy hogy nem lehet őket szeretni, meg olyan aranyosak, meg ilyenek. Vele is jót elbeszélgettem. Körülbelül 9 óra lehetett, mikor megszólalt Niki telefonja. Én akaratlanul elkezdtem énekelni a számot, ami a More than this volt az 1D-től. Niki rám nézett és kinyílt a szája.
-De hát te nagyon jó énekelsz. Nem akarsz jelentkezni az X-Factor-ba? A fiúk is ott lettek híresek. Az az igazság, hogy szombaton fel fogok lépni a Szárok a színpadon-ban. Egyébként meg csak a szállóban lépek fel néha.

Bocsii...

Sziasztook...Ma sem teszem fel a következő részt, mert ma már nincs időm és nem is volt :// úgyhogy megint kell várnotok...Csütörtökön fent lesz..Addig is találgassatok, hogy mi lesz a megbeszélésen!
Sziasztook...jó éjt nektek!♥

4.rész~ Az életem egyre szebb és szebb

Meghoztam a 4.részt. Mostantól megint 2 naponta fogom feltenni a részeket, ahogy eddig.

Ahogy kiléptem az ajtón egy üzenet fogadott. Nem ismertem fel az írást. Viszont ami rajta volt az meglepett. "Ma egy kicsit másképp fogsz eljutni a suliba,csak indulj el! Puszi!"-ez állt rajta.
Vajon ki lehet ez?-gondoltam magamban. Apu biztos nem, ő csúnyán ír. Anyának meg más a stílusa, ő nem levelet ír, hanem megmondja. de nem volt időm gondolkodni, így is majdnem késésnem voltam. Kiléptem a nagy ajtón és elindultam. Nem láttam semmi meglepő és szokatlan dolgot, viszont ahogy a zebrához értem egy ismerős arcot láttam a másik oldalon, de nem láttam teljesen, mert pont mögötte sütött a nap és nem lehetett csak nagyon keveset látni.  Zöldre váltott a lámpa, az alak meg csak ott állt és mintha várt volna valakit. Egyre jobban kezdett kirajzolódni az arc és megláttam. Tomy volt az teljes életnagyságban. Végre itt van velem és átölel. Út közben megbeszéltünk, hogy hol találkozunk suli után. Elkísért egészen az ajtóig aztán ment a szállodába. Mikor vége lett a sulinak, felvittem a cuccomat a szobába, majd lementem a parkba ahova megbeszéltük. Tomy már ott várt. Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni az életről. Aztán én már meguntam az ülést ezért elmentünk sétálni a belvárosba. Beültünk egy kávézóba is és vagy 3 órát csak sétáltunk és beszélgettünk. És még folyattuk volna, a nem kezd el esni az eső. Elindultunk haza. Mikor odaértünk a szálló elé, már bőrig áztunk. Felmentünk a szobába és átöltöztünk. Én még a fürdőben öltöztem, mikor benyitott Tomy, hogy siessek, mert itt van apa. Törölközővel a fejemen mentem ki a fürdőszobából. De nem csak apu volt a szobámban, hanem valami ismeretlen fickó.
-Jó napot!-köszöntem.-Elnézést, nagyon eláztam.
-Önnek is!-Nyújtotta a kezét egy kézfogás erejéig.-Ugyan én kérek elnézést a hirtelen látogatásért! Simon Cowell vagyok, a Sztárok a színpadon vezetője.
-Örülök, hogy megismerhetem!
-Én is, de térjünk a lényegre. Láttam magát és a barátnőjét szombat este itt az aulában. Gyönyörű hangja van!
-Köszönöm szépen, nagyon kedves.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedve önnek és a barátnőjének jövőhét szombaton fellépni a show-ban?
-Uhh az nagyon jó lenne. Köszönöm az ajánlatot, de a barátnő, Jess, most otthon van Magyarországon, mert haza kellett mennie sajnos. Én még meggondolom és jelentkezem.
-Rendben itt van a névjegykártyám, ha sikerült dönteni, hívjon bármikor!-mondta kedvesen.
-Úgy lesz! Még egyszer köszönöm az ajánlatot.
-Viszont látásra, várom a hívását!
-Viszlát!
Abban a pillanatban, hogy kimentek az ajtón Tomy nyakába ugrottam.
-Miért nem mondtál igent rögtön?-nézett rám kérdőn.
-Át kell gondoljam. Ezt az ajánlatot én és Jess kaptuk, és meg akarom beszélni vele.
-Értem!
Felmentem facebookra, és Jess is fent volt. Rá is írtam. Megbeszéltük és bele egyezett, hogy egyedül lépjek fel. Pedig tudom, hogy nagyon sokat jelentene neki, ha ő is felléphetne, mert régen ez volt a kedvenc külföldi műsora.
Másnap fel is hívtam Simont, aki behívott egy kis próbára, meg megbeszélésre.

Szünet :(

Sziasztok...
Van egy kis bibi... Tegnap elvittünk a gépet frissítésre és mindent letöröltek, köztük az előre megírt részeket. Tudom, hogy eddig 2 naponta tettem fel részeket, de a /csúnyaszóval/ hülye fejemmel nem mentettem le a részeket, ezért most szerintem a következő részt jó esetben szombaton tudom feltenni, de a legrosszabb esetben is vasárnap biztosan felkerül. Addig is kommentben lehet írni, hogy szerintetek mi fog történni Sophie-val és Tomyval...Kibékülnek vagy nem? És Jess fel fog tudni épülni? Sőt megírhatjátok azt is, hogy mi történjen! :D Szombaton vagy vasárnap jelentkezem!
Sziaszook :)

3.rész~ Újra Itthon... Nem így akartunk hazajönni

Hazajöttünk Magyarországra Jess anyukájának a temetésére. Nem ilyen dolog miatt szerettem volna visszajönni, de az élet közbetett.  Miután vége lett a temetésnek Jessy ott  maradt még egy kicsit a temetőben, hogy végleg elbúcsúzzon az anyukájától.  Mi kint megvártuk a temető előtt. Mikor kijött Jess felém fordult:
-Szof, én itt maradok apuval!-mondta nekem és legördüt egy könnycsepp.- Szüksége van arra, hogy valaki itt legyen vele a lakásban, mert tudod milyen. Anya nélkül ő nem létezik. Majd ha kicsit jobban lesz ő is és én is kimegyek és megpróbálunk úgy élni, ahogy ez előtt.
-Rendben, de nagyon vigyázz magadra és apukádra! Meg foglak látogatni, ebben biztos lehetsz. Hívj ha valami van és rögtön hazajövök érted.
-De engem is felhívhatsz bármikor ha valamiben segíteni kell!-szólt közbe apu.
-Igazán nem kell! Megtudok mindent csinálni csak az anyu nélkül tudom, hogy nehezebb lesz apának is, meg én sem tudnék most mosolyogni kint. Sokkal jobb lesz így.
-Rendben. Hívj minden nap, amikor csak akarsz! Tudni akarom mi van veled és apuddal. Jó?
-Oké.
-Jessy drága, menjünk haza! Nem akarok több időt itt tölteni.- mondta Kevin, Jess apukája.-Sziasztok és köszi mégegyszer, hogy eljöttetek!
-Ez természetes!  Ann olyan volt mintha a második anyukám lett volna! -mondtam és ölelt meg Kevin.
Hosszan megöleltem Jessyt és elindultunk a régi házhoz. Holnap megyünk is vissza Londonba és jön Tomy is. Ez nagyon jól esett, hogy így törődik velem, mert én is nagyon ki vagyok. Hazaérve behuppantam az ágyamba és csak néztem a régi képeket. Oda feküdt mellém Tomy és beszélgetni kezdett.
-Nagyon hiányoztál kicsim.-mondta és megpuszilta a nyakam.
-Te is! Én már azt hittem, hogy elfelejtettél és mással vagy. De mikor meghallottam a hangod a szállóban, éreztem, hogy nagyon szeretsz.
-Tudod, be kell vallanom valamit...-hajtotta le a fejét.- Én tényleg összejöttem valakivel, de csak azért, mert annyira hiányoztál, hogy nem bírtam ki, hogy valaki ne öleljen meg és ne legyen velem, mikor szükségem van rá...
-Tudtam...Éreztem, hogy van valami...De köszi hogy elmondtad. Viszont most légyszi menny el!
-Kicsim, én Téged szeretlek! Nagyon...De már nagyon egyedül éreztem magamat.
És ekkor kifakadt belőlem a sírás.
-Légyszíves menj el! én holnap visszamegyek Londonba és átgondolom ezt az egészet és majd jelentkezem..Addig viszont azt szeretném, hogy ne írjál. Muszáj gondolkodnom.-Adtam neki egy búcsú puszit és finoman eltessékeltem.
-De én nem tudok nélküled élni. Hű ez egy kicsit nyálasra sikeredett, de ez az igazság.
-Tudom, nekem is nehéz lesz, de biztos lehetsz benne, hogy jelentkezem.
Erre a mondatra felkapta a cuccait és elviharzott. Nagyon rosszul esett, hogy ilyet kellett Tőle hallanom. Tőle akiben a legjobban megbíztam és akit szerettem. Most a felé táplált bizalmam megingott.
Másnap korán reggel mentem a reptérre. Apu, és anyu már felültek a repülőre, én még utoljára visszanéztem, hátha ott van Tomy...de nem volt ott. Londonban lepakoltam a szobámban a cuccot, de más volt a szoba így, hogy nincs ott Jessy. Csendes volt és üres. Anyu benyitott hozzám egy tál levessel és letette az asztalra.
-Drágám, muszáj enned egy kicsit, mert így is sovány vagy. Ha így folytatod beteg leszel!-nyomott egy puszit a homlokomra és kimet a szobámból.
Ettem egy kicsit. Felmentem syke-ra, és felhívtam Jessyt. Szegény még mindig nagyon szomorú és folyamatosan csak sír. Aztán felhívott valaki más ezért le kellett tennem Jesst. És mikor megnéztem ki az nem hittem a szememnek. Tomy hívott, pedig mondtam, hogy ne írjon. És itt van a hiba...csak azt mondtam, hogy ne írjon nem azt, hogy ne hívjon. Felvettem és egész jót beszélgettünk. Megtörtént az amire azt hittem, hogy csak később fog. Kibékültünk. Annyira boldog vagyok! De le kellett tennie,nekem meg le kellett mennem apuhoz.
Másnap korán keltem, mert suliba mentem. Viszont itt megint meglepetés fogadott.

2. Rész~Ez nem kellett volna

Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy  a meglepetés vendég csak nekem volt meglepetés vendég és csak én nem tudtam róla.  Tehát Jess, apu, és midenki tudta. Sőt nem is lett volna 1D koncert....hogy milyen jó színésznő ez  a  Jess! De nem tudtam ezen gondolkozni. Mikor meghallottam azt a mondatot, hogy: ,,I love you for a thousand years" rögtön eszembe jutott a sok átsírt éjszaka, hogy nem szeret, meg hogy van más csaja. A nézése, és az áradó szeretet amit irántam táplál elfelejtette velem ezt a sok hülye gondolatot. SZERET !És nekem ez a lényeg. Ja és még nem mondtam, hogy Tomy volt a sztárfellépő. Felhívott a színpadra, hogy énekeljük el együtt a közös dalunkat ami a Talking to the moon Bruno Marstól.

Közben nyomott egy puszit az arcomra. Mikor vége lett a dalnak felém fordult és megcsókolt. Olyan jó volt a két keze közt lenni és érezni, hogy szeret és látni, hogy ő kitart mellettem ha távol vagyunk egymástól ha közel vagyunk egymáshoz. A fellépés közepén fogta magát és megszólalt:
-Engedjék meg, hogy abbahagyjam az előadást és kettesben töltsek egy kis időt a világ legszebb lányával, a barátnőmmel!
A közönség csak tapsolt és elengedte Tomyt. Ennek nagyon örültem és a nyakába ugrottam és újra megcsókolt. Felmentünk a szobámban és ott ült Jessy magába roskadva. Na ő is jókor tud rosszul  lenni.-gondoltam magamban.  Tomy is látta, hogy nincs valami jó passzban ezért nyomott egy puszit a homlokomra és mondta, hogy vígasztaljam meg majd aztán beszélgetünk. Olyan aranyos, hogy így figyel a másikra.
Bementem a szobába és leültem mellé az ágyra. Ő nem tett mást csak átölelt és zokogott a vállamon, de az okot nem tudtam és nem akarta elmondani. Rossz volt őt így látni.  Elkezdtem vígasztalni, de csak rosszabb lett a helyzet.
-Figyu szivem, nygodj meg nincsen semmi baj...és ennél a pontnál még jobban elkezdett sírni, szinte már  rosszul volt. Aztán elájult. Annyira rossz érzésem volt vele kapcsolatban. Nem szoktam ilyet tenni, de megnéztem a telóján az sms-eket és sokkolt amit láttam...vagyis inkább olvastam. Közben apu a mentőt hívta és bevitték a kórházba. Ott kiderült, hogy idegösszeomlása volt szegénykémnek. Mondjuk nemcsoda, attól amit a telójában találtam én is így reagáltam volna. Az apukája írt neki egy sms-t, hogy az ayukája......szóval nagyon rosszul volt, de már nem szenved...mert meghallt.
Másnap reggel, mikor Jessy felébredt nem tudta hogy hol van és megszorította a kezemet.
- Hol vagyok? mit keresek én itt?-kérdezte elcsukló és vékony hangon.
- Nyugi. Jó helyen vagy. Figyu, beleolvastam az üzeneteidbe, hogy tudjam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom és bármit megteszek neked, vagy veled, de sajnos ez jobb már nem lesz.
-  Mi-miről beszélsz? Mi nem lesz jobb? És miért vagyok itt?
- Tegnap este kaptál egy smst apukádtól. Nem emlékszel?
- De igen.-és elkezdett sírni.
Bejött Tomy egy nagy csésze tejeskávéval a kezében.
- Jóreggelt királylányok! -köszönt.
- Szia.-köszönt Jess vékony hangon.
Én meg csak egy puszit adtam az arcára.
- Hogy vagy Jess? Mi történt tegnap este?
- Haggyuk szivem- mondtam bánatosan.
- Nem mond csak el neki nyugodtan. Úgyis barátkoznom kell a gondolattal!- javasolta Jess.
Elmondtam Tomynak mindent. Hogy az anyukája meghalt, és hogy elájult Jess.
Két napot töltöttünk bent a kórházban, én haza sem mentem, Tomy hozott nekem cuccot és végig Jessyvel voltam.
Végre hazamehettünk, mikor egy rosszhír fogadott bennünket. Holnap lesz a temetés. Nemtudom, hogy ez nem fog-e ártani Jessnek, hiszen most jöttünk ki a kórházból.

1. rész~ Különös este és ajándék a szállóba

Sziasztok. A nevem Sophie Rank, a barátaim viszont csak Szof-nak hívnak. 18 éves vagyok, jelenleg Londonban élek és tanulok. Egy híres hotelben lakuk és nagyon szeretem ezt a helyet. Magyarországon születtem, de apukám munkája miatt ki kellett jönnünk. Velünk jött a legjobb barátnőm is, Jessy akire húgomként tekintek. Van egy barátom is de vele már csak nagyon ritkán beszélek a távolság miatt.  Ő egyébként befutott énekes és színész. Szerintem nem csak én vagyok számára fontos és ez nagyon rosszul esik. Úgy érzem velem már szakított-csak ezt elfelejtette megmondani- és összejött egy másik csajjal. Ezért is jöttem apával, hogy át tudjam gondolni ezt az egészet. Ennyit a "volt pasimról". Jessyről azt kell tudni, hogy megszállotja egy londoni bandának a nevük azthiszem One Direction. Én nem csípem őket, de Jess oda van értük, mint már írtam.
Ma valamilyen összejövetel lesz a hotelben, egy csomó híresség fog fellépni és egy meglepetés előadó is lesz. Már nagyon várjuk, Jessy-vel már reggel 8kor elkezdtük díszíteni a hotelt. Én már előző nap előkészítettem a  ruháimat és a kiegészítőket.
Tudom hogy még van egy csomó időnk de én már nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz a meglepetés előadó. Amikor nagyban takarítottam a folyosónkat Jess odajött és szomorúan mondta:
-Az 1D lemondta a fellépést, mert holnap turnéra indulnak és pihenni szeretnének.-és elkezdett sírni.
-Nyugi. Egyszer biztosan össze fogsz velük találkozni, ha másnem én foglak elvinni egy koncertjükre!-nyugtattam szegényt.
Látszott rajta, hogy egy világ omlik össze benne. Gyorsan ki akartam neki találni valamit, ezért lehívtam a büfébe, hogy megigyunk egy kólát és közbe kitaláljuk, hogy fogja látni a fiúkat. A kóla után elmentünk ruhát venni, mert ruhából sosem elég. Sikerült felvidítani. Ránéztem az órámra és elkezdtem húzni Jessyt.
-Gyere egy kicsit gyorsabban mert 6 óra van. Vissza kell érnünk a hotelbe meg át kell öltözni.
A koncert ugyan 8kor kezdődött de nekünk egy óra mire rendbe szedjük magunkat.
Visszaértünk a hotelbe, felmentünk a szobába és egy meglepetés várt minket. Az apukám ült az ágyamban két mikrofonnal a kezében.
-Te meg mit csinálsz itt?
-Ohh sziasztok Lányok-nyomott egy-egy puszit a homlokunkra.- Az a helyzet, hogy a One Diretcion lemondta  a fellépést és kéne egy beugró helyettük és eszembe jutottatok Ti. Mindketten gyönyörűen énekeltek és jó sok számot ismertek. Fellépnétek ma este?
Láttam hogy Jess szája megint görbül lefelé, így egy gyors mozdulattal kivettem apu kezéből a mikrofonokat, válaszoltam egy bólintással és kiküldtem a szobából.
-Jessy! Ne kezd megint, légyszives!  Ígérem jót fogunk bulizni és el is fogod felejteni... -és eszembe jutott, hogy vígasztalom nem pedig csak mégjobban elszomorítom- na de készülődjünk mert már 7 óra van.
Mikor készenlettünk apu megint feljött hozzánk és elmondta az esti programokat. Előttünk fellépett vagy 5 híresség. Mikor vége lett Katy Perri fellépésének, akkor jöttünk mi. Apu nagyon kedvesen és aranyosan felkonferált minket:
-És  most jöjjön az én gyönyörű és egyetlen lányom Sophie és a legszebb barátnője Jessy előadása!
Mielőtt felléptünk volna a színpadra oda jött hozzánk Taylor Swift, és sok sikert kívánt. Nagyon jófej csaj és szép is.
Hatalmas tapsvihar fogadott minket  a színpadon. Annyira jó éréz volt, hogy ez a sok ember csak minket figyel és várja, hogy mutassunk valamit. Felemelő volt.
Jessy kérésére megtanultam egy 1D számot azzal nyitottunk. Ez a szám sokat jelentett Jess-nek, mert mikor ezt meghallotta, szerette meg a bandát.

Mikor lement a szám mondtam egy kis beszédet, mert Jessy nem tudott volna beszélni.
Aztán az én kedvenc számomat énekeltük Christina Perri-től az A thousand years-t.
De ezt inkább csak Jessy énekelte mert én nem tudtam nem Tomy-ra gondolni- Ő a pasim.- és majdnem mindíg elsíram magam, könnyek nélkül, mert már annyit sírtam miatta, hogy szinte könnyem sincs. És még előadtunk egy pár számot köztük azt is amit közösen írtunk Jessel. , a Keep your head up-ot

Ez volt a záró dal. Mikor lementünk a színpadról odajött apu és ismét puszit nyomott a homlokunkra. Nagyon megdícsért, utána felküldött a szobába, hogy öltözzek át az estélyi ruhámból abba amit tegnap kikészítettem. Nem értettem, hogy egyből elküld...nagyon furcsán viselkedett. Mint aki titkol valamit, de annyira fájt a lábam is meg a fejem is, hogy képtelen voltam iyenen gondolkodni. Felmentünk,  átölttöztünk, majd Jessy elkezdett nyavajogni, hogy fáj a lába, meg hogy ő nincs megelégedve magával sem a teljesítményével. Mint ha ő is tudna valamit amit én nem és húzná az időt. Végül rávetem, hogy menjünk le. Mikor a lépcsőhöz értem nagyon ismerős hangra lettem figyelmes. Ismerem ez a hangot biztos vagyon benne, de nem tudom kié. Mikor leértem a lépcsőn elkezdetem rohanni a színpad felé a hang pedig egyre erősebb és tisztább lett. És akor esett le. Minden... a koncert, apu ötlete, hogy estélyibe legyünk, hogy "fellépés" után öltözzünk át. Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy (folytköv. a 2. részben)

Szereplők képpel, névvel és néhány szó róluk

Szophie Rank - 18 éves egyetemista lány akinek nagyon bejött az élet.

Jessy Oldson - 17 éves lány aki Sophie legjobb barátnője és oda van a One Direction nevű fiúbandáért. 

Tomy Runer - 19 éves fiú. Szophie pasia, Magyarországon sikeres énekes.

David Rank - Szophie apukája, vállalkozó, az ő munkája miatt költöztek ki Londonba.

Simon Cowrell - A Sztárok a  színpadon vezetője, Szophie főnöke.

Luois Tomlinson - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie életében.

Harry Styles - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie és Jess életében.

Niall Horan - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie és Jess életében.

Liam Payne - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie és Jess életében.

Zayn Mailk - Az 1D tajga később nagy szerepet játszik Szophie és Jess életében.