Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy a meglepetés vendég csak nekem volt meglepetés vendég és csak én nem tudtam róla. Tehát Jess, apu, és midenki tudta. Sőt nem is lett volna 1D koncert....hogy milyen jó színésznő ez a Jess! De nem tudtam ezen gondolkozni. Mikor meghallottam azt a mondatot, hogy: ,,I love you for a thousand years" rögtön eszembe jutott a sok átsírt éjszaka, hogy nem szeret, meg hogy van más csaja. A nézése, és az áradó szeretet amit irántam táplál elfelejtette velem ezt a sok hülye gondolatot. SZERET !És nekem ez a lényeg. Ja és még nem mondtam, hogy Tomy volt a sztárfellépő. Felhívott a színpadra, hogy énekeljük el együtt a közös dalunkat ami a Talking to the moon Bruno Marstól.
-Engedjék meg, hogy abbahagyjam az előadást és kettesben töltsek egy kis időt a világ legszebb lányával, a barátnőmmel!
A közönség csak tapsolt és elengedte Tomyt. Ennek nagyon örültem és a nyakába ugrottam és újra megcsókolt. Felmentünk a szobámban és ott ült Jessy magába roskadva. Na ő is jókor tud rosszul lenni.-gondoltam magamban. Tomy is látta, hogy nincs valami jó passzban ezért nyomott egy puszit a homlokomra és mondta, hogy vígasztaljam meg majd aztán beszélgetünk. Olyan aranyos, hogy így figyel a másikra.
Bementem a szobába és leültem mellé az ágyra. Ő nem tett mást csak átölelt és zokogott a vállamon, de az okot nem tudtam és nem akarta elmondani. Rossz volt őt így látni. Elkezdtem vígasztalni, de csak rosszabb lett a helyzet.
-Figyu szivem, nygodj meg nincsen semmi baj...és ennél a pontnál még jobban elkezdett sírni, szinte már rosszul volt. Aztán elájult. Annyira rossz érzésem volt vele kapcsolatban. Nem szoktam ilyet tenni, de megnéztem a telóján az sms-eket és sokkolt amit láttam...vagyis inkább olvastam. Közben apu a mentőt hívta és bevitték a kórházba. Ott kiderült, hogy idegösszeomlása volt szegénykémnek. Mondjuk nemcsoda, attól amit a telójában találtam én is így reagáltam volna. Az apukája írt neki egy sms-t, hogy az ayukája......szóval nagyon rosszul volt, de már nem szenved...mert meghallt.
Másnap reggel, mikor Jessy felébredt nem tudta hogy hol van és megszorította a kezemet.
- Hol vagyok? mit keresek én itt?-kérdezte elcsukló és vékony hangon.
- Nyugi. Jó helyen vagy. Figyu, beleolvastam az üzeneteidbe, hogy tudjam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom és bármit megteszek neked, vagy veled, de sajnos ez jobb már nem lesz.
- Mi-miről beszélsz? Mi nem lesz jobb? És miért vagyok itt?
- Tegnap este kaptál egy smst apukádtól. Nem emlékszel?
- De igen.-és elkezdett sírni.
Bejött Tomy egy nagy csésze tejeskávéval a kezében.
- Jóreggelt királylányok! -köszönt.
- Szia.-köszönt Jess vékony hangon.
Én meg csak egy puszit adtam az arcára.
- Hogy vagy Jess? Mi történt tegnap este?
- Haggyuk szivem- mondtam bánatosan.
- Nem mond csak el neki nyugodtan. Úgyis barátkoznom kell a gondolattal!- javasolta Jess.
Elmondtam Tomynak mindent. Hogy az anyukája meghalt, és hogy elájult Jess.
Két napot töltöttünk bent a kórházban, én haza sem mentem, Tomy hozott nekem cuccot és végig Jessyvel voltam.
Végre hazamehettünk, mikor egy rosszhír fogadott bennünket. Holnap lesz a temetés. Nemtudom, hogy ez nem fog-e ártani Jessnek, hiszen most jöttünk ki a kórházból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése