7.rész~ A nagy hír

Arra ébredtem fel reggel, hogy apu benyitott hozzánk, hogy el kell indulni. Én még sehogy sem álltam. Gyorsan megmosakodtam, és felkaptam egy ruhát.

Semmit nem tudtam csinálni, mert késésben voltunk.  Tomy már teljes menet felszerelésben volt, nem értem, hogy miért nem keltett fel időben. Beültünk a kocsiba és elindulutunk. Annyira késében voltunk, hogy a kocsiban csináltam meg a hajam, hogy legyen valami rendes kinézetem is. Simon hívott, hogy haladjunk, mert már 8 óra elmúlt és neki dolga van 9től. Meg is érkeztünk. Én rögtön rohantam az irodába. Szerencsére hamarabb odaértünk, mint ahogy hittem.
-Szia Simon, bocsi a késésért!- mondtam lihegve.
-Szerbusz. Most elnézem, de máskor ne forduljon elő!- mondta megértően.- Ez miattam is van, mert nagyon korán hívtalak be.
-Nem fog megtörténni mégyegyszer, biztos lehetsz benne!
-Mindjárt jön az énektanár és gyakorolsz vele.
-Rendben.
-Sikerült készülnöd...ugye?
-Persze. Szinte minden dalt ismerem, szóval nem volt nehéz megtanulni.
-Rendben van, majd meglátjuk!
Ebben a percben, benyitott az énektanár. Simon bemutatta nekem és engem neki és már kezdtük is az "órát". Az első szám amit énekelni fogok, az az A thousand years lesz Cirtina Perri-től.

Ezt a számot nyílván ismerem, mivel ez a kedvencem. Azért ezt tették be elsőnek, mert hallotta Simon, ahogyan ezt éneklem a szállodában és megtetszett neki. 1 órán át, csak énekeltem és énekeltem. Mikor befejeztem az egyik számot Simon megállított, hogy neki menni kell, holnap is jöjjek be.
-Nagyon jó volt!- mondta és közben tapsolt.
-Köszönöm.
-Holnap 10kor ugyanitt. Ne késs!!- és elnevette magát.
-Rendben, nem fogok. Szia.
És ebben a pillanatban kilépett az ajtón. Összeszedtem a cuccomat és én is mentem a magam útjára. Apa megint ott várt a recepción, de most Tomy is vele volt. Amikor megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Közben elindult a kocsi felé. Nem tett le, hanem kivitt a kocsihoz. Beültünk és elindultunk. Ekkor apu meszólalt.
-Tegnap miért rontottál be a szobámba? Mi volt olyan sürgős?
-Jajj tényleg, neked még nem is mondtam. Igazából te vagy az akinek először mondom, képzeld tegnap Tomy elvitt engem egy gyönyörű házhoz. És meg szeretném tőled kérdezni, hogy lakhatunk együtt Tomyval?
-Nem jó nektek a szállóban? Ott is együtt vagytok.
-De jó csak ott csak ketten lennénk, meg természetesen ott lehetne Jessy is.
-Ezt még megbeszélem anyukáddal is.
-Rendben! Azt tudnod kell, hogy bármikor eljöhetnétek oda.- mondtam hátha kicsit jobban megtudom győzni.
Hazaértünk és mindenki ment a saját szobájába, engem kivéve. Én Josh-hoz vettem az irányt.
-Helló!- kiabáltam be a konyhába.
-Szia kicsim!- hallottam anyu hangját.- Hogy ment a "meghallgatás"?
-Jól. Josh itt van?
-Persze. Kihívjam?
-Igen légyszi, de ha nem zavarok, akkor neked is mondok valamit.
-Hadd halljam!- mondta izgatottam.
-Hívd ki Mackót és már mondom is!
-Szia szépségem!- ölelt át Josh.
-Szia Mackóó!
-Na mondd már? -kért anyu izgatottan.
-Képzeljétek el Tomy megkért......-hatásszünetet tartottam.....- Hogy költözzünk össze.
-Ez nagyon jó ötlet, mondta Josh.
Anyu viszont nem volt olyan boldog.
-Ezt még meg kell beszéljük apáddal!- mondta kicsit mérgesen. Szerintem nem nagyon díjazza az ötletet.
-Tudom, apu is ezt mondta.
-Remek szóval apád sem egyezett bele ilyen hamar?
-Nem, de anyu csak, hogy tudd, bármikor eljöhetnétek hozzánk.
-Jól van kicsim, még megbeszéljük.

*Carla szemszöge-Sophie anyukája-
Mikor kimondt Szof, hogy össze szeretne költözni azzal a Tomy gyerekkel, én majdnem szívrohamot kaptam. Nem mutatom ki, de én nem nagyon csípem őt. De szeretik egymást Sophie-val, úgyhogy én nem szólok bele az életükbe, viszont én azért fogok "harcolni", hogy maradjanak itt a szállóban, itt legalább szemmel tudom tartani őket.

*Vissza Sophie-hoz*
Visszamentem a szobámba és pakolásztam egy kicsit, mert nem tudtam mit csinálni. Bejött Tomy a szobába.
-Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk moziba?- kérdezte.
-Az nagyon jó lenne, úgy sem tudok mit csinálni.
Este későn jöttünk vissza, mert még beültünk vacsizni is. Nagyon jót beszélgettünk, végre igazából is meg tudtam nyílni előtte. Mikor hazaértünk, felmentünk a szobába és lefeküdtünk az ágyra és tovább beszélgettünk. Egyszer csak benyitott anyu és apu.
-Sziasztok.
-Helló.- mondtuk egyszerre Tomyval.
-Megbeszéltük az összeköltözést és a válaszunk,.....