Sziasztok. A nevem Sophie Rank, a barátaim viszont csak Szof-nak hívnak. 18 éves vagyok, jelenleg Londonban élek és tanulok. Egy híres hotelben lakuk és nagyon szeretem ezt a helyet. Magyarországon születtem, de apukám munkája miatt ki kellett jönnünk. Velünk jött a legjobb barátnőm is, Jessy akire húgomként tekintek. Van egy barátom is de vele már csak nagyon ritkán beszélek a távolság miatt. Ő egyébként befutott énekes és színész. Szerintem nem csak én vagyok számára fontos és ez nagyon rosszul esik. Úgy érzem velem már szakított-csak ezt elfelejtette megmondani- és összejött egy másik csajjal. Ezért is jöttem apával, hogy át tudjam gondolni ezt az egészet. Ennyit a "volt pasimról". Jessyről azt kell tudni, hogy megszállotja egy londoni bandának a nevük azthiszem One Direction. Én nem csípem őket, de Jess oda van értük, mint már írtam.
Ma valamilyen összejövetel lesz a hotelben, egy csomó híresség fog fellépni és egy meglepetés előadó is lesz. Már nagyon várjuk, Jessy-vel már reggel 8kor elkezdtük díszíteni a hotelt. Én már előző nap előkészítettem a ruháimat és a kiegészítőket.
Tudom hogy még van egy csomó időnk de én már nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz a meglepetés előadó. Amikor nagyban takarítottam a folyosónkat Jess odajött és szomorúan mondta:
-Az 1D lemondta a fellépést, mert holnap turnéra indulnak és pihenni szeretnének.-és elkezdett sírni.
-Nyugi. Egyszer biztosan össze fogsz velük találkozni, ha másnem én foglak elvinni egy koncertjükre!-nyugtattam szegényt.
Látszott rajta, hogy egy világ omlik össze benne. Gyorsan ki akartam neki találni valamit, ezért lehívtam a büfébe, hogy megigyunk egy kólát és közbe kitaláljuk, hogy fogja látni a fiúkat. A kóla után elmentünk ruhát venni, mert ruhából sosem elég. Sikerült felvidítani. Ránéztem az órámra és elkezdtem húzni Jessyt.
-Gyere egy kicsit gyorsabban mert 6 óra van. Vissza kell érnünk a hotelbe meg át kell öltözni.
A koncert ugyan 8kor kezdődött de nekünk egy óra mire rendbe szedjük magunkat.
Visszaértünk a hotelbe, felmentünk a szobába és egy meglepetés várt minket. Az apukám ült az ágyamban két mikrofonnal a kezében.
-Te meg mit csinálsz itt?
-Ohh sziasztok Lányok-nyomott egy-egy puszit a homlokunkra.- Az a helyzet, hogy a One Diretcion lemondta a fellépést és kéne egy beugró helyettük és eszembe jutottatok Ti. Mindketten gyönyörűen énekeltek és jó sok számot ismertek. Fellépnétek ma este?
Láttam hogy Jess szája megint görbül lefelé, így egy gyors mozdulattal kivettem apu kezéből a mikrofonokat, válaszoltam egy bólintással és kiküldtem a szobából.
-Jessy! Ne kezd megint, légyszives! Ígérem jót fogunk bulizni és el is fogod felejteni... -és eszembe jutott, hogy vígasztalom nem pedig csak mégjobban elszomorítom- na de készülődjünk mert már 7 óra van.
Mikor készenlettünk apu megint feljött hozzánk és elmondta az esti programokat. Előttünk fellépett vagy 5 híresség. Mikor vége lett Katy Perri fellépésének, akkor jöttünk mi. Apu nagyon kedvesen és aranyosan felkonferált minket:
-És most jöjjön az én gyönyörű és egyetlen lányom Sophie és a legszebb barátnője Jessy előadása!
Mielőtt felléptünk volna a színpadra oda jött hozzánk Taylor Swift, és sok sikert kívánt. Nagyon jófej csaj és szép is.
Hatalmas tapsvihar fogadott minket a színpadon. Annyira jó éréz volt, hogy ez a sok ember csak minket figyel és várja, hogy mutassunk valamit. Felemelő volt.
Jessy kérésére megtanultam egy 1D számot azzal nyitottunk. Ez a szám sokat jelentett Jess-nek, mert mikor ezt meghallotta, szerette meg a bandát.
Mikor lement a szám mondtam egy kis beszédet, mert Jessy nem tudott volna beszélni.
Aztán az én kedvenc számomat énekeltük Christina Perri-től az A thousand years-t.
De ezt inkább csak Jessy énekelte mert én nem tudtam nem Tomy-ra gondolni- Ő a pasim.- és majdnem mindíg elsíram magam, könnyek nélkül, mert már annyit sírtam miatta, hogy szinte könnyem sincs. És még előadtunk egy pár számot köztük azt is amit közösen írtunk Jessel. , a Keep your head up-ot
Ez volt a záró dal. Mikor lementünk a színpadról odajött apu és ismét puszit nyomott a homlokunkra. Nagyon megdícsért, utána felküldött a szobába, hogy öltözzek át az estélyi ruhámból abba amit tegnap kikészítettem. Nem értettem, hogy egyből elküld...nagyon furcsán viselkedett. Mint aki titkol valamit, de annyira fájt a lábam is meg a fejem is, hogy képtelen voltam iyenen gondolkodni. Felmentünk, átölttöztünk, majd Jessy elkezdett nyavajogni, hogy fáj a lába, meg hogy ő nincs megelégedve magával sem a teljesítményével. Mint ha ő is tudna valamit amit én nem és húzná az időt. Végül rávetem, hogy menjünk le. Mikor a lépcsőhöz értem nagyon ismerős hangra lettem figyelmes. Ismerem ez a hangot biztos vagyon benne, de nem tudom kié. Mikor leértem a lépcsőn elkezdetem rohanni a színpad felé a hang pedig egyre erősebb és tisztább lett. És akor esett le. Minden... a koncert, apu ötlete, hogy estélyibe legyünk, hogy "fellépés" után öltözzünk át. Összeállt a kép. Tehát ezért nyavajgott Jess.... Hogy nehogy megtudjam, hogy (folytköv. a 2. részben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése