26.rész~ Ezt hogy érted??!!

*Harry szemszöge*

Erre a mondatra mindenki felfigyelt. Egyszerre néztünk Jessre, hogy mi ez az egész(?).
-Ezt hogy érted??!! Mégis hová?- kérdezte Sophie.
-Mégis hogy lehet érteni azt, hogy költözöm? Azt még nem beszéltem meg, azzal akivel akartam, de majd arra is sor kerül.
-De ugye nem mész vissza Pestre?- folytatta Szof.
-Nem. Úgy tervezem, hogy maradok itt.
Közben Niki is hazaért.
-Halii. Itt vagyok!- lépett be az ajtón. Niall egyből elé rohant.
Bejött és elcsodálkozott.
-Nina??! Hát te itt? Mi szél hozott?- ment oda a gyönyörűséghez és megölelte.
-Kijöttem Szofhoz, mert már nem bírtam egyedül Pesten. Vagyis nem voltam egyedül, de már hiányzott.- válaszolt, majd Szofra nézett.- Ki van még itt, akiről én nem tudok?
-Azt hiszem senki.- mondta Sophie.
-Nina, gyere,megmutatom neked a házat!- mondtam, hogy végre vele lehessek.
-Remek ötlet!

*Sophie szemszöge*

-Gyorsan mutasd meg, mert aztán megyünk át hozzám, hogy megmutassam neki, a házat, hogy hol fog aludni.
-Úgy lesz.- mondta Harry.
Míg ők ketten elmentek, én és Loui is bementünk a szobába.
-Helyes lány, ez a Nina.-állapította meg Loui.
-Ez most nem esett jól.
-Nem úgy gondoltam!- mondta és meg akart csókolni, de nem hagytam.
-Mennem kell!- mondtam, felálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé
De egy hirtelen pillanatban, megfogta a derekam, átölelt maga felé fordított, a fejem a két tenyere közé fogta és megcsókolt.
-Szeretlek, és kész. Ne értsd fére!- mondta.
-De nem esett jól.- mondtam durcás fejet vágva.
-Akkor menjél, ahova mennedd kellett.- mondta és elengedett.
Kimentem az ajtón és Jess szobája felé vettem az irányt. Egyre gyorsabban és egyre nagyobb léptekkel mentem. Már szinte futottam, mikor Niall megállított.
-Mi a baj, csajszi?- nézett rám és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Összevesztem Louival.
-Akarsz róla beszélni?
-Igen.
Leültünk az ágyra és rám nézett.
-Mi a gubanc?
-Az hogy egy idióta vagyok.- mondtam és mégjobban sírni kezdtem.
-Nem vagy az!
-De az vagyok. Egy mondat miatt lehet elveszítem őt. De én szeretem.
-Nyugodj meg!- mondta és átölelt.
-Nem tudok.
-Próbálj meg!
-De nem lehet! Egy apró dolog miatt vesztünk össze. Megbántottam.- és még jobban elkezdtem sírni.
-Mi volt az a mondat?
Elmeséltem neki, hogy mi történt, és még jobban sírtam. Már nem sírtam, hanem zokogtam.
-Menj fel hozzá és beszéljétek meg!- mondta Niall és megölelt.- És ha ilyen helyzet van, nyugodtan mondd el nekem. Ha tudok, segítek.
'De jó, hogy ilyen barátaim vannak. Örülök, hogy ilyen jó társaságba keveredtem'
-Rendben. És köszönöm!
Felmentem az emeletre és bementem a szobába.
-Loui, sajnálom!- mondtam.
Louis csak ült, és nézett ki az ablakon. Nem fordult meg mikor bementem.
'Megharagudott rám! Ez tuti. Fogadni mernék rá! Remek, elvesztettem azt, akit igazán szerettem!
Odamentem hozzá, és átöleltem.
-Sajnálom, ami történt! Megbántam!- mondtam.
Erre a mondatra megfordult és láttam az arcán, hogy ő is sírt.
-Ne haragudj, nem kellett volna megbántsalak! Sajnálom!- mondta Loui.
Megfordult, az ölébe ültem és hosszan megöleltük egymást.
-Szerelek!- súgtam a fülébe.
-Én is, nagyon szereelek!- mondta és megcsókolt.
-Butaság volt, hogy egy mondaton megsértődtem, tudom.- mondtam és folytattam tovább.- Nem kellett volna, de,- folytattam volna, de megint megcsókolt.
-Hagyjuk szívem, felejtsük el. Mintha meg sem történt volna.