20.rész~ Már régóta nyomta a szívem

Sziasztok. Bocsi, hogy nem jelentkeztem 3 napig, de nem voltam itthon. Igyekszem bepótolni! Ha továbbra is nagy lesz a nézettsége a blognak, lehet bevezetem, hogy  bizonyos számú komik és like-ok össze gyűlése után teszek részt. Ez nem biztos, még meggondolom. Jó olvasást!
-Netty-

Belenézett a szemembe, és csak ott álltunk és fogta a derekamat és farkas szemet néztünk. Egyszer csak megszólalt.
-Nem teheted! Neked itt van Tomy.
Időközben a többiek, -köztük Tomy is- hazamentek. Csak mi ketten álltunk az utcán. Így kimondhattam amit érzek.
-Ez a kapcsoltat kihűlt. Már nincs meg köztünk az, ami régen volt. Régen, mikor a szemembe nézett a gyomrom görcsben volt és a torkomban dobogott a szívem. Mikor megcsókolt, felemelkedtem és úgy éreztem a felhőkön ülök. Mostanában, már az is meglepő, ha ad egy puszit. 
Ezt nagyon jó volt elmondani valakinek, mert már régóta nyomta a szívem.
-Ezt meg lehet beszélni. Olyan szép pár vagytok együtt! Próbálj vele beszélni. És ha az megnyugtat, én akkor sokkal boldogabb leszek, ha nem szakítasz vele. Ez furcsán hangzik, de látszik rajtatok, hogy egymásnak vagytok. És megfogadtam magamnak, hogy miattam nem fogtok szakítani. Az meg végképp rosszul esik, hogy ez pont miattam történt. Én tényleg nagyon sajnálom.- mondta szomorú fejjel.
Ilyen jót még soha nem beszélgettem senkivel. Végre őszintén ki tudtam nyílni és eltudtam neki mondani amit érzek. Tudtam, hogy ő nem mondaná el a titkaimat és a dolgaimat senkinek. Jó érzés volt. Nem éreztem igaznak amit ő mondott. Nem úgy szeretem Tomyt, mint régen.
-Az igaz, hogy meg lehet beszélni, de ha már nem érzek iránta semmit, akkor kár a gőzért. És amit mondtam, hogy mikor vele voltam a felhőkön ültem, meg a torkomban dobogott a szívem,...nos ezt most is érzem....Csupán csak annyi a baj, hogy nem nála. Mikor veled vagyok, önmagam vagyok. Ennyi mindent, amit most elmondtam neked, Jessynek sem mondtam el. Pedig ő majdnem mindent tud rólam.- mondtam Lou szemébe nézve.
Ahogy elmondtam neki amit akartam, megölelt. Azt hiszem, szeretem.
Annyira beesteledett, hogy már az orrom hegyét sem láttam. Ránéztem a telómra, hogy mennyi az idő és 16 nem fogadott hívásom volt Jesstől, 5 Tomytól, 9 Nikitől.
'Hoppá. Ezeket nem vettem fel...'
-Menjünk haza. Nagyon este van már.- mondta Luo és ő is ránézett a telójára. Neki is volt egy jó adag hívása a fiúktól.
-Nem akarok találkozni Tomyval.- mondtam szomorúan.
-Akkor menjünk a szállodába, de előbb fel kell hívnod Jess-t, hogy nem mész, ne aggódjanak.
Így is tettem. Jess nagyon meg volt ijedve, hogy mi van velünk. Elmondtam neki mindent és leraktam.
-Menjünk ki a parkba légyszi!- néztem bociszemekkel Loura.
-Menjünk inkább a szállóba. Meg fogsz fázni- mondta és megfogta a kezem.- Te jó ég, neked jéghideg a kezed! Odaadom a kabátom!
Rátette a hátamra átölelt és elindultunk a szálloda felé.
Mikor megérkeztünk, felmentünk a régi szobámba. Az ajtó zárva volt, de volt hozzá kulcsom. Benyitottam és furcsa dologra lettem figyelmes. A szoba tele volt idegen ruhákkal. Nem tudom kié volt, de nem az enyém, az biztos. Be is zártam az ajtót, nehogy azt higgyék, hogy valami rosszat akarok csinálni.
'Remek....Nincs szobánk és apához meg nem akarok bemenni, mert vallatás lesz.'
-Menjünk Mackóhoz. Ő biztos beenged.- mondtam és elindultunk a 3.-ra.
Bekopogtam és Mackó ajtót nyitott.
'Szerencse, hogy nem alszik. Máskülönben vissza kellett volna menni a házba.'
-Szia Mackó! Kéne egy elég nagy szívesség.
-Szia szépség. Mi a baj? Látom rajtad!
-Majd holnap elmondom, de addig is megengeded, hogy itt aludjunk nálad?
-Persze.- mondtam és megölelt. Aztán Louisra nézett.
-Óh bocsi, bemutatom Louist, ő a....majd holnap mondom a többit.
-Jó napot, Louis Tomlinson vagyok!- nyújtott kezet Lou, Mackónak.
-Szia, én Josh vagyok.
Bementünk és egyből le is feküdtem aludni.