-Menjünk el sétálni, úgyis jó idő van. Valamikor úgy is meg kell ismernetek az új környéket!
-Benne vagyok!- adtam igazat Nikinek.
-Nekem is jól esne egy kis séta!- nyújtózott egyet Tomy.
A többiek is benne voltak. A környék nagyon szép! A házak rendezettek, a kertek teli vannak virágokkal és szebbnél szebb növényekkel. Pont olyan, mint amit kiskoromban megálmodtam.
-Bemehetnénk a belvárosba!- mondta Liam.
-Menjünk!- szólalt meg egyszerre Louis és Harry.
Így is lett, Tomy bevitt minket kocsival a szálloda elé, én és Jessy gyors felmentünk köszönni a szülőknek, aztán mentünk is a London Eye-hoz. Szeretek ott lenni, mert az olyan romantikus. Főleg karácsonykor este, mikor ki vannak díszítve, meg világítva az utcák. Egyszerűen gyönyörű. Nagyon szeretek itt, Londonban lakni.
-Én nagyon éhes vagyok!- nyavajott Niall, mint mindíg.
-Menjünk el enni! Van egy nagyon jó étterem nem messze!- mondta Harry.
-Menjünk!!!!- hallottuk megint Niall hangját. Kezdem megszokni, hogy ő, mindíg csak a kajára gondol...,ja meg persze Nikire.
-Niall, Te nem fáradsz bele a folyonos evésbe?- néztem rá furcsán.
-Ő? Ha lehetne éjjel-nappal enne!- mondta Lou.
Ezen elnevettem magam.
-Ezt kikérem magamnak! Nem éjjel nappal, mert éjjel aludni szoktam, mint minden más, rendes ember.
-Ezen nehogy már megsértődj, Niall!- mondta Liam.
-Késő bánat!- szólalt meg Niki.
-Na jó, inkább menjünk az étterembe, már én is éhes vagyok!- mondtam.
El is indultunk.
Megérkeztünk az étteremhez, beültünk és rendeltünk kaját. Nagyon finom volt.
-Ez jó ötlet volt tőled, Harry.- néztem a göndörre.
-Tudom.
-Ne legyél egoista maci!- mondta Jessy és puszit nyomott Harry arcára.
-Menjünk haza és folytassuk a filmezéést!- vetettem fel az ötletem.
Ez így is lett.
-Megyünk gyalog?- nézett körbe Tomy.
-Ennyi kaja után gyalogoljak? Minek nézel te engem?- nézett értelmetlenül Niall.
-Miért is ne?- kérdeztem.
-Najó menjünk gyalog!- mondta durcásan Niall.
Már a környéken voltunk, mikor kimentünk az útra, mert a járdán nem fértünk el. Csak azt hallottam, hogy egy kocsi mögöttem nagyon dudál és egyre közelebb ér hozzám. Ekkor Louis megfogta a kezemet és magához rántott az út szélére. Megölelt és megcsókolt.
-Köszi, hogy megmentettél, de engedj el!- mondtam a kezét levéve a derekamról.- Ezt nem kellett volna, ugye tudod?
-Tudom és sajnálom, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Itt vagy hozzám közel, fogom a kezed,....én nem tehettem mást. Vagyis nem tudtam ellen tenni semmit.
És ekkor odajött Tomy.
*Közben a fejemben*
'Itt bajok llesznek! Csak ne bántsa! Olyan kedves vot, hogy megmentett!'- ezek a gondolatok kavaogtak a fejemben és a gyomrom görcsben volt.
'Mi történik velem? Miért védem ennyire Lout? Csak nem...?
'Nem az nem lehet! Én Tomyt szeretem...talán.
*Közben az utcán*
-Ezt nagyon nem kellett volna!- mondta Tomy.
-Tudom, sajnálom. Jobb lesz, ha én megyek és vissza se jövök. Örülök, hogy megismertelek Sophie, és még egyszer tényleg nagyon sajnálom.- mondta Lou és lehajtotta a fejét.
-Ne Lou! Beszéljük meg!- futottam oda hozzá.- Ez egy egyszeri alkalom volt! Örülj neki, hogy megmentett különben, most a kocsi alatt feküdnék. -néztem Tomyra.
-Szof, hagyjuk. Jobb ha megyek! Nem akarom itt rontani a levegőt. Én szeretlek és szeretni foglak, de ez így, itt, és most nem jó. Mennem kell, érzem. Szia.- odajött hozzám és a szemembe nézett.
- Megyek veled. Ha te mész, én is megyek.- suttogtam a fülébe, miközben megöleltem.
Erre felkapta a fejét és értelmetlenül nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése