22.rész~Szeretlek

Mikor befejeztem a mondanivalómat, Jess nagyon nézett engem. 
-Pont ugyanezt mondta Tomy is. -mondta és csodálkozva elbambult.
-Tényleg? Akkor nem értem miért akadt ki ennyire.
-Na ez azért már durva!- mondta Jess és folytatta.- Azért gondolhatod milyen rosszul esett neki, hogy a Loui pártját fogtad, és nem az övét. Azért mégiscsak a barátod volt.
-Tudom, de akkor is. Elismerem, hogy nagyon hülyén viselkedtem, de ezt elmondhatta volna, amit neked is.
Beszélgettünk még egy kicsit, végre sikerült is abbahagyni a sírást, mikor Loui, meg Harry kopogott az ajtón.
-Nyitva van, gyertek be!- kiabált ki Jessy.
Bejöttek és Loui egyből odajött hozzám.
-Megnyugodtál már?- nézett rám aggódva.
-Amennyire tudtam igen. De még mindig kavarognak bennem az események, hogy mit hogy kellett volna. De már csak kellett volna. Ez a baj.
-Mi történt?- nézett körbe értelmetlenül Harry.
-Nem mesélted el neki?- nézetem Louira.
-Nem.
-A legjobb barátod, elmondhatod neki.- mondtam.
Kimentek az erkélyre és beszélgettek. Közben Jess, elkezdett kérdezősködni.
-Mi volt az este miután mi elmentünk?
-Semmi különös. Ideadta a kabátját, hogy meg ne fázzak. Aranyos volt.
-És hol aludtál?
-Bementünk a szállóba Mackóhoz.
-Louis is?
-Persze. Tudod milyen Mackó. Ha nekem kell valami, ő mindig ott van, és nem is kérdezősködik. Persze elmondtam neki, amit neked is, de ő még nem tudja, hogy Tomyval már nem vagyunk együtt.
Időközben a fiúk is visszajöttek.
-Sophie, nagyon sajnálom.- mondta Harry.
-Köszönöm.- húztam mosolyra a számat.- De nem kell sajnálni, mert én csináltam a bajt, szóval ez van. De örülök is, mert egy csodás emberre találtam rá. -mondtam és megöleltem Louist.
-Ez viszont is így van!- mondta Loui és visszaölelt.
-Na mi megyünk, te meg nyugodj meg szépség!- mondta Harry.
-Rendben. Megpróbálok.
El is mentek. Megfogtam Loui kezét és felhívtam a szobámba. Leültünk az ágyra és csak beszélgettünk és beszélgettünk. Megszerettem ezt a fiút. Olyan jó vele beszélgetni. 
-Loui, szertelek.
-Én is szépségem.- mondta és egyre közelített felém a feje. 
Finoman ledöntött az ágyra és megcsókolt. A csók után csak feküdtünk az ágyban és bámultuk a plafont.
-Ez most azt jelenti, hogy...?- kérdezte, közben a hajammal játszott.
-Azt hiszem.- néztem rá.
Még feküdtünk, de időközben én a mellkasára költöztettem a fejem. Jó érzés volt, hogy van egy ember aki végre ki is mutatja azt, amit érez. Beesteledett.
-Kicsim, mennem kell, majd felhívlak.
-Maradj itt, légyszi!- néztem rá bociszemekkel.
-Gyere át, az 1D házba.
-Remek ötlet!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.- Pakolok egy pár cuccok és mehetünk is.
Elindultunk. Szerencse, hogy nincs messze az 1D rezidencia. Mikor megérkeztünk,megláttuk, hogy itt vannak Harryék is. Bementünk. A ház, egyszerűen gyönyörű. Nem látszik, hogy fiúk laknak benne, nem is egy, rögtön 
-Megjöttünk!- kiabált be Loui.
-Jöttünk? Kivel vagy?- jött a válasz a nappalból. Niall elénk jött.
-Sziasztok!- mondta és odajött, hogy megöleljen.