2013. január 12., szombat

23.rész~ Itt az ideje, hogy elmondjunk valamit


Beljebb mentünk. Itt volt Jess és Niki is. Meg persze Liam és Zayn is.
-Szia Sophie. Hogy vagy?- kérdezte Jess.
-Szia. Most már jól.- mosolyogtam Jessre és hátra néztem Louira. Bólintottam egyet, hogy készen állok arra, hogy bejelentsük, együtt vagyunk. Mikor Loui rájött a jelzésemre, odajött, hátulról átölelte a derekamat, puszit nyomott a nyakamra és elkezdte a mondanivalóját.
-Itt az ideje, hogy elmondjunk valamit!- mondta és erre mindenki ránk nézett.- Szof és én....szóval, együtt vagyunk.
-Gratulálunk!- mondták egyszerre.
-Hát, akkor ezt meg kell ünnepelni!- mondta Niall.- rendeljünk pizzát és nézzünk meg egy filmet.- vetette fel az ötletet.
-Ez jó ötlet.- mondtam.
Amíg a többiek pizzát rendeltek, Loui megmutatta nekem a házat. Legjobban a szobája érdekelt, ezért oda mentünk először. A szoba nagyon szép. Nem gondoltam volna, hogy egy fiú ekkora rendet tud tartani. Mikor bementünk, becsukta az ajtót és leültem az ágyra. Mellém ült és átkarolta a vállam. A másik kezével megfogta az arcom és maga felé fordította. Belenéztem a gyönyörű tengerkék szemébe és elvesztem a tekintetében. Csak ültünk az ágy szélén, és farkas szemet néztünk. Egy hirtelen mozdulattal közelebb rántott magához és megcsókolt. Ez egy feledhetetlen lett volna, ha Niall nem szakítja meg a pillanat varázsát. Mondjuk ígyis-úgyis az lesz.
-Itt a pizza.- nyitotta ki az ajtót.
-Megyünk!- mondtam és elindultunk.
Megfogtam Loui kezét. Így mentünk le a nappaliba.
Megettük a pizzát, majd Liam felvetette az ötletet, hogy üvegezzünk.
-Nekem el kell menjek, kijött anya hozzám. Majd holnap átjövünk, hogy bemutassalak titeket neki.- mondta Niki és már ment is el. Kár, hogy elment, mikor velem kellett volna ünnepelnie, de az anyukámért én is megtennék mindent.
Körbeültünk és Liam pörgetett. Az üveg szája Jess felé állt meg.
-Jess, felesz, vagy mersz?
-Felelek!
-Kivel jönnél össze, Harryn kívül a bandából.
-Nem válaszolok.- mondta Jess.
-Akkor egy ruhadarab!- jelentette ki Liam.
Jess levette a zokniját. Valószínű, hogy készült, mert volt rajta még egy réteg.
Jess pörgetett. Louison volt a sor.
-Louis, felesz, vagy mersz?
-Felelek!
-Te kivel jönnél össze, ha Sophie-nak még itt lenne Tomy?
-Akkor várnék rá, addig amíg szakít Tomyval.- jelentette ki.
-Jaj, de cuki vagy!- mondtam és megcsókoltam.
-Oké, de a kérdésre nem válaszoltál!- mondta Jess.
-Miért ne válaszoltam volna?
-Ez elfogadható válasz volt!- mondta Harry.
-Köszönöm!- mondta Loui.
-Oké te pörgetsz!- mondta Zayn.
Az üveg Harryt "nézte ki".
-Harry, felesz, vagy mersz?
-Felelek.
-Ki tetszik Jessyn kívül.
-Az elég, hogy csak aranyosnak tartom?
-Elég.
-Én Jessyt szeretem, az első pillanattól kezdve, de még jóval mielőtt megismerkedtünk volna, twitteren bekövetett egy aranyos lány, azóta aranyosnak találom. A neve Alina.
-Alina? Alina Parker?- néztem Harryre.
-Igen. Honnan tudtad?- értetlenkedett.
-Ő a legjobb barátnőm volt, amíg ki nem költöztünk.
-Ez most komoly?- nézett Harry nagy szemekkel.
-Igen. Szinte éjjel-nappal együtt voltunk, de azóta mióta kiköltöztünk nem tartjuk a kapcsolatot. De játszunk tovább.
-Nem megyünk fel, kicsim? Kettesben akarok veled lenni.- súgta a fülembe Loui, miközben a hátamat simogatta.
-Menjünk.- súgtam neki vissza.
-Mi most felmegyünk, mert fáradt vagyok.- jelentette ki Loui.
Fel is mentünk. Lezuhanyoztam, majd felvettem egy pólót és lefeküdtem az ágyra és felnéztem twitterre. Közben Loui is elment tusolni.
Nem volt semmi érdekes, viszont mikor lejjebb tekertem megláttam egy tweetet.

@Louis_Tomlinson: Végre! Megtörtént, amire nem számítottam. Enyém vagy és soha nem engedlek el! Szeretek!♥

'Istenem, de cuki! Örülök, hogy rátaláltam. Nagyon szeretem!'
Én is ki tweeteltem ugyanezt.

@Sphie_Rank♥: Végre! Megtörtént, amire nem számítottam. Enyém vagy és soha nem engedlek el! Szeretek!♥

Loui is végzett a tusolással, kijött és befeküdt mellém. Gyors letettem a telefonom és oda bújtam hozzá.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdeztem.
-Most már igen. És te tudod, hogy imádlak?
-Most már igen.- nevettem el magam.
-Soha nem engedlek el, szépségem! Ezt megígérem neked!- mondta és a szemebe nézett.
-Adj egy puszit!- mondtam és közel hajoltam hozzá.
Így tett. A homlokomra adott egy jó cuppanósat.
-Kérsz egy kis répát?- nézetem rá.
-Ez kérdés volt?- viccelődött.
Lementem a konyhába, hogy vigyek valami ennivalót meg persze répát. Lent még nagyban ment az üvegezés.

3 megjegyzés:

  1. Kukucs, sziasztok! Nem találtam chatet, talán csak ügyetlenkedem, minden esetre ide válaszolnék :) Természetesen kiraktunk titeket a linkcseréink közé. Soksok olvasót kívánok a bloghoz! :)
    cecile (http://our-heart-beats.blogspot.hu/)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, a véleményem kimaradt, pedig elolvastam ám ezt a fejezetet:)

      Nagyon tetszik az egyszerű, laza közlésmódotok. Régebben olvasgattam én ilyen 1D sztorikat, és sokszor túl erőltetettnek éreztem. Amit viszont hiányolok az a belső gondolatok és érzések. Az egész fejezet párbeszédekből és rövid cselekményleírásokból áll. Ennek is megvan persze a maga bája, de sokat dobhat egy sztorin, ha kapunk valamit a szereplőből közvetlenül. Jobban megismerhetjük a személyiségét, szerethetőbbé válik... :) Engem kifejezetten az érdekel sokszor a legjobban, hogy egy szemszög tényleg szemszöggé váljék, hogy megismerjük, hogy a szereplőnk, a karakterünk mit gondol a másikkal szemben, mit érez, hogy reagál magában. Még annyit, hogy a melléknevekkel se legyetek fukarok szerintem. Bőven tessék használni, és könnyebb lesz elképzelni a környezetet... Megjelenik előttünk, olvasónk előtt, hogy hol is vagyunk. A környezetleírásokkal lehet a leghatásosabban hangulatot teremteni...
      A kinézethez ajánlanék egy sorkizártat. Esztétikusabbá teszi az összképet. A bejegyzésen belül pedig bátran használjatok formázásokat. Mivel a hátteretek ilyen egyszerű és letisztult, jól állna, ha a szöveget megformáznátok, feldobná az összhatást..

      Remélem, tudtam segíteni. Ne értsetek félre, nem bírálni szerettem volna, és nem parancs az én szavam! :)

      Törlés
    2. Szia. Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy csak most válaszolok, de most vettem észre a hozzászólásodat.
      Köszönöm a véleményt és megpróbálok neki eleget tenni. Segítettél vele, hiszen elmondtad a hibája az egésznek és tudok rajta javítani, hogy tetsszen. Nem értettem félre és tényleg köszönöm a komit, ezzel nekem segítettél. :) Ha valami még eszedbe jut, nyugodtan írd meg és próbálom felhasználni az ötleted.
      A chatet meg azért nem találod, mert nem tudom, hogy hol kell kitenni. Sehol sem találom, de ha te tudsz segíteni, azt nagyon megköszönném! :)
      És még egyszer köszönöm, hogy leírtad a véleményedet!!! :)

      Törlés