Másnap arra keltem, hogy valaki a nyakamba fújja a levegőt és szüntelenül engem figyel. Mikor megmozdultam, levette a kezét a derekamról és arrébb ment. Mintha tudná, hogy nem szeretem, ha alvás közben néznek.
'Csak nem Tomy az?'
Kinyitottam a szemem és megfordultam.
-Jó reggelt!- mondtam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy nem Tomy az. Nem szerettem volna kellemetlenséget.
-Szia álomszuszék!- válaszolt Loui és megcsókolt.
-Ezt még ne!- mondtam.- Nekem ez még gyors. Tegnap, amit mondtam az igaz, de ez még gyors.
-Nem kell mentegetőzni! Megértem.- mosolygott vissza cuki mosolyával Lou.
-Hol van Mackó? Remélem mikor itt volt nem csináltál semmi félre érthető dolgot.
-Mikor felkeltem, már nem volt itt. De nyugi, nem láthatott semmit, mert mihelyt elaludtál én leköltöztem a földre, hogy ne legyen semmi félreértés.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Ma vissza megyünk a házba és megbeszéljük a dolgokat. Jó?- nézett rám Loui
-Ha nagyon muszáj.- és megvontam a vállam.- De még nem mondunk semmit, csak én mondom mondom meg Tomynak, hogy vége. De rólunk szó sincs. Majd később.
-Rendben.
Felöltöztem és lementem a konyhára, de óvatosan, hogy apáékkal ne találkozzanak.
-Mackó! Jó reggelt!- léptem be a konyhába.
-Szia királylány! Mi újság?
-Mackóó- húztam el az 'ó' betűt.- Van tejeskávé?
-Persze, most csinálom.- kaptam a választ.
-Jajj, de szeretlek!
Kihozta és leültetett az asztalhoz.
-Ki ez a fiú, és miért nem a saját házatokban vagy, és miért nem Tomyval?- kezdett el kérdezősködni.
Elmondtam mindent, amit Lounak is . Azt hogy a Tomyval való kapcsolatom már kihűlt, már nem érzem azt mint régen, meg ilyenek.
-Apud nem fog neki örülni!- mondta.
-Tudom, de nem tehetek róla. Louival önmagam vagyok, Tomyval meg már nem a régi. Már az is csoda, hogy ad egy puszit.
-Mikor mondod meg Davidnek?
-Nem tudom, de egyenlőre várok vele. Először Tomyval kell megbeszélnem. Ezért kérlek, hogy ne mondd el, hogy itt voltam és azt főleg ne, hogy Louissal!- mondtam.- De megyek is, mert vissza akarunk menni a házba. Szia Macim, szeretlek. Majd találkozunk!- folytattam és megöleltem.
Óvatosan visszamentem Mackó szobájába. Louis már várt, hogy menjünk. Kiértünk a szállóból, mikor belefutottunk apába.
'Na, ő is jókor tud jó helyen lenni...'
-Sziasztok!- jött oda hozzánk.
-Szia apu!- mondtam és megöleltem.- Had mutassam be Louist. A One Direction egyik tajga.
-Amiért oda van Jess? Amúgy szia, David Rank vagyok.- mondta apa és kezet fogtak.
-Jó napot, én Louis Tomlinson vagyok.
-Honnan ismeritek egymást?- nézett rám apu.
-Niki összejött Niallel, aki egy másik tag és tegnap eljöttek házavatóra hozzánk és onnan.
-És hogy-hogy itt vagytok? Tomy merre van?- kérdezősködött apu.
-Elkísért, meglátogatni Mackót, mert régen találkoztunk, Tomy meg nem volt reggel otthon és ezért jött velem Lou.
-Értem. Anyával találkoztál?- folytatta apa.
-Én megyek, mert sietek. Majd nálatok találkozunk!- szólt közbe Lou.
-Apa, mi megyünk, és mondd meg anyunak, hogy puszilom és szeretem és bocsánat, hogy nem mentem fel hozzá, nem akartam zavarni, de sietünk.- mondtam apának, megöleltem, adott egy homlokpuszit és már mentünk is.
Mikor már apa bement a szállóba, Loui átkarolta a derekam.
-Köszönöm, hogy megmentettél tőle. Még felett volna vagy ezer kérdést. Sőt, még anyához is felvisz.
-Untam már egy kicsit, azért szóltam bele.- mondta.
Sétáltunk egy kicsit és megérkeztünk az utcánkba. Lou elengedett, de nem volt sok értelme. Megérkeztünk a ház elé és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam és nem hallottam semmit.
-Hahó! Valaki?- kiabáltam be.
Nem jött válasz. Az asztalon viszont egy levél várt.
"Drága Sophiem,
Ha hazajöttél és én nem vagyok itthon, akkor elindultam a reptérre. A telefonom ki van kapcsolva, ne keress! Nagyon nem esett jól ami tegnap este történt. Ha igazán szeretsz, akkor ez az egész nem történik meg. Ami még rosszabb, hogy nem voltál képes visszahívni. Pedig én szeretlek! Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunknak befellegzett és nincs több mondani valónk egymásnak, egymáshoz. A telefonszámom megváltoztatom, amint hazaérek. Sajnálom, hogy így kell vége legyen, de úgy gondolom, hogy ezek után, már máshogy nem lehet. Én nem tudnék a szemedbe nézni, pedig én nem tettem semmit, ami a kapcsolatunkat elronthatná. Majd ha lesz erőm és jónak látom, megkereslek, addig is legyél boldog nélkülem. Tegnap este ez leszűrődött nekem, hogy ez menni fog.
Mindig is szerettelek és szeretlek,
Tomy! ♥
'Na ezt most megcsináltam. Nem így kellett volna. Meg lehetett volna beszélni normálisan. Ez elrontottam...nagyon.'
Közben, Louisnak el kellett mennie, próbálni a többiekkel.
-Szof, nekem most mennem kell próbálni. Majd jövök.- mondta és megölelt.
-Rendben. Ügyes legyél! Várlak!
'Klassz..egyedül maradtam. Kellett ez a cirkusz nekem? Nem. Na mindegy, én csináltam magamnak, nekem kell valahogy megoldanom.'
Leültem az ágyra és a tv melletti képen megakadt a szemem. Nézegettem egy kicsit, mikor egy könnycsepp folyt le az arcomon. Hirtelen elkezdem sírni. Vagyis inkább zokogni. Írtam egy sms-t Jessynek.
"Szia. Át tudsz jönni hozzánk? Annyira szükségem van rád, mint még soha. Nagyon hiányzol és tőled is bocsánatot kérek a tegnapiért. Nem így akartam, de megtörtént. S.O.S!!
Szeretlek!
Sophie♥
Amit elküldtem neki, ő már ott is volt.
-Szia, drága.Jöttem ahogy tudtam.- esett be az ajtón és amint meglátta az arcomon a nagy kétségbeesettséget rögtön odaült mellém az ágyra.
-Mi a baj?- nézett rám ilyedten.
A kezébe nyomtam a levelet és tovább sírtam.
-Minden....minden amit csinálok, az baj. Én nem tudok olyat tenni, ami jót hoz. Én mindig csak a bajt csinálom!- zokogtam.
-Felhívom. Megbeszélem vele.- nyugtatott Jess.
-Ne fáradj, nem érdeklem.- mondtam a nagy sírás közepedte.- A kapcsolatunk nem a régi.
Elmondtam neki mindent, amit Lounak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése