Reggel, mikor felébredtem egyik fiú sem volt a szobában. Kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Nagyjából összeszedtem magam és lementem a konyhába.
-Na felébredt az álomszuszék!- mondta Niki.- Jó reggelt!
-Sziasztok.- néztem a konyhába kómás fejjel.
-Jót aludtál?- kérdezte Lou.
-Nagyon, bár egy kicsit kemény volt a föld...
-Nekem meg a fejed volt kicsit kemény.- nézett rám Tomy.
-Bocsi, nem tehetek róla, hogy olyan kényelmes a mellkasod!- mosolyogtam vissza rá és egy "jó reggelt puszit "nyomtam az arcára.- Hol vannak Jessék?- néztem körbe.
-Alszanak.- mondták egyszerre a többiek.
-És még én vagyok az álomszuszék. Ugye Nikikém?
-Pontosan.- mondta és átölelt.- Szeretleek!
-Én is...Van tejeskávé?- néztem Tomyra.
-A mikróban. Úgy, ahogy szereted.
-Köszi, kicsim.
-Nincs mit.
-Mi lesz a mai program?- nézett rám Niall.
-Filmezés egész nap?- vetettem fel az ötletet.
-Az unalmaas.- mondta Zayn.
-Akkor te nem nézel...Én benne vagyok!- mondta Louis.
Mindenki belement az egész napos punnyadásba.
-Akkor elmegyek boltba valami rágcsálnivalót venni.- jelentettem ki.
-Menjek veled?- nézett rám Lou.
-Nem kell köszi, megyek egyedül.
-Elkísérlek!- jött oda Tomy.
-Hát ha akarsz velem jönni, akkor gyere, de nem muszáj!
-De akarok.- erősködött Tomy.
Összeszedtem magam annyira, hogy ki tudjak menni az utcára. El is indultunk. Út közben Tomy felhozta Louist.
-Szerintem Louis beléd van zúgva...-jelentette ki Tomy.
-Miért gondolod?
-Nem veszed észre? Tök nyilvánvaló. Látszik rajta.
-De én csak barátként tekintek rá! Ugye tudod? Én téged senkiért nem cserélnélek el, még ha kényszerítenének rá, akkor sem!- nyomtam egy igen csak cuppanós puszit az arcára.
-Tudom...- mosolygott rám.
Beszélgettünk még az életről, meg minden és már haza is értünk.
-Mit vettetek?- rohant oda Niall.
-Nyugi, vettünk egy csomó kaját!- nyugtattam meg.
-Jól tettétek.
-Jé felébredek Jessék!- mentem oda hozzá és megöleltem.
Megreggeliztünk és már tettem is be az első filmet. Ez egy horror film volt. Leültünk a kanapéra és Tomy és Louis közé kerültem...Lehet hogy igaz amit Tomy mondott...Tényleg belém van esve Lou. A film legijesztőbb részénél odabújtam Tomyhoz és nem is mertem odanézni. Vicces volt, hogy egy 18 éves lány nem mer megnézni egy horror filmet...
-Elfogyott a popcorn!- nyavalygott Niall.
-Csinálj másikat! De csöndben!- mondtam neki idegesen.
A filmet végig Tomy karjaiban néztem, mert féltem. Mikor vége lett, elhívtam Louis beszélgetni. El akartam neki mondani, hogy nem lehetünk csak barátok.
-Figyu, észrevettem valamit.
-Gondolom, hogy mit...-mondta és lehajtotta a fejét.
-Igen? És mire gondolsz?- nézetem rá nagy kerek szemekkel.
-Nem tudom, hogy mondjam el neked. Azt hiszem szerelmes vagyok beléd, de nem akarom, hogy szakíts Tomyval, mert nagyon aranyosak vagytok együtt!- mentegetőzött.- De az első pillanattól, ahogy belenéztem a szemedbe, beléd estem.
-Ez nagyon látszik. Mondjuk nekem Tomy mondta, mert eddig nem vettem annyira észre. De Tomyt nagyon zavarja ez, úgy hogy próbáld meg kicsit visszafogni magadat. Jó? Légyszíves.- mondtam neki.- Ha bármi problémád van szólj, ha tudok segítek, ha nem akkor is megpróbálok, de nem lehetünk csak barátok. Értsd meg! Tudom, hogy nehéz csak barátnak lenned, mivel többet érzel irántam, de én csak a barátod tudok lenni...A legjobb barátod.
-Megpróbálom visszafogni magam, de abban biztos lehetsz, hogy nem fogok az utatokba állni!- mondta és én átöleltem.
*Louis szemszöge*
Nagyon rossz érzés volt hallani, hogy Szof csak barátként tekint rám, bár tudom, hogy ez így van rendjén. Viszont megfogadtam magamnak és Nikinek is, hogy nem állok közé és Tomy közé. Ezt be akarom tartani. De most még jobban visszafogom magam, mert már nem tudom annyira leplezni, hogy szeretem Sophiet. Mikor megölelt, az annyira jól esett, és olyan jó érzés volt. Nagyon szeretem és ez a baj.
*Vissza Sophiehoz*
Visszamentünk és egy új filmet raktam be. Ez is horror volt. Én a közepénél kihívtam Tomyt is beszélgetni. Kimentünk az erkélyre és beszélgetni kezdtünk.
-Megmondtam Lounak, hogy csak barátok vagyunk...Rossz volt látni az arcán az elszomorodást.
-Nyugi szívem..Ha látja, hogy mi boldogok vagyunk, talál magának mást!- mondta és közben megsimogatta a vállam.
-Tudom, de......hagyjuk inkább. Szegényt sajnálom. Amúgy meg mondta, hogy nem fog közénk állni, meg nem akarja, hogy miatta szakítsunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése