30.rész~Erről nem tudtam

Hát sziasztok. :) Meghoztam a 30.-ik részt. Sosem hittem volna, hogy egyszer blogot fogok íri, de hogy 30 rész tegyek fel, és még folytassam, na ez az, amit el nem tudtam volna képzelni. Most már egyre jobban szeretek írni. Főleg, hogy van értelme, mert ehhez az 1900+-os oldalmegjelenítéshez nem csak egy, vagy két ember kell. Egy szó, mint száz, én ennyit mondanék és NAGYON KÖSZÖNÖM azoknak, akik olvassák a blogom, és remélem, hogy tetszik. Ha van valami, amit úgy gondoltok, hogy lehetne javítani, írjátok meg nyugodtan komiban! Jó olvasást!♥
http://www.youtube.com/watch?v=rlCgE58v84Y
Anett (:

Reggel arra keltem, hogy Louis "átkarolt". Igazán jól esett, hogy rám ejtette a kezét és még fel sem kelt rá. Óvatosan kibújtam szorításából, majd lementem a konyhába, kócosan és karikás szemekkel.
-Jó reggelt! Te még így is szép vagy!- köszöntött Liam.
-Jó reggelt. Hahaha...Te még ilyenkor is jól tudsz füllenteni.
Lejött Niki is ő már teljesen kialudt volt és fel volt rendesen öltözve.
-Te jó ég Szof, veled mi történt az éjjel? Verekedtél Louival?- nézett végig rajtam kedves barátosnőm.
-Én is szeretlek!Elmegyünk egyet futni?- néztem rá Nikire.
-Én meg a futás? Babám, mi vagyok én?- nevetett.
-Akkor maradj itthon és punnyadj a tv előtt.
-Úgy lesz.- nevetett Niki.
Elkészítettem a reggelit Louinak és felvittem neki.
-Jó reggelt, álomszuszék! Itt van a reggeli répa.- nyitottam be a szobába. A répa szóra egyből felkelt.
-Szia szépségem!- mondta.- Imádlak! De ugye te is eszel velem?
-Talán elrágcsálok egy répát.- mondtam és beültem mellé az ágyba. Nyúltam volna a répáért, mikor Loui óvatosan rácsapott a kezemre.
-Abból nem kapsz, csak ha nagyon szépen kérsz!- mondta.
-Kérek szépen!- mondtam és adtam egy puszit a homlokára.
-Nem volt elég szép!- makacskodott őnagysága.
-Mi van külön engedvényt kell benyújtanom neked, hogy adj egy kis darab répát?- néztem rá felháborodottan.
-Kihagytál valamit!- mondta továbbra is makacsul.
Ránéztem, odahajoltam és megcsókoltam.
-Melyiket kéred?- mutatott a répákra.
-Ennyi kellett? Amúgy azt.-mutattam, egy kisebb darabra.
-Igen, ennyi. E nélkül nem indulhat a nap!- mondta és ideadta a répát.
-Kaja után eljössz velem futni?- néztem rá.
-Ilyen korán?
-Nem, majd holnap este!- mondtam viccelődve.- De ha nem akarsz nem muszáj!
-Akkor pihenek.- mondta.
-Menj le Niki mellé. Ő sem jön velem.- mondtam és a gardrób felé vettem az irányt.
Felvettem a futóruhát, összekötöttem a hajam és elindultam.
-Vigyázz magadra!- mondta Loui a reggelijét majszolva.
-Vigyázok, szeretlek.- mondtam és becsuktam az ajtót.
El is indultam futni. Imádok reggel futni, főleg így augusztus vége felé. Jó az idő és szép a táj. Elmentem a parkban, tettem egy kört és mentem vissza. Egész úton a moments-et dúdoltam magamban. Mikor megérkeztem az utcánkba, elkezdtem nagyon gyorsan futni.
-Megjöttem!- kiabáltam az előszobába.
-Rendben, gyorsan öltözz fel, 20 perc múlva indulunk Simonhoz.- kaptam a választ Harrytől.
Fel is mentem gyors a szobába, de előtte egy öleléssel köszöntem mindenkinek.
A szobában készülődött Louis is.
-Szia. Itt vagyok.- mondtam, odamentem hozzá és neki is egy öleléssel köszöntem.
-Készülődj, mert mindjárt indulunk.
Így is tettem. Nem vettem fel, nagyon extra ruhát, csak egy egyszerű csőgatyát, meg egy laza, bő pólót. Ott úgyis kapunk ruhát. El kellett indulni. A lányok is jöttek, mindenki külön kocsival.
Az egyikben: Niall, Niki
A másikban: Harry, Nina
A harmadikban, nagy meglepődésemre Zayn, Jess. Rajtuk azért lepődtem meg, mert ők az elején, nem jöttek ki teljesen jól.
A negyedikben, Liam egy csajjal, akiért út közben ment el. Ez is fura. Nem mondta, hogy van valakije.
Oda is értünk a stúdióba és Simon már várt minket.
-Sziasztok!- mondta.- Már vártalak titeket. Mindenki menjen fel a színpadra és kezdjük a próbát. Nagy meglepődésemre, a lányok is jöttek.
-Hogy-hogy Jessék is jönnek?- súgtam oda Louinak, miközben megfogtam a kezét.
-Ők is fellépnek, és ami még jobb, hogy együtt is fogtok énekelni.- mondta és rám nézett.
-Erről én nem tudtam. Mit fogunk énekelni? És ezt mikor próbáljuk el?
-Azt beszéljétek meg ti!- mondta.
''Emberek figyelem, 1 perc és kezdjük a próbát! Mindenki álljon fel a helyére!''- hallottuk az utasítást
Így is tettünk. Mindenki elénekelte a saját dalát, amikor következtünk mi a fiúkkal. Nagyon izgultam. De sikerült. Nem is volt olyan rossz, mint hittem. A végén fogjuk bejelenteni, hogy együtt vagyunk Louissal. Nikiről már tudnak, hogy együtt van Niallel. Neki örültek és egyből megszerették. Remélem nálam is így lesz. Mikor befejeztük a fiúkkal, mi jöttünk. Vagy is a lányok - Nina, Jess, Niki és én-. Nem tudtam mit éneklünk, de mikor megszólalt a Hero, Enrique Iglesias-tól, nem estem kétségbe, mert tudtam kívülről. Ami még jobb volt az egészben, hogy ez a zene, fel elevenítette a közeli emlékeket. Ez a zene szólt, mikor Loui "megmentett". Azóta imádom ezt a számot.