43.rész~ Nem tudtuk elképzelni, hogy ki lehet az.

Hellókaa :)♥ Ahogy megígértem májusban hozom az új részt. Kicsit későn így az órát tekintve, de nem baj. Remélem tetszeni fog ez a rész és májusban többet fogok tenni, mert már kialakult a fejemben egy jó kis folytatás, amit garantálok, hogy nagyon sok bonyodalom és kavarodás lesz benne. Mindenki élete fel fog kavarodni. Többet nem is mondanék, mert nem akarom lelőni a tartalmat. Azt viszont már írtam ugyebár, hogy abba akarom hagyni ezt a blogot, az idő és az ihlet hiány miatt. Ebben szeretném a segítségeteket kérni, hogy komizzatok, hogy abbahagyjam, vagy ne. Egy 100 részig elakarok menni, de ha nem írtok, akkor 70 részig fogok menni kb. de ha elolvastátok, és nem lenne nagy kérés, komizzatok nekem, hogy  meddig menjünk. Ha nem komiztok, akkor azt úgy veszem hogy nem jó és nagyon rövid lesz a folytatás, és hamar befejezem... Na most már nem húzom az időt, jó olvasást, és LEGYETEK SZÍVESEK KOMIZNI!!:)♥♥
Ja, és jó Májust mindenkinek! :D

Nem tudom, hogy hogy, és miért, de ott volt Nina.
-Hát te?- néztem rá.
-Téged kereslek.- kaptam a választ.
-Hát, megtaláltál.
-Jess merre van?
-A szobájában. Kicsit sokat ivott nem?
-Ne is mondd.... Nem tudtuk hogy haza hozni. De aztán sikerült.
-Miért nem szóltatok rá?!
-Nem hittük, hogy ennyire megárt neki. Meg aztán nem is velünk volt.
-Kivel volt? Kérlek mond, hogy nem fiú!! Légyszii...
-De igen. Valami régi magyar, ismerőse. Talán Dave, vagy ki.
-Huuhh- mondtam megkönnyebbülve.
-Ismered?- kérdezte.
-Szerencsére. De ugye ő nem ivott?
-Azt nem tudom, de most megyek.- mondta, majd egy öleléssel elköszönt és elment.
Felöltöztem és felhívtam Dave-et, hogy jöjjön le megint a parkba. Előtte elmentem anyáékhoz, és magammal vittem Shellyt is. Sétáltunk, mikor összefutottunk Davevel. Beszélgettünk mindenről, mikor megkérdezte, hogy mi van Jessyvel. Elmondtam neki, hogy egy kicsit sokat ivott és full rosszul van. Nagyon aggódott érte Dave, ezért rátértem egy kínosabb témára.
-Ugye csak ittatok, és buliztatok? Mond, hogy nem volt semmi több!
-Nyugi. Nem volt semmi... Bár mondta, hogy nincs pasija, de én nem akartam kihasználni a helyzetet.
-Huuh nagyon köszönöm!- hálámat egy öleléssel fejeztem ki.
Ezután még beszélgettünk, mikor megcsörrent a telefonja. Az anyukája hívta, mennie kellett segíteni. Én, vagyis mi Shellyvel maradtunk még egy kicsit. Leültem egy padra és gondolkoztam. Lassan ránk sötétedett és Shelly éhes is volt, szóval felmentünk anyáékhoz.
-Holnap kezdődik a fő suli. Várod már?- kérdezte anya.
-Ne is mondd. Valamilyen szempontból igen, mert legalább elveszi a figyelmemet, és nem gondolok majd mindig Louisra, de ugyanakkor nem, mert nem lehetek otthon, nem jöhetek ide, amikor eszembe jut. Na de én megyek, mert régen beszélgettünk a csajokkal, meg nektek úgyis fürdés idő van, nem akarok zavarni.
-Kicsim, te sosem zavarsz! Menj csak. Legyél jó, és remélem jó lesz a suli. -mondta anya, adott egy puszit és lementem. Gondoltam rá, hogy bemegyek Mackóhoz, de nem.
Mikor hazaértem a csajok a nappaliban beszélgettek.
-Sziasztok!- mondtam.
-Helló!- köszöntek egyszerre.
-Mi jót csináltok?
-Beszélgetünk. Merre jártál?- kérdezte Jess.
-Elmentem anyáékhoz, lementem Shellyvel a parkba, meg beszélgettem Davevel.
-Mondott valamit?- kérdezte meglepődve Jessy.
-Nem. Kellett volna?
-Nem.
Leültem melléjük, és beszálltam a beszélgetésbe. Gyorsan elment az idő. Leültünk a konyhában vacsizni, mikor valaki csöngetett.
-Megyek, kinyitom.- mondta Jess.
Így is tett. Kinyitott az ajtót. Akkor még nem tudtuk, hogy ki jött, mert Jess csak szólt, hogy nélküle folytassuk a vacsit, ő nem jön. Nem tudtuk elképzelni, hogy ki lehet az.
-Mi van veled Szof?- kérdezte Niki.- Mostanában nem is vagy itthon.
-Nincsen semmi különös. Anyáéknál vagyok, próbálok minél többet foglalkozni Shellyvel.- mondtam.
-Mi még nem is láttuk! Valamikor elmehetnénk meglátogatni őket?- kérdezte Niki.
-Persze. Ez természetes.- mondtam.
-Mit szólnátok a csütörtökhöz?- nézett ránk Nina.
-Az nekem nem jó. Megyek Pestre- mondtam.
-Mégis minek?- értetlenkedett Niki.
-Tomyhoz. Megbeszéljük a dolgokat.
-És ezt miért nem lehet telefonon megbeszélni?
-Mert személyesen jobb, és telefonon csak veszekedtünk.
-És élőben nem fogtok, mi?
-Nem tudom, de élőben jobb, és kész.
-Oké, te dolgod.
Ezzel be is fejeztem a beszélgetést és felmentem a szobámba.