44.rész~ Mit nem kéne nekem elmondani?

Halihóó :) Tudom, régen jelentkeztem, de most kaptam magamat össze, és írtam részeket, szóval megpróbálok egyre sűrűbben írni. Annyit megígérhetek, hogy a történet nagyon nagy fordulatot fog venni, nem mindenki lesz az, akinek gondolunk, lesznek szerelmi bánatok és egyéb dolgok... Tehát, szerintem megéri olvasni, de ezt csakis rátok bízom. (nem nagyképűségből írom, tudom, hogy nem a legjobb a blogom, de próbálom belőle kihozni a legjobbat!!)
Jó olvasást, és ha elolvastátok és nem lenne nagy kérés egy kritikát, vagy bármi véleményt írjatok nekem komiban, hogy min javítsak, meg ilyenek. Előre is nagyon köszönöm!♥

*Jess szemszöge*

Éppen a vacsihoz készültünk, mikor valaki csengetett. Gondoltam, hogy ki lehet az, ezért rögtön felálltam, hogy ajtót nyissak. És a gondolatom be is teljesült. Az ajtóban Dave állt, egy csokor rózsával a kezében.
-Szia.- támadtam le egy öleléssel.
-Szia. Zavarok?
-Te? Sosem. Gyere beljebb.
Szóltam a lányoknak, hogy nélkülem folytassák a vacsit, nem akartam, hogy tudják, itt van Dave. Bementünk a szobámba, Dave lerakta a rózsát és megölelt.
-Hiányoztál!- súgta a fülembe két puszi között.
-Te is nekem.
Leült az ágyra és magára rántott. Túlrántott, ezért eldőltünk az ágyon. Én kerültem alulra. Dave felém hajolt és megcsókolt. Nem éreztem még így, mint vele. Élveztem. A derekára tettem mindkét lábam, és összefontam felette. A kezeim a nyakán feküdtek, és a haját dúrtam. Az ágyon hemperegtünk. Egyszer én, mászor ő volt felül.Ezzel el voltunk egy ideig, mikor valaki kopogott.
-Ki az?- kiabáltam ki idegesen.
-Nina. Nem jössz, vacsizni? Vagy hozzak neked?
-Nem megyek, nem vagyok éhes. Kedves vagy, de majd kimegyek én. Köszi.- nyugodtam meg, mikor rájöttem, hogy nem akar bejönni. Dave majdnem megszólalt, de befogtam a száját.
-Sss! Nem tudják, hogy itt vagy! Éhes vagy? Hozzak inni?
-Egy kis üdítő jól esne, köszi.
Kimentem a konyhába, ahol csak két csaj kajált. Niki és Nina.
-Szof merre van?
-Felment.
-Szerintem besértődött.- vonta meg a vállát Niki.
-Mert? Összevesztetek?
-Nem, csak megmondtam a véleményem, és erre felállt az asztaltól és szó nélkül felment.
-Mi volt a téma?
-Vissza megy Pestre, és ami a legrosszabb,...- hatás szünetet tartott, majd elkezdte- Tomyhoz megy.
-Minek?
-Mert telefonon csak veszekednek, és élőben nem fognak. Na de mindegy, ő dolga.
-Igazad van, nincs beleszólásunk. Viszont ha nem haragudtok, beviszem a kaját.
-Jessy, ki van itt?- húzogatta a szemöldökét Nina.
Zavaromban, úgy elpirultam, hogy nem tudtam mit mondani. Vagyis de...A legrosszabbat.
-Dave.
-Akivel buliztál?
-Igen. De ne mondjátok el Szofnak légyszi.- de sajnos meghallotta Szof.
-Mit nem kéne nekem elmondani? Úgy szeretem mikor a hátam mögött beszéltek, és én nem tudhatok róla.- jött be a konyhába.
-Akkor elmondom, de ne akadj ki. Itt van nálam Dave. De nem tudom mi van köztünk. Lehet, hogy ő többet érez irántam, még mindig, de nekem nem megy ki a fejemből Zayn. Viszont Davvel meg nem úgy viselkedek, mint egy barát...- mondtam és a földet kezdtem tanulmányozni.
-Zaynnel együtt vagytok? Mert ha igen, akkor ugye tudod, hogy megcsalod?
-Nem tudom mi van velünk. A csók.... Nem tudom minek szánta. Teljesen kivagyok.
-Figyelj, szerintem most Davvel nem kéne semmit csinálni. És jobb lenne, ha nem is találkoznátok, csak ha megbeszéled Zaynnel a kapcsolatotokat. De persze ez nem parancs, csak egy baráti tanács.- mondta Szof.
-Köszönöm, hogy megpróbáltok segíteni. Meglátom mi lesz. Én minden esetre őszinte leszek Zaynnel is, és Davvel is. De most megyek.
Végre befejeztük ezt a nekem nagyon is kínos témát. Bár igaza volt Szofnak, nem szeretem ha kioszt. Főleg nem a magánéletemmel kapcsolatban.