40.rész~Az utolsó ölelés, az utolsó puszi

Halihóó♥ Nagyon régen tettem rész, és ezért BOCSÁNATOT KÉREK, remélem azért nem hagyjátok abba a blog olvasását, ugyanis garantálom, hogy jó részek fognak jönni /legalábbis nekem tetszenek :D/ Azért, mert ezt a rész ilyen későn hoztam 2 nap múlva jön a másik!! :) Remélem tetszeni fog és jó olvasást!! :)♥
One direction- Summer love♥

*Jess szemszöge*

Ekkor egy meglepő dolog történt. Zayn odajött, hogy elköszönjön tőlem, de meglepő módon tette meg ezt. Átölelt, majd megcsókolt. Aztán megint átölelt, és erősen magához szorított. A többiek is, meg én is kerek, nagyra nyílt szemekkel néztünk, hogy ez mi volt.
-Szeretlek!- súgta a fülembe, majd elengedett, és beült a kocsiba. Nem is tudtam reagálni, annyira csodálkoztam.

*Sophie szemszöge*

Ez az utolsó öt perc volt a legnehezebb az egészben. Az utolsó ölelés, az utolsó puszi. Nagyon rossz volt. Mintha örökre mentek volna el, és már nem látnánk egymást.
A fiúk beszálltak a sötétített ablakú kocsiba és elmentek. Mikor a kocsi elindult, a könnyeim elkezdtek folyni az arcomon, majd a földre hulltak.

'Sosem gondoltam, hogy egyszer így fogok sírni, egy fiú után. Csak hogy, Louis nem egy fiú, hanem a fiú, aki szebbé és boldogabbá teszi az életemet. Nagyon szeretem!'

Mikor már nem láttuk a kocsit bementünk a házba és lehuppantunk a kanapéra. Nem volt az igazi.... Nem voltak itt a "humoristák", akik csinálják a hangulatot. Hiányzott. Olyan élettelen volt a ház. Gondoltam, meglátogatom anyáékat.
Felvettem magamra egy ruhát, amiben ki merek menni az utcára és beültem a kocsiba. Betettem a Moments-et és elkezdtem énekelni. Loui szólójánál elkezdtem könnyezni, de nem sírtam, mert már nem volt se erőm, sem pedig kedvem. Egész úton ezt az egy számot hallgattam.
Megérkeztem és bementem a szállodába, mert már hazajöhettek anyáék. Először a konyha felé vettem az irányt.
-Mackó! Itt vagy?- mentem be.
-Szépségem, te vagy az?- jött oda, és mikor meglátott elkezdtem felé futni, majd a nyakába ugrottam.
-De rég láttalak. Mi újság van? Miért nem jössz haza többször.
-Nagyon hiányoztál! Főleg a tejeskávé, amit csinálsz. Most így négyszemközt elmondhatom, hogy amit te csinálsz, az magasan a legjobb. Semmi újság nincs. Tudod mackóm, nekem már van egy másik otthonom, amit nem is használok, csak ott áll üresen és egymagában.- mondtam.
-Akkor te hol laksz? És hol hagytad a te lovagodat?- nézett furcsán Mackó.
-Én Louinál lakom, a fiúk közös házában. Mindenki ott lakik. Most bővült a csapat, már 9-en lakunk egy házban. A lovagom, meg elhagyott.
-Na, hogy-hogy? Ha összetörte a szívedet, én csinálom ki.- háborodott fel az én testőröm.
-Nyugi, semmi gond nincs. Béke van köztünk.
-De most komolyan szakítottatok? Látom az arcodon, hogy nem.
-De igen...Egy hónapra elhagyott. Turnéra mentek, de én nem mehettem velük, mert kezdődik a suli.
-A suli. Tényleg. Jó legyél nekem!- mondta fenyegető hangsúllyal.
-Igenis!- mondtam és a homlokom elé tettem a tenyerem, mint a katonák.- Na de megyek anyáékhoz, majd lehet még bekukkantok. Szia, Macim!
Ezzel a mondattal be is zártam a beszélgetést és indultam fel a szobába. Elővettem volna a táskámból a kulcsot, de ekkor vettem észre, hogy a táskám Mackónál maradt. Visszamentem és elhoztam. Kivettem a kulcsot és bementem anyáékhoz.
-Halihó. Eljöttem meglátogatni titeket!- nyitottam be halkan, háta Shell alszik. Nem aludt, sőt mikor meghallotta a hangomat elkezdett kacagni.
-Szia kicsim, hogy-hogy itt vagy?- jött oda anya egy ölelésre.
-Eljöttem, mert a lányok is elmentek a dolgukra én meg unatkoznék otthon egyedül.
-És a fiúk?
-Elmentek egy hónapra turnéra, szóval most egy jó ideig rendszeres látogató leszek.
-Az nem jó. Szomorú vagy? Gyere bármikor, ha kedved van.
-El nem tudod képzelni mennyire. Már az összes könnyemet kisírtam, de most már nincs erőm sírni. Kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy egy hónap Loui nélkül. Borzasztó lesz, de ki kell bírni.- mondtam, majd éreztem, hogy a gombóc egyre nő a torkomban, ezért témát váltottam.- Apa?
-Elment a boltba. Mindjárt jön.- kaptam a hosszú és kimerítő választ.
-Remek. Babám merre van?
-A kisszobában.
-Ja hogy, olyan is van?- néztem anyára értetlenül.
-Van. Átalakítottuk a gardróbot.
-Az jó kicsi szoba.-állapítottam meg.
-Shellynek még elég az. Na gyere, mert már nagyon várt.
Így is lett, bementem hozzá, és felvettem. Úgy nézett azzal a kis kerek szemeivel, mint egy ártatlan kiskutyus. Mikor a kezemben volt elkezdett kacagni.

'Tünemény egy kis csaj.  Nagyon imádom. És azok a kis kék szemei... Oda vagyok értük.'

Leültem a kanapéra, és beszélgettünk anyával. Aztán eszembe jutott, hogy leviszem Shellyt egy kicsit a parkba, mert úgyis jó idő van, és anyának kell egy kis pihenés.
-Anya, lemehetünk egy kicsit a parkba? Kiszellőztetem a fejem, és Shelly is friss levegőn van. Neked meg pihenned kell.- mondtam.
-Ez nagyon jó ötlet, legalább egy kicsit alhatok. -mondta.- Felöltöztetnéd?
-Persze.- adtam a választ és már vittem is a szobájába, hogy öltözzünk.