39. rész~Életem legrosszabb fél órája

Helóóka :) Itt van az új rész, amiről annyit, hogy mint már nem meglepő, ez is egy depis, szomorú rész, de ilyen lesz még az elkövetkező 15 is...De remélem ez nem veszi el a kedveteket az olvasástól. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!♥
From the twilight- River flows in you♥

A szememből kiszökött egy könnycsepp. Aztán egyre több és több. Elkezdtem sírni. Loui próbálta letörölni a könnyeket, de nem ment neki. Megfogta a kezem és úgy feküdtünk tovább. Aztán álomba sírtam magam.
Másnap reggel hamar felkeltem, mert a lehető legtöbb időt Louival szerettem volna tölteni. Ránéztem az órára, ami 06:18-at mutatott. Ő még aludt, ezért egy kicsit én is vissza aludtam. Arra ébredtem, hogy Lou elengedte a kezemet. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy kimegy a szobából. Nem tudtam miért, ezért én még egy kicsit az ágyban maradtam. Megnéztem mennyi az idő. Sikerült 1 órát még aludnom. Hallottam, hogy nyílik a szoba ajtó. Louis jött be, egy bögre tejeskávéval a kezében.
-Jó reggelt, szépség!- suttogta.
-Szia.
-Hoztam neked tejeskávét, mert tudom, hogy szereted.
-De cuki vagy!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hogy aludtál?
-Nem jól. Még álmomban is az járt a fejemben, hogy elmész, és én nem mehetek veled.- mondtam és megint egy könnycsepp tűnt fel a szemem sarkában.
-Ne sírj, kicsim! Nehéz lesz, de kibírjuk.- jött oda hozzám, hogy megvigasztaljon.
-Tudom, de akkor is rossz érzés, hogy egy hónapig nem leszel itt velem.- mondtam és megcsókoltam.
Aztán átölelt és így ültünk egy ideig. Nem tudtuk sokáig ölelni egymást, ugyanis Liam jött be a szobába.
-Louis, minden cuccod bent van a kocsiban?
-Igen.
-8-kor indulunk. Hagylak is titeket.- mondta és már majdnem becsukta az ajtót.
-Tudom. Köszi.- mondta Loui.
-Mindjárt mentek.- mondtam és megint előjöttek a könnyek.
-Tudom. Még belegondolni is rossz, hogy már alig egy óránk van.
-Ne mondd! Nagyon rossz hallani.

*Harry szemszöge*

Este nagyon későn aludtunk el Ninával, hogy minél többet tudjunk beszélgetni.
Reggel, hamar felkeltem, de ő még aludt. Megfogtam a kezét és erre felébredt.
-Jó reggel!- mondtam.
-Szia kicsim. Mennyi az idő?-nyöszörögte.
-6:50.
-Nagyon korán van.
-Igen. De mindjárt megyünk. Már csak egy óránk van.
Ekkor Nina szeme elkezdett könnyezni. Megszorította a kezem, de úgy, hogy az már szinte fájt. A fejét a mellkasomra tette, de a haja olyan kócos volt, hogy szinte már a számba lógott. Így aludtunk még egy kicsit. Fél 8-kor Louis nyitott de dühösen, hogy keljünk fel,mert csak fél óránk van. Életem legrosszabb fél órája. El kellett búcsúzzak a szerelmemtől. Attól, akit a legjobban szeretek, és felnézek rá. Nagyon szeretem, de egy hónapig külön kell lennünk. Szomorú. Gyorsan összeszedtem magam és lementünk a többiekhez. Mindenki szomorú volt.

*Jess szemszöge*

Reggel, vagyis inkább hajnalban arra keltem, hogy valaki bejön a szobámba. Megcsapott egy ismerős illat. Kellemes, édes. Nagyon szeretem ezt az illatot. Zayn volt az. Odajött az ágyamhoz, és lefeküdt mellém. Átkarolt és úgy feküdtünk az ágyban.
-Már csak fél óránk van együtt, aztán egy hónap nélküled. Nagyon nehéz lesz.- mondta.
-Már csak fél óra? Az nagyon kevés!
Csak feküdtünk, mikor Zayn felpattant és elviharzott. Olyan hirtelen, hogy meg sem tudtam tőle kérdezni, hogy mi a baj. Aztán ránéztem az órára. 7:43 volt. Ez volt a baja. Gyorsan felkaptam egy laza felsőt és lementem.
A többiek már lent voltak és mindenki szomorúan búcsúzott a másiktól. Én is odamentem mindenkihez és egy öleléssel el is köszöntem. El is jött az a bizonyos 8 óra. A fiúk vették a cuccukat és indultak ki. Mi is kikísértük őket. Mindenki a maga barátjától barátnőjétől búcsúzott, én meg ott álltam egyedül. Belegondoltam, hogy ha nem csináltam volna azt a marhaságot, most lenne kiért sírjak és lenne kit megölelnem. De nem volt. Ekkor egy meglepő dolog történt....