Sziasztook :) Ezer bocsi, hogy csak most hozom a részt, de teljesen kiment a fejemből, hogy kéne feltenni. Minden nap megnézem, hogy mennyi oldalmegjelenítés van, de az, hogy kéne tenni részt, na az nem jutott eszembe. De most itt van, és remélem tetszik, bár egy ettől a résztől kezdve kicsit depizős, szomorkás hangulata lesz az egésznek, de remélem tetszeni fog :)
Jó olvasást!!♥
-Értem. És ti mióta vagytok együtt?- nézett Louira és rám felváltva.
-3 hete- válaszolt bőven Louis.
-Sohipe, szüleid mit szóltak, hogy ilyen hamar barátot váltottál?
'Ez a csaj rám szállt. Úgy érzem nem fog egy hamar békén hagyni, ha csak nem szedi le valaki rólunk.'
Louinak súgtam, hogy valahogy rázza le, mert nem bírom tovább.
-Nyugodj meg szívem! Már küldtem egy sms-t Liamnek, hogy jöjjön értünk.- súgta vissza. Közben én tereltem a témát. Ez a kérdés utalhat arra is, hogy sarkon állónak tart. És végre megérkezett Liam, a megmentőnk.
-Elnézés, el kell rabolnom őket, mert sietünk!- mondta és már mentünk is el.
-Köszönöm Liam! Megmentettél!- öleltem meg a fiút.
-A barátokért mindent!- mondta és ő is megölelt.
Az a baj, hogy erről az ölelésről kép is készült. Mikor meghallottam, hogy kattognak a vakuk el is engedtem.
-Mi az?- értetlenkedett Liam.
-Semmi, csak aztán összehoznak minket, és az se neked, se nekem nem lenne jó.
-De hát mi csak barátok vagyunk.
-Tudom. De ezt nekik mondd.- mutattam a fotósok felé- Lou merre van?
-Szerintem már bement- mondta és behúzott a moziterembe.
Igaza volt. Louis foglalt nekünk helyet. Én mellé ültem, Liam pedig mellém.
-Mit nézünk?- hallottam a kérdést Nikitől.
-Nem tudom, de remélem jó lesz.- válaszoltam.
Elkezdődött a film. Horror volt.
'Nagyon jó! Pont az ilyen véres filmeket nem szeretem.'
A film háromnegyed órájában Louit néztem, mert egyszerűen képtelen voltam oda nézni.
Végre vége lett. Niall felvetette az ötletet, hogy menjünk el kajálni. Így is lett.
Mikor végeztünk haza mentünk. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk egy kicsit.
-Fiúk, itt az idő!- szólalt meg Zayn.
-Minek az ideje?- értetlenkedtünk a lányokkal.
-Szombaton turnéra megyünk, 4 hétre.- mondta Liam.
-De hát az holnap után van.- mondtam szomorúan.
-Gyertek velünk!
-Nem lehet, kezdődik a suli.- monda Jessy.
-Ne már! Ez nem ér. Miért nem szóltatok hamarabb?- néztem a srácokra.
Nem kaptam választ. Megfogtam Loui kezét és felhúztam az emeletre a szobába.
-Miért nem mondtad?- vontam kérdőre.
-Mert így beszéltük meg.
-De attól még elmondhattad volna csak nekem.
-Tudom és sajnálom.
-Mindegy, csak most nem tudom feldolgozni. Iszonyatosan nehéz lesz nélküled.- mondtam és az arcomon egy könnycsepp gurult végig.
-Nyugodj meg szívem! Minden nap felhívlak! Kibírjuk! Meglátod!- mondta és megcsókolt.
Ezután az ágyon ültünk és öleltük egymást.
-Nagyon szeretlek!- súgtam a fülébe.
-Én is nagyon!
*Harry szemszöge*
Mikor Liam mondta,hogy megyünk turnéra láttam Nina arcán az elszomorodást. Épp, hogy megismerkedtünk már megyünk is el. De átvészeljük ezt az egy hónapot. Valahogy menni fog.
Szomorúan kiment az erkélyre. Utánamentem, hogy megvigasztaljam.
Mikor kiértem láttam, hogy sír.
-Nina. Nincsen semmi baj.- mondtam, odamentem hozzá és megöleltem.
A válasz csak sírás volt. Még jobban megszorítottam.
-Miért nem mondtad??-szipogott.
-Mert megbeszéltük, hogy így talán jobb lesz. De most már látom, nem volt jó ötlet. Sajnálom!- mondtam.
Ezután is csak öleltük egymást. Közben összeszedtem magam és elengedtem Ninát. Mélyen a szemébe néztem, majd megcsókoltam.
-Szeretlek!- súgtam a fülébe.
-Én is nagyon szeretlek!- mondta.
Bementünk és leültünk a kanapéra.
-Ki akar üvegezni?- vetette fel az ötletet Zayn.
Mindenki bele egyezett. Felmentem Louisékhoz, hogy jöjjenek játszani.
A nappaliban körbe ültünk és a kör közepére tettük az üveget. Zayn pörgetett,mivel ő találta ki, hogy játszunk. Az üveg Nina felé állt meg.
-Alina, felelsz, vagy mersz?- kérdezte Zayn.
-Felelek!
-Mit gondolsz Niallről?
-Nagyon bírom a fejét! Nagyon jó barátom lett, mióta itt vagyok. Nagyon szeretem, mint barátot!- válaszolt Nina.
Most ő pörgetett. Szof következett.
-Nos Sophie, felesz vagy mersz?
-Felelek!
-Mit gondolsz Harryről?
'Na erre kíváncsi vagyok! Csináltam egy pár dolgot, amit nem kellett volna. Remélem azért sok jót fog mondani!'
-Egyszerűen imádom! Persze csak, mint barátot. Mindent el merek neki mondani, amit érzek és tudom, ő sosem mondja el senkinek. A beszélgetéseik közben, magam vagyok és nem kell arra figyelnem, hogy elszólom magam, mert ő megért és ha elszólnám magam akkor sem vonna kérdőre. Mindig kiáll mellettem és mindig velem van, ha baj van. Legeslegjobb fiú barátom.
Sophie pörgetett. Az üveg "engem szemelt ki".
-Barátocskám, felesz vagy mersz?
-Merek!- jelentettem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése