Gyorsan felöltöztem és lementem hozzá.
-Hát te mit keresel itt? Honnan tudod, hogy itt vagyok?-néztem nagyra nyitott szemekkel.
-Niki mondta. De nekem is lenne egy kérdésem. Mit csináltatok Tomy szobájában?
-Átmenetileg ott alszom, de ma megyek haza, ha hív Adam.
-Ne hazudj kérlek! Mindent tudok...- mondata közben a földet nézte.
-Nem hazudom! Szeretlek, és csak te vagy nekem!
-Tudom, hogy lefeküdtél vele! Ugyan már Sophie, zihálsz, a hajad összevissza áll, és tiszta vörös vagy!
-Ki mondta el?
-Emily, de ez most mindegy!
-Megvársz itt? Máris jövök!
Azzal a lendülettel bementem a házba. Tomy a konyhában kaját csinált, meg akart ölelni, de én futottam tovább. Emily szobájához érve benyitottam a lányhoz és dühösen nekiestem.
-Mit képzel magadról te csitri, hogy beleavatkozol az életembe? Mi jó van ebben? Neked ez most jó?- majdnem megtéptem, de tartottam magam.
-Miről beszélsz?
-Minek mondtad el Louinak, hogy megcsaltam? MIÉRT?
-Sophie, csak azt akarom mondani, hogy jobb hogyha elmondod Louisnak, hogy lefeküdtél a bátyámmal, vagy egy nagyon szaftos pletykát indítok el a neten, ami a pasid kezében fog kikötni!- hallottam Emily fenyegető hangját.
**
Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Tomy ágyában feküdtem egy takaróba bugyolálva.
-Hol van Louis?- kérdetem Emet.
-Turnén, ezt sem tudod?
-Hugi, mit mondtam neked az előbb? Hogy semmit nem láttál és elfelejted, különben nagyon meg fogod bánni!- hallottam Tomy hangját.- Semmi közöd ahhoz hogy mi mit csinálunk!
-Ugyan mi bajom lenne?- vihogott Emily.
-Megkérdezzük anyát mit gondol Viktorról?
Ekkor Emily kiment a szobából, de előtte még bocsánatot kért. Elkezdtem felöltözni, majd felhívtam Adamet, haza tudunk-e menni. Azt a választ kaptam, amire számítottam.
'Végre hazamegyek! NEM! Nem akarok haza menni... Vagyis nem akarok anyával beszélni. FÉLEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése