51.rész~ Ismered a One directiont?

na sziasztok! Nagyon régen hoztam részt, de úgy vettem észre, hogy nem olyan nagy az érdeklődés a blog iránt, mint amilyen volt:( Régebben hozzászóltatok egy-egy részhez, meg sokan nyomtatok a "szuper" és a "jó" véleménygombra, de most alig:( ez egy kicsit elszomorított... Na de mindegy, most meghoztam az új részt, amiről nem tudok sok mindent mondani, szóval nem is teszem... jó olvasást!♥




Csak ott álltam a tónál és néztem a hold vizéből a visszatükröződő holdat. Aztán egy emberi alak rajzolódott ki a vízben, de nem ismertem fel.
-Sophie,  te vagy az? Hogy hogy itt vagy?- szólított meg az ismeretlen hang.
Nem tudtam ki lehet az, ezért nem figyeltem rá. Közelebb lépet, és megint megszólított.
-Sophie Rank? Jól tudom?
-Ki vagy? És honnan ismersz?
-Nem ismerhetsz, ugyanis mi még nem találkoztunk- válaszolta. Itt elkezdtem félni.
-Akkor honnan ismersz? Honnan tudod a nevem?
-Szóval te nem tudsz róla. Akkor nem is zavarlak.
-Miről nem tudok? Kérlek mondd el!- faggatóztam.
-Gyere menjünk, üljünk le egy padra, vagy menjünk igyunk meg egy teát. És közben elmesélem.
Elmentünk a legközelebbi kávézóba, rendeltünk inni és közben beszélgettünk.
-Engedd meg, hogy bemutatkozzam, Adam Rank vagyok.
-Rank? Névrokonok vagyunk?
-Hát, valójában azok is, de egy kicsit mélyebbre is áshatunk. Apukádnak, Davidnek volt egy előző kapcsolata még anyud előtt, ahol született egy gyerek, aki én vagyok de a régi feleségét David otthagyta 7 hónapos terhesen és összejött egy másik nővel, aki anyukád és ebből a kapcsolatból születtél te.
-Szóval mi ketten, féltestvérek vagyunk? De erről én miért nem tudtam?
-Igen, féltestvérek vagyunk. Sőt, van egy híres unokatesóm is, akinek te is a rokona vagy messziről.
-Most felcsigáztál. Ki az?
-Ismered a One directiont?
-Közelebbről, mint gondolnád.
-Mennyire közelről? -érdeklődött.
-Annyi elég, hogy egy házban lakunk és járok az egyik tagjával?- Mikor meghallotta ezt a kérdést kerekre nyíltak a szemei.
-Túl sok is. De ugye nem Liamel?
-Nem, vele csak jóban vagyunk. De miért? Miért lenne baj, ha vele járnék?- az idétlen nézésemet rá szögeztem.
-Mert ő a rokonod- adta az egyszerű, de nagyon furcsa választ.- De nem közeli rokonok, mert ő nekem az unokatesóm, szóval ti csak nagyon messziről vagytok kapcsolatban egymással.
-Te jó ég. És erről ő tud? Vagy ki tud még erről az egészről valamit is?
-Valószínű, mert én tartom vele a kapcsolatot, és ő azt is tudja, hogy mi féltestvérek vagyunk.
-És ezt eddig én miért nem tudtam? Figyelj, holnap megyek haza Londonba, ha eljönnél velem akkor megbeszélnénk ezt az egészet.
-Akkor holnap találkozunk!- vigyorgott rám.
Cseréltünk telefonszámot és mindketten hazamentünk. Már amennyire én haza tudtam menni. Mikor megérkeztem, Tomy az ajtóban ült és a telefonját bújta. Nem tudom mit csinált, de nagyon belemerült. Amikor meglátott, felpattant és megölelt.
-Fenébe Szof, hol voltál? Nem tudtam mit csináljak, a telefont nem vetted fel én meg halálra aggódtam magamat.
-Bocsánat, csak találkoztam valakivel. De ha nem haragszol lefekszem aludni, mert nagyon el vagyok fáradva. Ja és amúgy holnap megyek haza. Meg kell beszélnem anyával, apával és Liammel valamit.
-Mi olyan sürgős?- szögezte rám sötétbarna szemeit érdeklődően.
-Van egy féltestvérem, akit csak most ismertem meg.- mondtam, de még belegondolni is rossz volt, hogy ennyi ideig hazugságban éltem.
-És ennek mi köze van Liamhez?- nézett rám még mindig kérdőn, nagyra nyílt kerek, barna szemeivel.
-Az, hogy mi rokonok vagyunk. Még ha nagyon messziről is. Remélem más már nem fog kiderülni. Amúgy hol aludhatok?- tereltem a témát, mert nagyon nem akartam róla beszélni.
-A szobámban, velem. Ha nem nagy gond. Nincs üres hely.
-Nekem most per pillanat mindegy, hogy hol, csak aludni tudjak.