Bekövetkezett az a pillanat, amitől már azóta félek, mióta megbeszéltük ezt a találkozót.
-Szia Szof. Milyen volt az út?- jött oda hozzám Tomy, nem nagy lelkesedéssel.
-Szia. Nem volt a legjobb, de kibírtam.
-Az jó. Menjünk, mert anya már vár minket. Remélem nem ettél sokat, mert egy csomó kaját csinált.
-Az nagyon jó, mert éhes vagyok, mint egy farkas.
Elindultunk a kocsi felé. Kinyitotta előttem a kocsiajtót. Nagyon meglepődtem, mert nem vártam, hogy ilyen kedves lesz, a nem túl nagy lelkesedése ellenére. Az úton beszélgettünk mindenféle dologról.
-Képzeld, született egy kis tesóm.
-Tudom- válaszolta "flegmán".
-Honnan?
-Anyu és a te anyud mindig is tartották a kapcsolatot, és most is szoktak beszélgetni. De ne róluk beszéljünk. Te hogy vagy?
-Nagyon jól, köszi. És te?
-Annyira nem jól. nagyon hiányzol és miattad egy csomó éjszakát átsírtam- mondta és könnybe lábadt a szeme.
-Figyelj, én nagyon sajnálom, de nem tehetek róla, hogy így alakult. Ha aznap nem mentél volna el, nem lenne ez a szitu. És amit most mondtam, ne vedd úgy, hogy ez a te hibád, mert nagyon nem. Ez csakis miattam van.
-Nem, én voltam a hibás. Otthagytalak egyedül Louissal, és elmentem.
-Nem akarok veled vitatkozni Tomy. Hanyagoljuk a témát!- válaszoltam. Ekkor Tomy megfordult a park felé, ahol először találkoztunk.
-Hová mész, és miért?- értetlenkedtem.
-Majd meglátod.
Odaértünk a parkba, kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a csónakázó tó felé. Előtörtek belőlem, és Tomyból is az érzelmek. Itt volt az első találkozás, itt csattant el az első csók, és utána még sok. Itt volt az első nagy veszekedésünk, ami után nem beszéltünk két napig. Nagyon sok emlék köt minket, kettőnket ide.
Megálltunk a tó előtt és csak bámultuk mindketten a vízben játszadozó halakat és a vízről visszatükröződő napfényt. Aztán Tomy közelebb jött hozzám és átkarolta a derekam. Ez még csak belefért, de utána megcsókolt.
-Ne tedd ezt, kérlek!- löktem el magamtól mikor észbe kaptam. Éppen, hogy nem csókoltam vissza.
-Bocsi. Nem akartam, de...
-Nem kell semmi de! Én is. Csak most már nem úgy, mint régen. Legyünk barátok. Tudom, hogy ez olyan, mintha kapnál egy tábla csokit, de nem eheted meg, csak nézheted, de meg kell értened engem is. Nekem ott van Loui, és... hagyjuk.
-Ki van még? Két pasid van egyszerre? Megcsalod Louist?
-Nem! Dehogy. Kinézed belőlem? Csak tudod, van valaki, aki kicsit több, mint barát, de én csakis Louist szeretem és soha nem akarom megbántani, mint téged. Nem akarok mégegy szívet összetörni.
-De akkor mi van azzal a másikkal?- értetlenkedett Tomy. Nem tudott semmit, mondjuk honnan is tudott volna bármit is, mikor nem is beszéltünk.
Megnyíltam neki, és elmondtam mindent arról a bizonyos személyről. Nem gondoltam volna, de elmondtam neki mindent, amit érzek, amit tettem. Mintha ugyanolyan jóban lettünk volna, mit régebben, pedig ez nem így volt.
-De ezt csak te tudod, meg én! Kérlek senkinek ne mondd el!- kérleltem Tomyt.
-Rendben. De mi lesz vele?
-Nem tudom, nem akarom se az ő, se senki tudomására hozni ezt az egészet. Abból nagyon nagy galiba lenne. Nem akarom elveszíteni Louit, de őt sem szeretném megbántani.
Hazamentünk, ahol Tomy anyukája nagyon várt már minket.
-Szia Sophie! Mi újság van? Azt hittem, már nem jöttök haza!
-Bementünk egy kicsit a parkba, és beszélgettünk. Rég voltam itt. De nem változott semmit Pest.
Megvacsiztunk és felmentünk Tomy szobájába. Nagyon nagyon régen voltam ebben a házban, és furcsa volt látni a környéket, a házat, de legfőképp a szobát. Nagyobbra emlékeztem. Leültem az ágyra, Tomy berakta a közös számunkat és leült mellém az ágyra.
-Te most direkt csinálod ezt velem?- néztem rá nagy szemekkel.
-Mit?- értetlenkedett, pedig pontosan tudta, hogy miről beszélek.
-Ezt az egészet. Miért?
-Mert szeretlek.
Ettől a pillanattól lett nekem irtó ciki a társasága, ezért elmentem sétálni. Visszamentem a parkba. Pont oda, akol először csattant el az első csók. Mikor visszagondoltam arra a napra és pillanatra egy könnycsepp jelent meg a szemem szélén. Eszembe jutott a vers, amit még 8.os koromban tanultam.
,,és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése