Halihóó :) Meghoztam a következő részt. Most már van egy kis időm, és energiám tovább írni, ezért most már tényleg egyre sűrűbben fogok jelentkezni, de még mindig nem 2 naponta... A részről nem mondok semmit, olvassátok el! Remélem tetszeni fog, Jó olvasást!!!♥
*Jess szemszöge*
Vissza mentem a szobámba, egy tál kajával a kezembe és letettem az asztalra. Dave magához húzott és leestünk az ágyról, ugyanis a szerencsétlenségem mellé húzott én meg húztam magammal. Azt viszont nem tudom, hogy hogy lehet félrehúzni valakit.
-Együnk, éhes vagyok!- röhögtem, de úgy, hogy majdnem megfulladtam.
Megfogadta a tanácsomat és elkezdtünk enni. Mikor már majdnem mindent megettünk, elkezdtünk volna kajacsatázni, ha Niki nem nyit be.
-Sziasztok, bocsi, hogy zavarok, de nem tudjátok hova mehetett Szof? Nincs a szobájába, és nem veszi fel a telefont.
-Biztos elment Davidékhez. Mostanában mindig oda megy.- mondatomat egy váll megvonás követte.
-Nincs ott. Felhívtam őket.
-Én lehet, hogy tudom.- mondta Dave.
-Honnan?- érdeklődtem.
-Az most mindegy. Közel van? El tudunk menni?- szakította meg a kérdeznivalóimat Niki.
-Igen, el. Itt van a parkban. Megmutatta, hogy hova szokott elmenni, ha egyedül akar lenni.
*Szof szemszöge*
Nem bírtam az egyedül létet, a szobámban. Csönd volt és nem volt kivel beszéljek. A lányok, meg tovább kérdezősködtek volna, hogy miért megyek vissza Pestre. De én ezt már eldöntöttem, és így lesz. Ami még rosszabb volt, hogy megnéztem a híreket, és az újságok kitalálták, hogy én és Liam együtt vagyunk és, hogy megcsalom Louist.
'Remek... Egy k*****nak állítanak be. Nem igaz, hogy nem tudnak mással foglalkozni'
A képet tették be, amit még aznap este csináltak rólunk, mikor elmentünk közösen moziba. Az a vicc, hogy az már kb 4, vagy 5 hete volt. És igen, még jobban sikerült elrontani a kedvemet. Fogtam magam és elmentem a parkba, ahol Louival voltunk az utolsó esténken.
Leültem a padra, és gondolkoztam a cselekedeteimen, az átsírt éjszakákon, ami még Tomy miatt volt, az első csókon Louival. Feltörtek az emlékek, és elkezdett patakokba hullani a könnyem. Csak ültem ott, és sírtam. Sőt, zokogtam. Egyedül éreztem magam. Így még nem éreztem. Olyan furcsa volt. Minden emlékem eszembe jutott. A gyerekkori emlékek, a magyarországi emlékek, mikor még általánosba jártam, az első szerelmem, akinek a nevét sem tudtam, de szerelmes voltam belé.
A sírásom közepette lassú és óvatos lépéseket hallottam, ami felém tartott. Nem nagyon érdekelt, de azért picit megijedtem.
-Sophie, mi a baj?- hallottam az ismerős hangot.
-Minden. Hiányzik Loui, nincs akit öleljek, a tv összehozott Liammel. Egyedül vagyok.
-Dehogy vagy egyedül. Butaságokat beszélsz! Mi mindig melletted leszünk!- ült le mellém Niki.
-Köszönöm. De most nem tudsz segíteni. Ezen senki nem tud segíteni. Fáj.
-Tudom, nekem is nagyon hiányzik Niall, de ki kell bírnunk.
-De nem megy. Én belehalok, ha még egy napot Loui nélkül kell töltenem. Engem nem érdekel a suli, elmegyek a fiúk után. Hiányzik!- zokogtam.
Ezután egy fehér szobában ébredtem, és Niki mellettem ült.
-Hol vagyok? Miért nem otthon alszom? Niki, mi folyik itt?- szorítottam meg a lány kezét. Körülnéztem és egy kórházi szobában feküdtem, és egy tű volt a kezembe szúrva, amit egy cső hosszabbított meg. Éreztem, ahogy a folyadék a testembe jut, a tűn keresztül.
-Idegösszeomlás.- válaszolt Niki.
-Miért?
-Azt majd elmesélem, most aludj! Itt leszek veled, nem hagylak egyedül!
-Igazi barát vagy. Nina és Jessy?
-Hazamentek, mert egész éjjel itt voltak veled. De hazaküldtem őket, hogy pihenjék ki magukat.
-És te? Neked is kell pihenned, sőt suliba is kéne menned.
-Veled akarok lenni, és majd holnap megyünk suliba.
-Aranyos vagy.
-Aludj még!! Szükséged van a pihenésre. És szerintem nem most kéne menned Pestre. Tényleg pihenned kell.
-De megyek. Nem lesz semmi bej, hidd el.
*Niki szemszöge*
Pont a legjobbkor jött a baj. Szofot idegösszeomlással kórházba kellett vinni, csütörtökön megy el Pestre, és akkor még meg sem tudta, hogy a fiúk 2 hónapig lesznek távol. Próbáltam rávenni, hogy maradjon itthon, de nem sikerült. Nem hallgatott rám.
Bejött egy nővér a szobába, és kiküldött.
Leültem a folyosón az egyik székbe. Nagyon sokáig voltak bent, és úgy döntöttem hazaugrok átöltözni.
***
Otthon különös dolog fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése