46.rész~ Nem bírom

Halihóó :)Mint látjátok, meghoztam az új részt, ami szerintem jó lett. Következő résszel nem tudom mikor jelentkezem, mert most nagyon nincs kedvem írni, meg ihlet se jön, sőt teljesen mással vagyok elfoglalva. Lehet, hogy csak ballagás után, de lehet, hogy előtte is rakok részt. Majd mindenképp értesítek mindenkit a " MIKOR TESZEM FEL A KÖVETKEZŐ RÉSZT" részben.
Jó olvasást!♥

*Niki szemszöge*

****
Senki nem volt kint a nappaliban, sőt olyan volt, mintha az egész házban nem lett volna senki. De mégis voltak. Az asztalon egy cetli várt.
"Niki, ha hazaértél gyere a szobádba. Meglepetéééés!♥"
Nem ismertem fel az írást, de Jessére tippeltem.
A szobám elé lépve, megütött egy ismerős, meleg és finom illat. Nem jöttem rá ki az, de mikor kinytottam az ajtót, megéreztem.
-Niall?- léptem be csillogó szemekkel.
-Szia.- kaptam a választ, de én elkezdtem rohanni. A nyakába ugrottam és megcsókoltam. Csak öleltük egymást. Végre vele vagyok.
-Nagyon hiányoztál!- súgta a nyakamhoz bújva.
-Te is nekem. Hogy-hogy itt vagytok?
-Mondtad, hogy mi történt Sophieval, meg egyébként is nagyon hiányoztatok és visszajöttünk. Ma meg holnap úgyse lesz fellépésünk.
-Többiek is itt vannak?
-Persze, mindenki itt van , csak a többi szobában.
-Louis?
-Ő a sajátjában, egyedül.
-Megengeded, hogy átmenjek?- néztem mélyen a szemében.
-Persze.
Bár nehéz volt ott hagyni, de mégis meg kellett tennem. Elindultam a szoba felé, de nem jutottam messze, ugyanis a lépcső alján megláttam a Göndörkémet.
-Szia!! Hogy vagy?- kezdtem el futni felé.
-Szia. Remekül. Te?- válaszolt flegmán.
-Mi a baj? Mi történt?- értelmetlenkedtem.
-Semmi. De ha megbocsájtsz..., áh nem is kell megbocsájtanod, én most léptem.- azzal arrébb lökött és felment a lépcsőn. Én csak ott álltam mint egy idióta, aki nem érti, hogy mi van körülötte. A második fele mondjuk igaz is volt. Elindultam a lépcsőn Louis szobája felé. 
Mikor beléptem, megláttam a fiút, aki az ágy mellett ül és csak maga elé bámul.
-Szia. Bejöhetek?- léptem be óvatosan az ajtón.
-Ha nagyon akarsz- ő is flegma volt.

'Mi történt itt, valami bajuk van velem? Mi rosszat tettem? Nem értem az egészet. Amikor elmentek, még nagyon jóban voltunk és azóta nem vesztünk össze, legalább is szerintem.'

-Valami rosszat csináltam?- néztem Louira nagy szemekkel, mint aki nem ért semmit.
-Hagyjuk. Kimennél?
Megtettem amit kért és kimentem a szobából. Lementem a konyhába inni egy kis vizet. Ott voltak a lányok is.
-Helló. Mizu? Többiek?
-Közöd?- nézett rám flegmán Nina.
-Jól van na! Bocsi, hogy élek!!- tettem fel a kezem. Öntöttem magamnak egy kis innivalót, majd elindultam a nappaliba. Mikor odaértem, láttam, hogy nem néznek rám jó szemmel, ezért felmentem a szobámba.
Niall éppen a laptopot bújta, de én odamentem hozzá.
-Minek jössz ide? Nem látod, hogy nem érek rá?
-Most mi bajod van? Miért ilyen mindenki? Valami rosszat tettem?
-Hagyjál már a hülye kérdéseiddel. 
-Oké, akkor én most elmegyek Szofhoz, mire hazaérek mindenki kitakarodik innen és majd akkor jöttök haza, amikor nem vagytok ilyen bunkók-Kiabáltam Niallel és közben az ajtó felé emeltem a kezem.
-Héé cica. Nem gondolod, hogy ez a mi házunk, és akkor vagyunk itt, amikor akarunk?- ezzel megfogta a kezem és lelökött az ágyra.
-Te normális vagy? Milyen alapon lökdösöl te engem? Megbuggyantál? Mindegy is, én most tényleg megyek. Szia.- átöltöztem és már mentem is vissza Szofhoz. 
Mentem volna a kórház felé, de az út teljesen másfelé ment. El a városból. Nem tudtam mi van, mert mindig arra járok. Furcsa volt. Az út végén ott állt valami. Fehér ruhája volt, és volt valami a hátán, de ne láttam teljesen jól.
-Niki! Jól vagy?- hallottam egy hangot. Olyan hangja van, mint amikor a filmekben az angyalok beszélnek. 

'Most komolyan mi történik velem? Mi volt a reggeli kávémban? Angyalokat látok, mindenki bunkózik velem és még Niallel is összevesztem.'

-Túl nagy a nyomás!!!! Nem bírom!! NIALL GYERE HAZA!!!!!- kiáltottam el magam. Ezután elkezdtem sírni. 
****